2012. december 31., hétfő

Egy egyszerű varázslat Szilveszter éjszakára

Hogy bebiztosítsd, hogy az életed jó szerencsével legyen megáldva az elkövetkező évben, hajtsd ezt végre:

Pontban éjfélkor, Szilveszter éjszaka, nyiss ki minden ablakot és ajtót az otthonodban. Menj ki, majd gyújts meg egy zöld gyertyát, amit előzőleg felszenteltél szantálfa, ciprus vagy fahéj illóolajjal. Lépj be vele újra a házba, ha lehetséges a hátsó ajtón át (akár az erélyajtó is használható), majd menj vele végig a kezedben a ház összes szobáján, teljes némaságban, míg végül hagyd el újra a házat a főbejáraton keresztül. Ott oltsd el a gyertyát, de nem fújd, hanem használj egy koppantót vagy az ujjaidat hozzá.

A varázslat forrása:
Gerina Dunwich: Exploring Spellcraft: How to Create and Cast Effective Spells

2012. december 28., péntek

Telihold a Rákban

Az asztrológiában jártasok szerint, ez a telihold támogatja az otthonnal, családdal és az anyasággal, valamint az ezek kapcsolódó témaköreivel való foglalatoskodást. A teherbe esés elérésére irányuló, valamint az új otthont megcélzó varázslatok is állítólag igen erősek tudnak ilyenkor lenni.
A hozzáértők azt is mondják még, hogy az előző életek felfedezése és a felmenők tisztelete szintén a Rákhoz illik, a múlthoz és a hagyományokhoz fűződő kötelékei miatt.
Továbbá ezen a napon elvileg bármi felé újat is a környezetedbe vonzhatsz, de különösen alkalmasnak tartják ezt a teliholdat régiségek és mágikus kellékek beszerzésére; istenszobroktól kezdve, a varázspálcákon át, egészen a színes gyertyákig.
Az asztrológia szerint még a Rákban tartózkodó Hold esetén igen hatékonyak tudnak lenni a jóslások is.


A telihold az Rákba esik december 22. és január 20. között.



Megfelelései

Szín: fehér, ezüst
Füstölő: damiána, eukaliptusz, jázmin
Égitest: Hold
Használható: családi ügyek, gyermekek, termékenység, a képzelet táplálása, álmok, otthon, ősök/felmenők, hagyományok, has, mellek, nyirokrendszer, fantázia, jóslás, előző életek

Lásd még: decemberi telihold és januári telihold


Források:
Elen Hawke: Praise to the Moon: Magic & Myth of the Lunar Cycle
Maria Kay Simms: A time for magick: planetary hours for meditations, rituals & spells
Teresa Moorey: The Little Book of Moon Magic

2012. december 26., szerda

Szóval boszorkány akarsz lenni?

Először is gratulálok! De kösd fel a gatyád, mert nem kis dologra vállalkoztál!

Pár tanács és tudnivaló, amit esetleg érdemes lehet megfontolni:

A wicca NEM egyenlő a boszorkánysággal. Erről bővebben: itt és itt.


A magyarul megjelent, könyvesboltok és könyvtárak ezoterikus polcain található "boszorkányság" felíratú könyvek (pl. Eileen Holland és Raymond Buckland könyvei, de a Boszorkánybiblia is) a wiccáról írnak, NEM pedig a boszorkányságról. Ha arról akarsz olvasni, menj a néprajz részlegre, vagy keress könyveket angolul/németül.

Vigyázz arra, hogy honnan szerzed mágikus praktikáidhoz a recepteket. Rengeteg hibás információ kering az interneten, a különféle könyvekben és újságokban. Csak mert valami megérte a könyvbe kötését, nem biztos, hogy helyes tudást is tartalmaz. 

A boszorkányság űzésének a minősége és a birtokolt mágikus kellékek száma nem egyenesen arányos.

Nem, a nyakadban lógó nagy pentagramma sem tesz boszorkányosabbá..... persze, nem mintha bármi bajom lenne a nagy pentagrammákkal ;)

Nem kell azonnal mindenkinek tudnia, hogy boszorkány vagy/lettél.

Nem a boszorkányság fog a legnépszerűbb, vagy a legmenőbb gyerekké tenni a suliban. Sőt, igen könnyen lehet, hogy barátokat fogsz veszíteni miatta, legyél felnőtt, vagy tinédzser.

A boszorkányság nem fog különlegessé tenni mások szemében, de nevetségessé annál inkább.

A "te ne árts soha" szabály nem a boszorkányokra vonatkozik, mint ahogy nem is fogod minden tettedet háromszorosan visszakapni. Persze, ha megütsz valakit, attól még az ugyanúgy fáj neki, és hasonló a helyzet, ha megátkozol valakit. Ne azért légy morális, mert egy szabály azt mondja, hanem azért, mert te magad így érzed helyesnek.

Nem kötelező, hogy pártfogó istened legyen a kezdetek kezdetétől, vagy úgy egyáltalán (habár nem is árthat). Az isteni pár elgondolására szintén ez vonatkozik.

A boszorkányság nem egy két könyvből megtanulható valami, ezt a művészetet minden gyakorlója a haláláig (vagy még tovább) tanulja.

Gyakorolj, gyakorolj és gyakorolj. Tanulj, tanulj és tanulj. Olvass, olvass és olvass.

Menj ki a természetbe. Sokat. Nagyon sokat. Végezz ott rituálékat. Ismerd a környezeted flóráját és faunáját.

Figyelj az álmaidra és jegyezd le őket. Sok lesz benne a marhaság, de pár gyöngyszem is akad majd közöttük. Ja, és ha megálmodod, hogy druida pap/nő voltál előző életedben, az valószínűleg a fantáziád eredménye volt. ;)

A rituálékba soha ne sajnálj energiát és időt fektetni. Egy egyszerű ünnepi szertartásban is több lehet, mint elsőre gondolnád! Csak adj bele mindent!

Tudd, hogy a világ nem rólad szól, és még csak nem is körülötted forog. A környezeted bármelyik mozzanata nem neked szánt isteni jel.

Tanulj meg igazán hallgatni arra, mások mit mondanak, legyenek azok a mások emberek, állatok vagy növények. De, a gombák is nagyon jó fejek tudnak lenni.

Tanulj meg alázatos lenni, minden létező felé. Ezt vedd nagyon komolyan és gyakorold folyamatosan.

A vezetett meditáció és a sövény átlépése (más terminussal a boszorkányi repülés) NEM ugyanaz. Ameddig a lelki szemeid előtt folynak a dolgok, addig csak a saját tudatalattiddal csevegsz, és nem istenekkel (na persze a tudatalattid is tud igaz bölcsességeket mondani, ebben azért nem szabad kételkedni). Erről bővebben itt és itt.

A boszorkányság űzése igen veszélyes és rémisztő is lehet. Főképp azért, mert itt valódi erőkkel dolgozunk, amik/akik nem mindig kedvesek, nem mindig segítőkészek és nem mindig a javunkat akarják. Nem hiába ismernek a világ különböző kultúrái annyi védekezési módszert ellenük.

Nem lehet mindent kategóriákba zárni. Nem lehet mindent csak egy fajtájúnak kikiáltani. Egyedül a változás a biztos.


Öhmmm,....... még ezek után is boszorkány akarsz lenni?

2012. december 24., hétfő

Karácsony éjszakai szokások, babonák

Ha egy lány visszafelé menve elsétál egy körtefához karácsony este, majd háromszor három alkalommal körbejárja, meg fogja látni a jövőbeli férje képét.

Mikor az óra éjfélt üt ezen az éjszakán, minden ajtó nyitva kell, hogy legyen, hogy a rossz szellemek távozhassanak.

A lányka, aki éjfélkor kimegy a kertbe, és leszed 12 zsályalevelet, meglátja árnyas alakját a leendő férjének, amint az felé közeledik.

Karácsony éjszaka a kíváncsi lány tegyen egy tál vizet a hálószobája ablakán kívülre, és ahogy az megfagy, egy tárgyat fog formázni, ami a jövendőbelije foglalkozására utal.

Svédországban azt tartották, hogy erre az éjszakára puliszkát kell kirakni a szabadba, hogy elnyerd a tündérek kegyeit.

Németországban ekkor sört öntöttek fehér lisztre a szabadban, hogy szerencsések legyenek az év során.

Az ekkor sütött kenyér nem fog megpenészedni, vagy egy másik változat szerint, eláll majd a következő karácsonyig.

Aki ezen az éjen kisétál a kukoricásba, az meghallhat mindent, ami a falujában az éven történni fog.

Ha karácsony este egy követ raksz minden gyümölcsfára, akkor azok több termést fognak hozni.

A gazda ekkor este ki kell, hogy menjen a gyümölcsösbe, hogy megrázza a fákat, miközben ezt mondja: "Fa, kelj fel, kelj fel, és adj nekünk bőven gyümölcsöt a következő éven!"

Erre az éjszakára minden cipőt szépen, rendben kell elhelyezni, hogy a családban harmónia legyen az év folyamán.

Szerencsétlenséget hoz, ha mosatlanul hagysz bármilyen edényt karácsony éjszaka.

Szerencsétlenséget hoz, ha fonsz vagy varrsz karácsony éjszaka.

Karácsony éjszaka senkinek nem szabad kikelnie az ágyából, vagy a boszorkányok magukkal ragadják.

Ezen az éjszakán, éjfélkor az állatok képesek lesznek beszélni és jósolni.

Ne hagyd a fényt kialudni karácsony éjszaka, vagy valaki meghal a házban.

Karácsony éjszaka az asztalra tégy egy kis rakás sót. Ha másnap reggelre elolvad, meghalsz az elkövetkező éven, ha nem, életben maradsz.

Forrás:
Cora Linn Daniels,C. M. Stevans: Encyclopædia of Superstitions, Folklore, and the Occult Sciences of the World

2012. december 17., hétfő

A fagyöngy alatt való csókolódzás szokása

A fagyöngy alatt való csókolódzás angol szokás, mely szerint, ha egy férfi és egy nő egy csokor fagyöngy alatt  találja magát karácsony idején, meg kell csókolniuk egymást, hogy szerencséjük legyen az elkövetkező évben, míg az a hölgy, aki ezt elmulasztja megtenni, nem fog férjhez menni az elkövetkező év folyamán. A tradíció eredetileg azt is magában foglalta, hogy a férfi, a csók után leszedett egy bogyót a fagyöngycsokorról, és ha elfogytak a bogyók, akkor az alatta találkozóknak már nem lehetett megcsókolni egymást; ám ez a részlet az idők folyamán lassan kikopott a köztudatból.

E szokás eredetét általában a keltákhoz, vagy még többször az északi népekhez vezetik vissza, legalábbis a populáris forrásokban. A magyarázat a kelta eredetre a druidák nagy szeretete a fagyöngy iránt, míg az északi változat egy mítoszra épül. Ezen mítosz szerint, Frigg fiát egy fagyöngynyíl ölte meg, majd miután újjáéledt, örömében Frigg kihirdette, hogy azok, akik e növény alatt találkoznak, csak szeretettel fordulhassanak egymás felé. Talán ez a mítosz lehet az eredete annak az állítólagosan valaha létezett északi szokásnak, mely szerint ha két ember találkozott egy fagyöngy alatt, akkor meg kellett öleljék (vagy akár csókolják) egymást, legyenek ellenségek vagy barátok (vagy éppen egymás ellem harcoló katonák).

Történelmi adatokat tekintve, a fagyönggyel való karácsonyi díszítés jóval később jelent meg a többi örökzöldhöz képest. Míg a magyal, vagy a borostyán ezen időszakbeli használatáról bőven van feljegyzés a középkorból is, addig a fagyöngy először csak a 17. század elején (1620-ban, vagy 1630-ban) jelenik meg először.
Maga a karácsonyi zöld alatt való csókolódzás szokása Angliában csak a 18. században jelenik meg, és a 19-ben lesz igazán népszerű. A hagyomány a köznép soraiból eredt, és sokáig ott is maradt egyedül ismert. Külön erre a célra készítettek un. "kissing bough"-kat ("csókolódzós ágakat"), melyeket nagy gonddal csináltak meg, különféle örökzöld növény, gyümölcsök, szalagok és gyertyák felhasználásával. A fagyöngy igen értékesnek számított az alapanyagok között, vagy valamilyen fel nem jegyzett szignifikancia okán, vagy csupán mert ezt a növényt volt a legnehezebb beszerezni. Idővel egyre több helyen már csak fagyöngyből készítették ezeket a díszeket, míg az alatta való csók tovább élt.

Források:
Harry Oliver: Black Cats and April Fools
J. John: Christmas Compendium
Ronald Hutton: The Stations of the Sun: A History of the Ritual Year in Britain
Jacqueline Simpson, Steve Roud: English Folklore
John G. Bourke: Scatalogic Rites of All Nations

2012. december 13., csütörtök

Luca eredete

A magyar néphit szerint Luca asszony megkövetelte, hogy a névnapját megünnepeljék, és megbüntette azokat, akik ezt elmulasztották. A napján sok női munkákkal kapcsolatos tilalom volt érvényben: tilos volt fonni, szőni, kenyeret sütni és mosni. Több magyarázó történet ismert olyan nőkről, akik megszegték ezeket a szabályokat, és akiket bosszúból Luca megbüntetett. Ez a büntetés terjedhetett a teknőbe való borítástól egészen a kővé dermesztésig is; egy Luca napon kenyeret sütő anya gyermekét pl. be akarta tenni a kemencébe haragjában.


Lucát, és a Luca napi szokásokat sokan a katolikus egyház által ismert Luca ( vagy Lucia) nevű szenttel kötik össze, aki a legenda szerint Szicíliában élt, valamikor az 5. században (habár ezt ma már nem sokan hiszik, a 20. században az egyház is törölte a szentjei sorából), és a szembetegségekben szenvedők és a vakok patrónusa volt.
Szent Lucia tisztelete Itáliában volt a legnépszerűbb, de Magyarországon is megtalálható volt a középkorban a kultusza, ami viszont a 16. század folyamán elhomályosult. Ezzel szemben  a "démonikus" Lucához rengeteg hiedelem kapcsolódik, és a magyarokon kívül a horvátok, szlovének, szlovákok és az osztrákok is tiszteletben részesítették. Nagy gazdagságban a 18-19. század fordulóján jelennek meg róla információk, majd a 19. század első felében lesznek különösen gyakoriak. Ezen időszakok előtti források róla igen gyérek, habár időjóslással kapcsolatban a 17. században is megemlítik ezt a napot.
Tehát, az elég valószínűtlen, hogy egy részben protestáns országban, egy amúgy nem túl nagy népszerűségnek örvendő szent hirtelen nagy kedveltségre tegyen szert, méghozzá ilyen kifordított megjelenési formában.

Luca származására egy másik magyarázat is létezik, mely szerint Luca maga csupán egy megszemélyesítője a Kelet-Európában általánosan elterjedt, október és december közötti megtartott női ünnepnapoknak. Ezek az ünnepnapok egyrészt általánosan dologtiltó idők voltak, de igen jelentős volt alattuk a termékenység varázslása is. A különböző népek, vagy tájegységek lakói, ezen megszemélyesítő női alakokat más-más néven illették (germán Perchta, Holda, Holle; magyar Luca, stb.). Egy elképzelés szerint, ezen női alakok valamikori termékenység istennők maradványai, akiknek azonban nem csak pozitív tulajdonságaik voltak, hanem negatívak is; egyszerre voltak szentek és démonok, az emberek egyszerre félték és tisztelték őket.

A harmadik magyarázat szerint Luca eredete egy Lucina (="fényhozó") nevű római istennőre vezethető vissza. Lucina a szülés istennője volt, aki a nagy esemény alatt a szülő nőt védelmezte, és a "világra hozóként" szólították meg a szülésnél. Fáklyákkal és liliomokkal ábrázolták. Lucina önálló istennőként a római császárság idején tünt fel, előtte mint Juno Lucina volt ismert, Juno egyik oldalakén, habár a "Lucina" szó Diana és Luna neve mellett is gyakran előfordult. Lucina görög "rokona" Eileithyia, aki szintén a szülés istennőjének számított, és akit ugyancsak sokszor összekapcsoltak Artemisszel és Hérával. A kezeit felemelve ábrázolták, fáklyákkal, melyek a szülés égető fájdalmait voltak hivatottak jelképezni.
Ezt az istennőt próbálták a keresztények Szent Lucia képében újraformálni, megszelídíteni, míg az istennő sötétebb oldala is megmaradt, ám az már csak a néphit természetfeletti alakjában: Lucában.

Könnyen lehet, hogy Luca eredetében mindhárom fent említett tényező szerepet játszott. Mindenesetre Luca a nők misztériumai fölött uralkodott (hisz a tilalmak is ekkor a nőkre vonatkoztak), egyszerre volt termékenységet hozó és azt elvivő (pl. a tyúkok ekkori termékenység varázslása), valamint a lusta asszonyokat büntető, szerencsétlenséget hozó vén boszorkány.

Források:
Pócs Éva: Magyar néphit Közép- és Kelet-Európa határán
Bíró Mária: Lucina és Szent Lucia. Az antik születésistennő továbbélése a néphitben
Dömötör Tekla: Naptári ünnepek - népi színjátszás
Dömötör Tekla: A női munkatilalomhoz fűződő etiológiai mondák
Szendrey Ákos: A magyar néphit boszorkánya

2012. december 12., szerda

Két potpourri Yule-ra

1. potpourri hozzávalói:
  • 4 rész borsmentalevél
  • 1 rész porított benzoé
  • 2 rész rózsaszirom
  • 1/6 rész vanília
  • 1/6 rész fahéj

Forrás:
D. J. Conway: Moon Magick: Myth & Magic, Crafts & Recipes, Rituals & Spells

 
2. potpourri hozzávalói:
  • 4 csésze borsmentalevél
  • 3 csésze rózsaszirom
  • 1 csésze szárított hibiszkuszvirág
  • 1 evőkanál szegfűszeg
  • 1 evőkanál tört fahéjdarabka
  • 2 evőkanál íriszgyökér
  • 20 csepp rózsa illóolaj
  • 10 csepp borsmenta illóolaj
  • 1 evőkanál benzoé

Forrás:
Susannah Seton: Simple Pleasures for the Holidays: A Treasury of Stories & Suggestions forCreating Meaningful Celebrations

2012. november 30., péntek

Esbat - a (teli)holdünnepség?

A mai pogány, de kiváltképp a wicca hagyományokban, havonta megülik az esbat-nak nevezett ünnepséget, melyet legtöbbször a telihold idején tartanak. Egyes hagyományok viszont nem a teliholdkor, hanem az újholdkor ünneplik meg ezt, vagy akár mindkét alkalommal is. Az esbat-ot elsősorban a Hold, vagy annak az Istennőjének a tiszteletére rendezik, és általános elgondolás szerint, fontosságuk nem akkora, mint a szabbatoké. Ekkor a covenek összegyűlnek, és közösen mulatoznak, szertartásokat tartanak, vagy varázsolnak. Egyes elgondolások szerint  mágiát nem is illendő végezni a szabbatok alkalmával, ám az esbat-ok alatt már annál inkább.

Az esbat létezéséről legelőször Margaret Murray írt. Az ő könyveiben ez az ünnep egy hetente megtartott összejövetelként volt leírva, melyen csak a coven tagjai vettek részt, hogy alatta beszámoljanak a vezérüknek a cselekedeteikről és terveikről, konzultáljanak egymással, tanítsák az újoncokat, vagy együtt varázsoljanak. Kikötött időpontja nem volt ezen alkalmaknak, és helyszíne sem. A hét bármely napján megtarthatták őket, akár a szabad ég alatt, akár egy házban, sőt, még a templomban is. Legalábbis Murray leírása szerint.

Az esbat szót általában a francia s'esbattre kifejezésre vezetik vissza, ami "örömtelien ünnepelni"-t jelent. Habár egy helyen azt is olvastam, hogy ez a szó a görög estrus-ból származik, ami "havit" jelent, és a női emlősök termékeny időszakára utal, ám ez eléggé kicsavart logika teremtménye.
Maga az esbat kifejezés, Murray előttről, egyedül egy helyen merül fel, egy De Lancre nevű francia bíró és földesúr boszorkányságról szóló könyvében, melyet az általa az 1600-as évek elején, baszk nyelvterületen vezetett boszorkányüldözés alapján írt. Itt is csak egy gyanúsított vallomásában találkozhatunk vele, amit tortúra alatt tett, természetesen baszk nyelven. Épp ezért is vallja sok történész, hogy De Lancre nagy valószínűséggel valamit félreértett ezen szó tekintetében.

A történelmi források nem tesznek megkülönböztetést szabbat és esbat között, egy helyen sem. Boszorkányok közös lakomázásáról, ünnepléséről rengeteg beszámoló maradt ránk, de arról, hogy ebből többféle is létezett volna, már egy sem.

Források:
James R. Lewis: Witchcraft today: an encyclopedia of Wiccan and neopagan traditions
Margaret Alice Murray: The Witch-Cult in Western Europe: A Study in Anthropology
Edain McCoy: If You Want to Be a Witch: A Practical Introduction to the Craft
Rosemary Guiley: The Encyclopedia of Witches, Witchcraft and Wicca
Silver RavenWolf: Solitary Witch: The Ultimate Book of Shadows for the New Generation
Murphy Pizza,James R. Lewis: Handbook of Contemporary Paganism
Margaret Alice Murray: The God of the Witches
Elliot Rose: Razor for a Goat: A Discussion of Certain Problems in the History of Witchcraft and Diabolism



2012. november 28., szerda

Telihold az Ikrekben


Az asztrológia szerint ez a telihold támogat mindenféle üzleti kommunikációval kapcsolatos témát. Elméletben segíthet bebiztosítani, hogy minden megegyezés és szerződés, amit aláírsz, az előnyödre váljon, és ne csapjanak be semmilyen módon.
Egyesek azt is mondják, hogy ez a nap alkalmas új dolgok tanulására is, kiváltképp a számítógépes tudományok területén.
Elvileg a szomszédokkal, testvérekkel fennálló nézeteltérések ilyenkor könnyebben megoldódhatnak.
Mindezek mellett még azt is mondják, hogy ha valahova a környékeden el szeretnél utazni, akkor ezen a napon érdemes tenni érte, akár mágikusan is.


A telihold az Ikrekbe esik november 23. és december 21. között.



Megfelelései

Szín: halványsárga, sárga, kék, lila
Füstölő: levendula
Égitest: Merkúr
Használható: partik szervezése, a posta felgyorsítása, valamire való előkészületek megtétele, ötletcsere, kommunikációs készség fejlesztése, beszélgetés a szomszédokkal, barátokkal és testvérekkel, pártatlan gondolkodás gyakorlása, utazás az otthonodtól nem túl messzire, karok, kezek és a tüdő gyógyítása, számítógépes ismeretek fejlesztése

Lásd még: novemberi telihold és decemberi telihold


Források:
Elen Hawke: Praise to the Moon: Magic & Myth of the Lunar Cycle
Maria Kay Simms: A time for magick: planetary hours for meditations, rituals & spells
Teresa Moorey: The Little Book of Moon Magic

2012. november 16., péntek

Nyugat megfelelései


Energia: befogadó
Elem: víz
Évszak: ősz
Időszak: alkony
Életkor: érett kor
Holdfázis: fogyó hold
Segédeszköz: kehely, üst
Szín: tengerzöld, kék, fehér, bíbor, türkiz, indigó
Állat: hal, delfin, tengeri kígyók, gém, vízi állatok, medve, holló, jaguár
Természeti szellem: undinék
Ásvány: akvamarin, folyami kövek, ametiszt, korall, kék fluorit
Fém: ezüst, higany
Növény: vízi növények, hínárok, fűzfa, égerfa, nád
Istenségek: a napnyugta valamennyi istensége, Amenti, Eekatl-Kecalkoatl, Favonius, Hasztehogan, Heszperidák, Hszi-vang-mu, Icamná, Ízisz, Kebenszenuf, Kenti-amentiu, Kterüón, Meretszeger, Ré, Szekmet, Szelkisz, Thot, Varuna, Poszeidón, Neptun, Manannan Mac Lir
Asszociációi: belek, érzelmek, zsigerek, önvizsgálat, tengeráramlások, életerő, merészség, erő, befejezés, mély érzelmekkel való szembenézési bátorság, öngyógyítás, belső utazások, kiegyensúlyozás, szeretet, túlvilág, szellemi vezetők, halál

Források:
Eileen Holland: Boszorkánypraktikák
+különféle weboldalak

2012. november 10., szombat

Másokat idézve II


Witch of the Forest Grove - Sarah Lawless:
"Óvd magad, míg alszol. Akassz fel álomfogókat, szellemcsapdákat, vagy védelmező talizmánokat az ágyad közelében. Viselj egy felszentelt amulettet, vagy legalább egy szál piros cérnát. Hívj meg egy védelmező szellemet vagy állatot, mielőtt megváltoztatod a tudatállapotod. Ha a tanárok el tudnak jutni jutni hozzád alvás közben, akkor a gonosz szellemek is." - Spirit Dreams

Root and Rock - Scylla:
 "Amit magamon észre vettem, az az volt, hogy a növények felhasználásának a tapasztalata félig felért a személyes megismerésükkel." - The Corpses Upon Which We Are Blessed To Dance

Walking the Hedge - Juniper:
 "Az átkok hatásosabbak, ha hiszel bennük; hidd, hogy meg vagy átkozva, és teljesen paranoid leszel felőle. Ezért van az, hogy aki hisz az átkokban látszólag rosszabbul jár, mint az, aki nem; mert a hívő bebeszéli majd magának, hogy rosszabb a helyzet, mint valójában.
[...]
Szintén, ha valaki rossz dolgokat gondol az általános irányodba, vagy negatív rezgést küld feléd, nem számít átoknak. Energiát fektetni annak a gondolásába, hogy valaki egy seggfej,  nem egy átok kivetése, ez csak energia fektetése abba, hogy gondolsz valakire. Egy átok kivetése egy teljes mágikus és/vagy rituális folyamat, ami jóval bonyolultabb, mint azt a legtöbb ember gondolja. " - Today's Rant: Curses! (foiled again)

Sex, Gods and Rock Stars - Del:
"Azt gondolom ez az, ami félrevezet sok embert, amikor egy szellemekkel dolgozó (spirit worker), vagy más spirituális ember azt mondja "Ódin ezt és ezt mondta nekem"; létezik egy belső feltételezés, hogy a kommunikáció egy külső hangon keresztül zajlott, ami érthetően kijelentette a dolgokat, és hallgató azonnal megértette. Ahogy a legtöbb szellemekkel dolgozó elmondhatja, általában nem ez a helyzet." - Hearing the Gods

The Forest Door - Dver:
"Úgy gondolom, különösen fontos megjegyezni, hogy sok szellemekkel dolgozó amikor egy istenséggel/szellemmel való kommunikációról beszél, nem feltétlenül egy oda-vissza folyó, hosszú és belső társalgásra gondol. Azt gondolom, hogy ez a hibás feltételezés sok misztikus-lenni-szeretnéket befolyásolt, eredményezve bonyolult beszélgetések lejegyzését az istenekkel, mintha barátokkal múlatnák az időt, pedig nem végezték el a szükséges alapozó munkát, hogy képesek legyenek elérni ezt a szintű tisztaságot még - ami azt jelenti, hogy valószínűleg az egész nagy része csak a fejükben volt." - Hearing the Gods

Scryclad: Clothed in Visions - Ivo Dominguez Jr.:
"Csakhogy, rendszeresen találkozok olyan emberekkel, akik egy beszédes, barátságos viszonyról számolnak be az istennel vagy istennővel, akivel együtt dolgoznak, vagy akit szolgálnak. Sokat morfondíroztam rajta, és sok esetben igen őszintének tűnik az egész, de kétlem, hogy olyan lények, akiknek érzékelési határa és tudata elég nagy ahhoz, hogy istenségeknek lehessen tartani őket, belebonyolódnának ilyen csevejekbe."- Which Voices?

In the Chimehours - Sarah-Jayne Chapman:
"Ne hagyd magad becsapni, hogy valaha is felülemelkedhetsz ezeken a lényeken, mindegy, hányszor találkoztok, mivel bizonyosan le tudnak vágni egy-két alkalommal. És le is fognak vágni. Az alázatosság lesz az egyik legnagyobb segítőd ezzel a vad nemzetséggel szemben, és valamicske védelmet adhat, bármilyen kicsi is legyen az. " - The Secret Commomwealth

2012. november 5., hétfő

Boszorkányság vagy wicca?

A wicca és a boszorkány szót gyakran lehet egymás szinonimájaként olvasni, pedig ez koránt sem helyes. A két szó nem egy jelenséget takar, így hibás feltételezés, hogy aki wicca, az már rögtön boszorkány is, vagy fordítva.

Én személy szerint 4 fő pontban szoktam megfogalmazni a kettő közötti alapvető különbségeket. Ezeket a pontokat a wicca legjellemzőbb tulajdonságaiból kölcsönzöm, mivel ezt a vallást kicsit könnyebb behatárolni, mint a boszorkányság mibenlétét (erről a problémáról bővebben itt). Ezek szerint a wicca egy vallás, melyet az 1900-as évek első felének végén kezdtek el kidolgozni; általános benne egy Isteni Párnak a tisztelete, és az un. "hármas törvény" és a "Wicca Intés" elfogadása.

A wicca tehát egy vallás, amit Gerald Gardner kezdett el elsőnek kidolgozni, különféle mágikus- és boszorkányhagyományok, és egyéb mítoszok egybeolvasztásával.
Ezzel szemben a boszorkányság alapvetően egy gyakorlat, mely tele van vallási elemekkel. Mint gyakorlat, többek között magában foglalja a természetfelettivel való személyes kommunikációt, a szoros kapcsolatot vele, és a (főképp népi) mágikus hagyományok ismeretét. Alapítója nincs.

A wicca vallásban, a hívők egy Istennőben és egy Istenben hisznek, akiket általában az Isteni pár kifejezéssel szoktak illetni. Többnyire fűződik hozzájuk egy  (Frazer elgondolásain alapuló) mítosz, ami az évszakok változásait követi, és melyben az Isten megszületik, meghal, majd újjáéled.
A boszorkányok különféle isteneket tisztelhetnek, akár egyszerre egy istent és egy istennőt is, de az is előfordul, hogy egy istent sem szolgálnak. Igen gyakran fellelhető náluk az animista gondolkodás, mely szerint mindenben szellem lakozik, mindennek lelke van, valamint az ősök, az előttünk meghaltak tisztelete.

Itt hívnám fel a figyelmet arra a téves állításra, ami az Árnyak újság 2004. Litha - VI. évfolyam, 4. számában jelent meg. Benne, a  Mi a különbség a Wicca és a boszorkányság között? című cikkben ez szerepel: "A hagyományos boszorkányvallás ellenben a Háromarcú Holdistennő kultuszát követi, eredetileg szó sincsen benne semmilyen férfi istenségről." Minden valószínűség szerint, ezt a gondolatot Leland Aradiájából kölcsönözhette a szerző, ám ez hibás általánosítás a boszorkányság egészére. A boszorkányok, mint már említettem, ugyanúgy szolgálhatnak istennőket, mint isteneket, vagy egyiket sem.

A wiccák egy etikai elvet követnek, amelyet magyarra általában így szoktak fordítani: "te ne árts, azt tégy, amit akarsz".
A boszorkányoknak nincsenek egységes etikai elveik, minden egyes személy a saját lelkiismeretére és belátóképességére hagyatkozik.

A wiccák továbbá elfogadnak egy olyan törvényt, mely szerint minden cselekedetünk háromszorosan hat vissza ránk: ha jót cselekszünk, akkor háromszorosan jót kapunk vissza, ha rosszat, akkor háromszor rosszat. Ezt szokták a "hármas törvény" névvel illetni.
A boszorkányok nem hisznek ebben az elképzelésben, legtöbbjük a karmában sem, amit pedig általánosan ezen "törvény" forrásaként szoktak megjelölni.

Tehát, a wicca egy modern vallás, melynek megvannak a maga jellegzetes pontjai, melyekben valamilyen szinten minden egyes tagja egyetért. Ezzel szemben a boszorkányság különböző mágikus-vallásos-, és sokszor samanisztikus jellegű gyakorlatokat takar, melyek nagy változatosságot mutatnak a gyakorlók saját tapasztalataitól vagy származásától függően. Általános közös kitételek nincsenek, habár nagy hasonlóságok létezhetnek egyes gyakorlók munkájában, de a nagy eltérések is ugyanilyen valószínűek.

2012. október 31., szerda

Növények a mágiában: krizantém

Krizantém

Forrás
Latin név: Chrysanthemum sinense, Chrysanthemum morifolium, Chrysanthemum spp.
Nem: maszkulin (nyugati nézet), feminin (keleti nézet)
Elem: tűz
Égitest: Nap
Csillagjegy: oroszlán, kos
Ünnep: őszi napéjegyenlőség, Samhain
Virágnyelv: boldogság, vidámság
Felhasználható: védelem

Az őshazája Kína, ahol a hosszú élet szimbólumának számított. Ezen célra különleges szeszes italt is készítettek belőle, de a teáját is jónak tartották erre, vagy a szirmainak a fogyasztását, és egy különlegesebb módszer szerint, a virágain fejlődő harmatot gyűjtötték össze kis anyagdarabokra, és ezzel dörzsölték át az öregedéstől megóvni szánt testrészt. Jelképezte továbbá az őszt is, valamint a szépség megtartását, nehéz körülmények ellenére is. Teája kiűzi a részegség démonát is az emberekből, illetve megvéd az istenek haragjától (ezért viselni is lehet a testen). Valamivel anyagiasabb szempontból, a krizantémteának hűsítő, "jinesítő" tulajdonságot adtak, nyáron hűsítő italként fogyasztották, esetleg enyhe nyugtatóként, fejfájás enyhítésére, lázcsillapítóként, vagy általánosan betegségek megelőzésére. A teát magát a virág szirmaiból lehet főzni.
A IV. században importálták Japánban, ahol a 6 szirmú változata a császár szimbóluma lett, és akinek tiltására sokáig az átlagemberek nem is növelhették. Később a buddhista oltárakat díszítették vele, és a Nap általános jelképének számított.
A XIX. század közepén került át Európába, ahol sokáig a keleti egzotikum és különlegesség szimbóluma volt.
A latin neve a görög chrysos "arany, és az anthos "virág" szavak összetételéből jött létre.
A krizantémokat már Ázsiában is ősszel felajánlásként adták a holtaknak, a hosszú élet jelképeként, egy nagyobb ajándék részeként, mely ételt és italt is magában foglalt. Európában is megjelent ez a szokás, ám itt már a halált és az elmúlást jelentették. Olaszországban épp ezért temetési virágnak számított; a holtakkal kapcsolták össze, és szerencsétlenséget hozónak tartották. Tilos volt az otthonokba bevinni. Azt mondták, hogy ha bárkinek krizantémot adsz, az egyenlő azzal, mintha azt kívánnád, bárcsak meghalna.
A modern mágikus írások védelmező tulajdonságot rendelnek ezen virághoz. Azt tartják róla, hogy távol tartja a kóbor szellemeket, és magába szívja a negatív "rezgéseket". Épp ezért, a kertben nőve oltalmazza azt a gonosz szellemektől; olyan helyre ültetve pedig, ahol előzőleg valamilyen szerencsétlenség történt, felszívja az ott maradt negatív erőket. Hasonló céllal szét lehet szórni a virágait is egy olyan szobában, ahol előzőleg egy nagy veszekedés folyt, hogy elősegítse a felek kibékülését. A friss virágokat, szárral együtt, fürdővízbe is beteheted, hogy megszabadítsanak a rossz hangulatól, majd mielőtt kiszállnál a vízből, törd el a virágok szárait, hogy a beléjük ivódott negatív erőket is megtörd (egyébként a japán gésák is fürödtek krizantémszirmokkal megszórt vízben, igaz ők kicsit más céllal). Fogd egy darabját, és dörzsöld meg vele azt a testrészedet, mi fáj, vagy beteg, miközben azt vizualizálod, hogy a baj a növénybe száll. Végül dobd a virágot egy folyóba vagy patakba, és a panaszod is enyhülni fog. Azt is mondják róla, hogy senki nem hazudhat egy fehér krizantém jelenlétében.
Forrás
Egy másik lehetséges megközelítés a krizantém mágikus használatára a virágok színein alapszik. E szerint, a különböző színű virágokat, különböző, a színüknek megfelelő varázslatokban érdemes alkalmazni. Lehetséges változatok erre a módszerre:
Piros - szerelem
Bordó - szenvedély
Fehér - igazság
Sárga - boldogság, bölcsesség
Arany - védelem
Narancs - energia, bőség
Bronz - boldog otthon
Lila - hatalom, védelem
Rózsaszín - barátság, szeretet







Források: 
Judy Griffin: Flowers That Heal: Aromas, Herbs, Essences and Other Secrets of the Fairies 
Ellen Dugan: Book of Witchery: Spells, Charms & Correspondences for Every Day of the Week 
Diana Saltoon: Tea and Ceremony: Experiencing Tranquility 
Maggie Keswick, Charles Jencks, Alison Hardie: The Chinese Garden: History, Art and Architecture 
Dawn Campbell: The Tea Book 
Christopher McIntosh: Gardens of the Gods: Myth, Magic and Meaning in Horticulture 
D.C. Watts: Dictionary of Plant Lore 
Charles Wei-Hsun Fu, Steven Heine: Japan in Traditional and Postmodern Perspectives 
Jack Goody: The Culture of Flowers
Scott Cunningham: Cunningham's Encyclopedia of Magical Herbs
A. J. Drew: A Wiccan Formulary and Herbal
Cora Linn Daniels,C. M. Stevans: Encyclopedia of Superstitions, Folklore, and the Occult Sciences of the World 
Lexa Rosean: The Encyclopedia of Magickal Ingredients
Sophia, Denny Sargent: The Magical Garden: Spells, Carms, and Lore for Magical Gardens and the Curious Gardeners Who Tend Them 
Ellen Dugan: Seasons of Witchery: Celebrating the Sabbats With the Garden Witch

2012. október 29., hétfő

Telihold a Bikában

Az asztrológia szerint a jólétre irányuló varázslatok fantasztikusan tudnak működni ilyenkor, mivel ezen jegy számára igen fontosak az anyagi javak. Pénzszerzésre is állítólag érdemes lehet ekkor mágiát végezni.l.
A Bika elvileg nagy kitartóerőt képes ajándékozni, így használhatónak tartják egy cél mellett való elhivatottság megerősítésére, vagy egy elhatározáshoz való ragaszkodás biztosítására. E szerint a nehéz, vagy bonyolult helyzetekben segíthet, hogy a végkifejletig bírd vinni őket (már ha megéri).
Az elképzelések alapján segíthet a felszólaláshoz szükséges magabiztosság megszerzésében is, különösen, ha nyilvános beszédekről van szó.
Sőt, állítólag akár szeretetőt is hívhatsz az életedbe ilyenkor, aminek egy igen érzéki kapcsolat lehet az eredménye.
Továbbá egyesek szerint bármilyen célú növekedésért is dolgozhatsz ezen alkalommal, legyen az a kertedben, az életedben, vagy a lelked mélyén.


A telihold a Bikába esik október 24. és november 22. között.



Megfelelései

Szín: zöld
Füstölő: pacsuli, rózsa
Égitest: Föld
Használható: gazdagság, anyagi javak vonzása, kreativitás elősegítése, szexuális vonzerő növelése, az élet jó dolgai, biztonság, stabilitás, kitartás, a kert megsegítése a téli hónapokra, a nyak és a torok gyógyítása, az immunrendszer megerősítése

Lásd még: októberi telihold és novemberi telihold

Források:
Elen Hawke: Praise to the Moon: Magic & Myth of the Lunar Cycle
Maria Kay Simms: A time for magick: planetary hours for meditations, rituals & spells
Teresa Moorey: The Little Book of Moon Magic

2012. október 25., csütörtök

Dumb supper - a néma vacsora

Mai pogány körökben, főképp külföldön ismert a dumb supper, vagyis "néma vacsora" szokása. Ezt az étkezést általában november elseje környékén rendezik, a holtak szellemeinek tiszteletére. Alatta az étkeket fordított sorrendben tálalják fel, és teljes némaságban fogyasztják el őket. Egy plusz teríték is felkerül az asztalra, elé egy üres székkel, a szeretett halottak számára, és az első adagot mindenből az ő tányérjukra teszik. Evés közben a résztvevők az elhunyt szeretteikre emlékeznek. A vacsora végeztével a halottak számára felszolgált ételt kiviszik a szabadba, és a földön hagyják felajánlásként.
De honnan is eredhet ez a szokás?

Amerikában egészen a 20. századig ismert volt ilyen néven egy hagyomány, ami egy jóslási formát takart, melyben a kíváncsi fiatal lányok leendő férjük kilétét próbálták megtudni. Hasonló jóslásokról viszont Európából is léteznek legendák és népmesék.
Az elvégzésekor a lányok egyedül voltak az otthonaikban. Nem sokkal éjfél előtt megterítettek. Minden résztvevő lánynak járt egy teríték, és minden lánnyal szemben a leendő férjének is egy. Közben egy szót sem szólhattak, és nem is nevethettek. Ha ez mégis megtörtént volna, akkor az egész szertartást előröl kellett kezdeni. Egyes leírások még azt is megszabták, hogy megterítés közben is visszafelé kellett mozogni, vagy visszafelé seperni a padlót, esetleg a krumplit is ilyen irányban hámozni. Az étkek hozzávalóinak is lehettek különleges mérőeszközei, egy elbeszélés pl. egy gyűszűt említ. Mikor mindezzel elkészültek, le kellett ülniük várni. Éjfélkor minden lány maga előtt kellett, hogy lássa a leendő kedvesét, ha pedig az egyik lányra nem várt házasság, akkor az a halál valamilyen jelét látta maga előtt (pl. egy koporsót).
Általában a „működésében” besegítettek a már róla hallott rémisztő történetek, amik biztosították, hogy a résztvevők megfelelő lelki állapotba kerüljenek hozzá. Aztán arról is vannak beszámolók, hogy a fiúk előre megtudták, a lányok miben mesterkednek. Így az, akinek éppen tetszett az egyik lány úgy intézhette, hogy az ő képe jelenjen meg előtte. Ismert olyan beszámoló is, ahol a rosszcsont fiútestvér ügyeskedésének köszönhető az éjfélkor a szobába kerülő koporsó, ami a lányokat halálra ijesztette.

A szülők nem nézték jó szemmel a néma vacsorát, boszorkányságnak tartották. Ami talán nincs is olyan távol az igazságtól.
A visszafelé mozdulat sok jósló eljárásban megjelenik fiatal lányok számára. A bennük megjelenő mindennapi aktusok megfordítása - különösen a nő-specifikus dolgoknál, mint főzés, tálalás - olyan, mintha a Miatyánkot mondanánk visszafelé, vagyis „sátánista”, a világ isteni rendjét felbontó cselekedet. A „dumb” szó a névben utalhat a némára, de akár eufemizmus lehet a „(that) damned supper” ("az az átkozott vacsora")-ra.

Ám, a vacsorának másik boszorkányos vonása is van, amire már a róla szóló történetek egy csoportjából lehet igazán következtetni. Egy Európából származó ilyen elbeszélés így hangzik:
Egy lány elvégez egy rituálét éjfélkor, hogy meglássa a férjét, aki megjelenésekor kést dob rá. A kést a lány elrejti, majd később összeházasodik a látott személlyel. Több év elmúltával, a férj megleli a kést, s rájön, hogy a felesége okozta régi lidércnyomását, és felindultságában a késsel megöli az asszonyt.
Erre a mintára illő néma vacsora legendák előfordulnak az USA-ban is. Az érdekes az bennük, hogy a férj szelleme nem csak megjelenik a lány előtt, de később emlékszik is rá, mint egy rémálom. Vagyis itt a vacsora nem egy ártatlan kis játék, hanem egy varázslatos rituálé, melyben a kíváncsi fél magához idézi a jövőbelije szellemét/lelkét, kényszerítve arra, hogy részt vegyen a vacsorán, még ha nem is fizikai formájában. Mintha csak egy boszorkányszombatra való elragadásról lenne szó....

Magának a szellemeknek, holtaknak éjszakára kitett étkek szokása igen régi időkig nyúlik vissza, és a halott ősök tiszteletére utal. Több beszámoló is van a keresztény papok, vagy szerzetesek tollából, melyben leírják, hogy a parasztok éjjel ételt hagytak az asztalon mindenféle szellemek számára, hogy azok az étket ott lelve falatozzanak rajta, majd cserébe biztosítsák a bőséges termést (vagyis a holtak itt mint a termékenység adói szerepelnek). Egyes beszámolók arra is következtetni engednek, hogy élő emberek lelkei is csatlakozhattak ezen látogatásokhoz a holtaké mellett, ami már kísértetiesen egybecseng több népi boszorkányszombat elbeszéléssel is.


Források:
Bill Ellis: Lucifer ascending: the occult in folklore and popular culture
Christian Day, Raven Grimassi: The Witches' Book of the Dead
Lesley Pratt Bannatyne: A Halloween how-to: costumes, parties, decorations, and destinations
Oberon Zell-Ravenheart,Morning Glory Zell-Ravenheart: Creating Circles & Ceremonies: Rituals for All Seasons And Reasons
Patricia Montley: In Nature's Honor: Myths and Rituals Celebrating the Earth
Claude Lecouteux: Phantom Armies of the Night: The Wild Hunt and the Ghostly Procession of the Undead


2012. október 22., hétfő

A jack-o'-lantern (töklámpás) története

A jack-o'-lantern kifejezést manapság az angol ajkú emberek a halloween-i töklámpások elnevezéseként használják. Ám, az 1840-es évek előtt, a jack-o'-lantern egészen mást jelentett: a lidércfényt (ignis fatuus). Ezt, a ma mocsári gázok belobbanásával magyarázott jelenséget, valaha nagy félelem lengte körül. Többek között azt gondolták róluk, hogy halott lelkek fényei, melyek a földön bolyonganak, és félrevezetik az éjszaka sötétjében utazókat.


A jack-o'-lantern származásáról ismert mese is eredetileg a lidércfények létesését volt hivatott magyarázni. Magának a mesének az ír verzióját (ugyanis, nagyon hasonló történetek ismertek világszerte, kisebb-nagyobb eltérésekkel) William Carleton jegyezte le elsőként a 19. században, és Három kívánság címmel publikálta.
A mese egy Billy Duffy nevű kovácsról szól, aki gyors gondolkodású volt, csak annyit dolgozott, amennyit muszáj volt, és alapvetően nem tartozott a faluja kedvesebb tagjai közé. Egy hozzá hasonló természetű nőt is vett feleségül, Judy-t. Egy nap egy álruhás szent ember látogatott el hozzá, és Billy megengedte neki, hogy a kovácsműhelye tüzei mellett megmelegedjen. Ezért a jó tettéért a szent megmondta neki, hogy teljesíti három kívánságát. Billy azt kívánta, hogy ha valaki kézbe veszi a kalapácsát, addig ne tudja letenni, míg ő azt nem mondja; hogy bárki, aki a székébe leül, ott is maradjon, míg ő másként nem akarja, valamint azt, hogy csak ő, saját maga, tudja kinyitni a tárcáját. A szent teljesítette is a kívánságokat, Billy pedig nagyon jókat mulatott általuk, a szomszédjai kárára. Nemsokára senki nem is mert a közelébe menni, és Billy igen unatkozott, olyannyira, hogy unalmában még a lelkét is eladta az ördögnek. Az ördög háromszor jött el Billy lelkéért, de az, a kívánságainak hála, mindig valahogy túljárt az ördög eszén, és jól móresre tanította. Végezetül Billy meghalt, ám a mennybe nem mehetett - természetesen - de az ördög a pokol ajtaját is szorosan bezárja előtte, csak a kapu rácsain át nyúlt ki felé, elkapta Billy orrát, és izzó szenet dugott fel rajta, hogy az világítsa meg az útját bolyongásai során. Azóta is fel-feltűnik izzó parazsának a fénye sötét éjszakákon, elhagyatott helyeken.
Ezt a mesét aztán az idők folyamán többször átalakították, majd a töklámpások megjelenésével, rájuk igazították.

A jack-o'-lantern kifejezést az 1840-es évektől kezdték a gyerekek által kifaragott, mások ijesztgetésére használt tökökre alkalmazni. Ezen tökök a 19. századi falusi gyerekek által bevetett csínytevések szerves részei voltak, amikor is a termés belsejét kivették, belé rémisztő arcokat faragtak, majd ezzel ijesztgették naplemente után a gyerekek gyengébb idegzetű társaikat, és szomszédaikat.
Egy folklorista szerint, ezen szokás az angol Guy Fawkes napi (november 5.) tarlórépába (Brassica rapa subsp. rapa) rakott gyertyák hagyományából származott.

A töklámpás képét nemsokára a városiak is felkarolták, és a halloween-i mulatságokkal kapcsolták össze. Ennek az asszociációnak a kialakulására több ok is létezik, de mind olyan, amire józan ésszel is rájön az ember. Egyrészt, mert a tökök ősszel vannak szezonban, és mert az így az ősz és az aratás szimbólumai, valamint rémisztgetési eszközként tökéletesen illettek a Halloween-t övező kísérteties hangulatba.


Forrás:
Lesley Pratt Bannatyne: Halloween Nation: Behind the Scenes of America's Fright Night

2012. október 14., vasárnap

Szombati boszorkányságok

A szombati délután a boszorkányos dolgok jegyében telt nálam. Először bevetettem magam a konyhába, és süteményt sütöttem, amit majd vasárnap együtt elfogyaszthatunk a Társaság e havi szemináriumán. Míg sült a süti, Claude Lecouteux Phantom Armies of the Night című könyvének olvasgatásával töltöttem az időt, amiben többek között ilyenek olvashatóak:
"...szokása azoknak, akik éjszakára edényeket tesznek ki étellel és itallal telve, azon hölgyeknek szánva, akiket látogatásra várnak, Dame Abundia és Satia, vagy, ahogy az emberek hívják, Frau Percht vagy Perchtum, mert ez a hölgy mindig a követőivel jön. Ezeket azért hagyják kint, hogy mikor meglelik az edényeket, tele étellel és itallal, szem előtt hagyva, ők később újratöltik őket, és jólétet és gazdagságot adnak a háztartásnak."
A sütés befejezte után megvártam a naplementét, és a szürkület utolsó fényeinél elindultam egy bodzabokorhoz. Vittem számára felajánlást, és engedélyt kértem  tőle, úgy, ahogy azt régen is csinálták: "Ellhorn úrnő, adj egy keveset a fádból, és majd én is adok a sajátomból, amikor az egy erdőben nő!"

 
Szedtem több kisebb gallyat róla, egy nagyobb ágat, valamint bogyókat. Majd hazaindultam, hogy tovább folytassam a mágikus munkákat.



Odahaza összekészítettem mindent, amire szükségem lehet. Gyertyákat gyújtottam és füstölőket. A tömjén füstje sűrűn szállt fel, miközben megszólítottam az összegyűjtött növények szellemeit, és italáldozatot mutattam be számukra.


A bodzabogyókkal megfestettem egy hosszabb méretű fehér fonalat. A festett fonallal összekötöttem két bodzaágacskát, egyenlő szárú kereszt formában. A bodzát védelmező tulajdonságúnak tartották a múltban, és ajtók és ablakok felé akasztották, nehogy bármi rossz bejusson a házba. Ennek a talizmánnak is ilyen funkciója lesz.


Aztán lemosóvizet készítettem, amit majd a közeledő újhold alkalmával tervezek felhasználni, a boszorkányos eszközeim megtisztítására. Forrásvízbe kevertem különféle növényeket, miközben varázsszavakat suttogtam nekik. A lezárt üveg majd kikerül az ablakpárkányra éjszakára, hogy a sötét éjszaka szellemeinek az áldását is megkapja.


A munka végeztével megköszöntem a szellemek támogatását, és kioltottam a gyertyákat. A varázslat erre a napra véget ért.

2012. október 11., csütörtök

Fogyatkozó félév

A fogyatkozó félév a nyári napfordulókor kezdődik, amitől fogva a nappali órák száma fokozatosan csökkenni kezd. Ez a félév a téli napfordulón ér véget, amikor is az év leghosszabb éjszakája után újra nőni kezd a napok hossza.
Megfelelések
 
Energia: befogadó
Égitest: Nap
Állat: ökörszem
Megidézhető: Balor, Beli, Bran, Czarnobog, Dionüszosz, Agancsos Isten, Mot, Szét, Magyalkirály
Felhasználható: megelőzés, megtisztítás. csökkentés, befejezés, tompítás, visszafordítás, gyöngítés, gonosz elűzése, rossz tulajdonságoktól való megszabadulás, entitások kiűzése, magány csökkentése, betegeskedés befejezése, anyagi problémák enyhítése, ellenségek távol tartása, negatív befolyások gyengítése, sötétséggel kapcsolatos munkák, nőiség, nőiesség


Forrás:
Eileen Holland: The Spellcaster's Reference (Red Wheel/Weiser, 2009)

2012. október 7., vasárnap

A savanyú káposzta mágikus hasznai

Ki gondolná, hogy a savanyú káposztát mágikus tevékenységekhez is fel lehet használni?

Pedig, állítólag segíthet az ismeretlentől való félelem leküzdésében, bátorság növelésében és a jellem fejlesztésében.

Fogyaszthatod még az erőnlét javítására is.

Forrás:
Lexa Rosean: The Encyclopedia of Magickal Ingredients

2012. október 5., péntek

A boszorkányok repülése

Mint sokszor máskor, most sem erről terveztem írni, hanem meg akartam fogalmazni a különbséget a boszorkányság és a wicca között (mert a kettő nem egy, ugyebár). Aztán, ahogy mások nézeteit olvastam erről, rájöttem, hogy van egy pont, amit talán először is tisztázni kell. Ez pedig a boszorkányok repülésének a témája.

Hans Baldung Grien
Gondolom mindenki találkozott már azzal a magyarázattal a boszorkányok seprűn való lovagolására, mely szerint valaha az emberek seprűket lovagolva ugráltak a gabonatábla szélén, hogy a termény is olyan magas legyen, mint az ugrásuk. Ez egy igen logikus gondolat, amit a mai ember is könnyen meg tud emészteni. Mert hát, milyen könnyű mindent a régi termékenységrítusokat folyton félreértelmező keresztényekre fogni, akik valahogy ezt is összekapcsolták a boszorkánysággal.

Ám, a boszorkányok nem csak seprűn utaztak. Repülhettek vasvillákon, és közlekedhettek dióhéjakban, de át tudtak kelni a folyókon akár egy szitában is.
A vasvillákat még hozzá lehetne vonni az ugrálós termékenységrítus magyarázathoz, de a többit?
A dióhéj igazán érdekes abból a szempontból, ami most engem érdekel. Pócs Éva teszi fel azt, hogy az olyan leírások, melyekben a boszorkányperek tanúi vagy gyanúsítottjai arról számolnak be, hogy nagyon kis méretű tárgyakban utaztak, vagy elfértek, esetleg igen apró réseken is átjutottak, nem jelent mást, mint hogy az illető éppen nem a fizikai testében, hanem lélekben, akár úgy is mondhatnánk, valamiféle "asztrál projekció" során élte át az élményeket.
A szita magyarázatához pedig Diószegit hívom segítségül. Ő állapította meg, hogy a magyar népi hagyományban a szita a régi sámándob helyettesítője, utódja. A sámánok pedig a dobuk segítségével, illetve magán a dobon, utaznak transzba esésük alkalmával.

A másik szempont, amit még ide felhozok, az a boszorkánykenőcs. Nem titok, hogy ez a krém olyan növényi részeket is tartalmazott, melyek hallucinációkat képesek okozni. Rengeteg kultúrában, szerte a világon alkalmazzák az ilyen hatású növényeket (és gombákat) a sámánok, vagy egyéb a szellemek/istenek és az emberek között közvetítő személyek. Számukra ez szent tettnek számít, ami nem arról szól, hogy ők most jól kiüssék magukat, és menő dolgokat hallucináljanak. Ez a kötelességük része, amikor is a szellemek/istenek elé járulnak, és közvetlenül próbálnak tudást szerezni tőlük, vagy valamire rábírni őket.

Aki esetleg olvasta Carlo Ginzburg Éjszakai történetét, vagy Pócs Éva Élők és holtak, látók és boszorkányok címú könyvét, annak nem lehet nagy újdonság, amit most leírok. A boszorkányok képesek voltak repülni, éjszaka, a testüket elhagyva nagy távolságokat megtenni, és ilyen módon kommunikálni tündérekkel, szellemekkel és más természetfeletti lényekkel. Valamilyen formában, samanisztikus jellegű gyakorlata az idő egy bizonyos pontján, a legtöbb népnek volt a világon, és az igaz az európai népcsoportokra is. Az európai boszorkányság ezeknek a hagyományoknak egy részét őrizte meg magában, a sámánét, aki transzba esik, és ezalatt ellátogat a másvilágra, a szellemek világába.

A nemrég megjelent boszorkányság definíciómban is megírtam, habár talán nem emeltem ki külön és elég hangsúllyal, hogy a boszorkányság nem csak mágikus praktikák összessége, mit ahogy ma oly sokan gondolnak rá. Nem az tesz valakit igazi boszorkánnyá, hogy hetente elvégez egy-egy varázslatot, hanem az, hogy képes repülni (vagy átlépni a sövényt, ahogy a sövényboszorkányok nevezik ezt a gyakorlatot). Véleményem szerint ez a "boszorkányság lelke", mégis magyar nyelven szinte hallani sem lehet róla. Angol körökben is leginkább a tradicionális boszorkánysággal foglalkozó emberek beszélnek erről a témáról, de ott legalább írnak róla, nem úgy, mint idehaza.

Ehelyett viszont van nekünk egy igen népszerű, magát boszorkánynak nevező Hölgyünk, aki elutasítja a repülés valóságát. Ő volna Susi, a Boszipláza üzemeltetője, akinek most be is linkelem egy blogbejegyzését. Amikor ezt olvastam, majd leestem a székemről a gép előtt. Abban egyetértek, vele, hogy a levitáció tényleg nem jelent egyet azzal a repüléssel, amit a múlt (vagy a ma) boszorkányai űztek. De azzal a véleményével egyáltalán nem tudok egyetérteni, hogy ne tudtak volna hallucinációkat okozó növények segítségével, vagy a nélkül, kirepülni testükből, és akár ilyen formában állatalakot is ölteni. Már csak azért sem (a felsorolt néprajzi adatok mellett persze), mert én magam is csinálok ilyesmit, és boszorkány ismerőseim is.

2012. október 1., hétfő

Őszi szépségek

Tegnap, az időjárás előrejelzésnek ellent mondva, gyönyörű őszi időnk volt.


A levegőnek már megvan az a tipikus őszi csípőssége.


A szél sárga leveleket lopkod le a faágakról, és viszi őket a hátán, ki tudja hová.

sárga gyertyánlevelek

A különféle bokrok és fák termései beértek, és most vagy színesen pompáznak az ágakon, vagy az avart tarkítják.

bükkmakk, még az ágon

Az erdő alja pedig, az utóbbi idők esőzéseinek hála, tele van gombákkal.

Légyölő galócák

Úgy imádom az őszt!

2012. szeptember 30., vasárnap

A boszorkányság meghatározása felé



Ida Rentoul Outhwaite
Sokan sokféleképpen határozzák meg, hogy ki is a boszorkány és mi is a boszorkányság. A mai újboszorkányoknál jellemző, hogy saját érzéseik alapján definiálják ezt a „mesterséget”, aminek hatására olyan dolgok kerülnek kijelentésre, mint hogy a bölcsesség, az Univerzummal egyként való lét, a mindennapi tudatos életmód jelenti azt, hogy valaki boszorkány. Ezek nagyon szép elképzelések, de amint jobban belegondol az ember, rájön, hogy e kritériumok nagyon sok minden másra is vonatkozhatnak. A másik nagy csoport a mágia gyakorlását érti boszorkányság alatt, ami megint nem elég pontos meghatározás, hiszen rengeteg hagyomány része a varázslás, amik attól még határozottan elhatárolódnak a boszorkányságtól. A problémát tovább fokozza az is, hogy még a boszorkányüldözéseket és a boszorkányság néprajzát tanulmányozó tudósok sem értenek egyet abban, hogy hogyan is lehetne meghatározni a boszorkányságot, habár náluk  azért leggyakrabban a mágikus úton való rontást szokás boszorkányságnak nevezni.

A történelmi adatok alapján az embereket boszorkánysággal vádló falusiak szerint valaki attól lett boszorkány, hogy valamilyen úton-módon mágikusan kárt okozott egy, vagy akár több embernek (aki elvileg azt nem érdemelte meg). A boszorkányok által előidézett baj azonban nagyon sokféle módon következhetett be. Vannak forrásaink konkrét, varázseszközökkel (bábukkal, főzetekkel, elátkozott tárgyakkal) elvégzett rontásokra, ám ami még gyakoribb, hogy a boszorkány csak megfenyegeti a kárvallottat (valamilyen sérelem miatt), ami után annak valami baja esik. Ilyenkor a boszorkány és az ember kára között a kapcsolat teljesen fiktív, csak a vélt rontást elszenvedő, vagy az ő rokonai fejében létezik, a valóságban pedig semmilyen mágikus történés nem áll mögötte. Ilyen esetekben a boszorkányok kilétét mindig egy közösség döntötte el, esetleg egy boszorkányazonosítással foglalkozó tudósember/asszony, nem pedig maga a "boszorkány". Ezt a gondolatot tovább folytatva pedig eljuthatunk arra a következtetésre, hogy boszorkányok nem is léteztek, csak olyan emberek, akiket a közösségük boszorkányként azonosított.

Ha a periratok azon részét nézzük, ahol olyanokat vádoltak, akik ténylegesen valamilyen varázslással kapcsolatos dolgot is műveltek, a vádlottak szinte kizárólag nem boszorkányként azonosították magukat, hanem javasasszonyként, táltosként (féltáltosként), füves emberként, bábaként, vagy csak olyan egyszerű személyként, aki megtanult valamilyen mágikus módszert és azt hajlandó volt másoknak is megmutatni. Az ő bűbájos gyakorlatuk felölelhetett mind gyógyító, mind rontó módszereket, és a közösségük általában csak akkor fordult ellenük, ha a beígért gyógyítás nem sikerült. A hozzájuk hasonló füves- és tudósemberek a 21. században is léteznek a hagyományos közösségekben, és a periratokhoz hasonlóan kimondottan elhatárolják magukat a boszorkányoktól, akiket az ördög cinkosainak, vagy egyszerűen csak gonosz és veszélyes embereknek tartanak.

Különlegesebb a helyzet, amikor a boszorkányok mint éjszakai, vagy túlvilági rontó démonok jelennek meg az emberek látomásélményeiben, (rém)álmaiban. Ez egyrészt egy hosszú folyamat kulminációja, melyben a valaha nem-emberi ártó szellemi lényeket fokozatosan elkezdték egy adott mágikus képességgel rendelkező emberek manifesztációjának tekinteni. Ez a képesség pedig a szabad lélek a kiküldése volt (melyet ma divatosan asztrális projekciónak neveznének). Azt szinte biztosan tudhatjuk, hogy még jóval a keresztényi boszorkányüldözés megkezdése előtt is léteztek olyan személyek, melyek úgy gondolták, hogy éjszakánként képesek valamilyen (jó, vagy még inkább ambivalens) szellemek csapatával lélekben útra kelni, házakat meglátogatni, lakomázni és ünnepelni. Egyes forrásokban olyat is lejegyeztek, hogy voltak olyan személyek, akik olyan szellemekkel utaztak éjszakánként, akik nem voltak épp a legjobb szándékúak és ártottak az embereknek (pl. a strigák). A keresztény egyház tanításainak hatására aztán (mely szerint minden szellem ördögi volt) a jó és nem kimondottan jó lények mind démoniak lettek, a csapataikban látható emberek pedig mind gonosz boszorkányok. Persze az emberek eleinte sokszor továbbra is jónak, sőt angyaloknak, vagy szenteknek gondolták azokat, akikkel ilyen élményeik során találkoztak. Egy német esetben pl. a vádlott bevallotta, hogy ő éjszakánként ugyan a szellemek csapatával utazik, de azt is kijelentette, hogy ő a jókkal tart (akiket angyal vezet), míg a boszorkányok a rosszakkal. Ebből a szempontból tehát létezhettek boszorkányok, akik olyan személyek voltak, melyek ezekkel a nem-keresztényi túlvilági lényekkel találkoztak álmaikban és látomásaikban.

Még egy fajta „boszorkányt”szeretnék bemutatni, ezúttal a tanult ideológiák szemszögéből.  A keresztény tudósok szerint attól lett valaki boszorkány, hogy mágikus hatalomért cserébe paktumot kötött az ördöggel. Az ördög pedig a teológusok szemében minden olyan szellemi lényt jelentett, melyet nem ismert el hivatalosan az egyház, vagy amit nem szent életű személyek láttak (habár a vallásosság sem garantálta ezt feltétlenül…). Így keveredhettek démonidézés, vagy akár kimondottan ördögimádás gyanújába a tanult mágiát végző személyek, akik gyakorlatának szerves részét képezte, hogy szellemeket, angyalokat, vagy éppen ténylegesen démonokat evokáltak. De nem csak a tanult, hanem a népi mágiát űzők között is akadtak olyanok, akik különféle szellemekkel (familiárisokkal) dolgoztak, melyek az egyház szemében persze démonoknak, vagy magának az ördögnek számítottak. Így pl. skót perekben nem egyszer előfordul, hogy míg a boszorkánysággal gyanúsított személy arról beszél, hogy egy-egy tündérrel, vagy holt szellemmel milyen kapcsolatot ápolt, addig azt a vallatói úgy értelmezik, mintha egy démonnal közösködött volna (ezt ahhoz hasonló szófordulatok is tanúsítják a periratokban, mint: "az ördög, akit a tündérek királynőjének nevez"). Ezek a személyek megint csak nem feltétlenül tartották magukat boszorkánynak, habár a keresztény ördöggel való lepaktálás sztereotípiájának terjedésével egy idő után már az emberek is tényleg kezdték azt hinni, hogy ők bizony a démonokkal szövetkeznek és igen is boszorkányok.

Mint ebből is látszik, nem könnyű meghatározni a történelmi adatokból sem, hogy ki volt boszorkány és ki nem. Amit viszont fontos belátnunk, hogy a boszorkányságot nem lehet egy adott ősi mágikus kultusz fennmaradásának tekinteni. Helyette sokkal inkább arról van szó, hogy a kereszténység előtti Európa varázslóinak, javas embereinek és samanisztikus mediátorainak a gyakorlata fokozatosan megváltozott az egyház által az emberekre kényszerített ideológiáknak hála. E szerint, a növényeket ismerők, a mágiát űzők, a szellemekkel kapcsolatot tartók és/vagy éjszakai lélekutazásokban résztvevők azért, hogy a keresztényi képzeteket valló közösségekbe tudjanak illeszkedni, fokozatosan elhagyták a kétesebb tulajdonságait, „csak” javassá válva. Ezzel párhuzamosan persze azok, akik megmaradtak az ilyen „démoni” praktikák mellett, elkezdték önmagukat is boszorkánynak tekinteni, hogy az évek múlásával és a szkepticizmus növekedésével fokozatosan eltűnjenek és csupán legendák és mondák szereplőivé váljanak. 

Visszatérve a meghatározás problémájára, a fentiek alapján tehát mikor is volna valaki boszorkánynak nevezhető? Első kritérium a képesség arra, hogy az ember látomásélményeket tudjon átélni. A második pedig az ambivalens, nem-keresztényi szellemek, vagy a saját kiküldött lélek által elvégzett tudásszerzés, esetlegesen általuk való varázslatok végzése. Ezt aztán kiegészítheti még a növények ismerete, a különböző tanult és népi mágikus módszerek alkalmazása, esetlegesen a jóslás. Persze ha a mai újboszorkányok gyakorlatát megvizsgáljuk, a két feltétel megléte jobbára hiányzik (tisztelet persze a kivételnek), így ebből a szemszögből ők vagy 20. századi kitalációkat, vagy a régi javasok és tudósok (mint mágikus tudással rendelkezők, nem mint az akadémiai tudományokban jártasak) hagyományát viszik tovább. Ami persze rokon a boszorkánysággal, de nem feltétlenül az. Sokak nem érzik szükségét ennek a megkülönböztetésnek, ám én nem tartozom közéjük. Szerintem tartozunk legalább ennyivel mindazon ártatlan népi mágiát űzőknek, bábáknak, füves embereknek és javasoknak, akik nem tartották magukat boszorkánynak mégis meghaltak annak a vádjával. Nincs semmi baj azzal, ha az ember ezen személyek hagyományait őrzi a mai világban, sőt, nagyon is dicséretes dolog, ameddig nem tesszük ugyanazt, mint üldözések áldozatainak vádlói, és nevezzük őket boszorkánynak.


Válogatott források:
Jeffrey Burton Russell: Witchcraft in the Middle Ages
Norman Cohn: Európa démonai
Joyce Froome: Wicked Enchantments: A History of the Pendle Witches and Their Magic
Wolfgang Behringer: Shaman of Oberstdorf: Chonrad Stoeckhlin and the Phantoms of the Night
Pócs Éva: Élők és holtak, látók és boszorkányok: mediátori rendszerek a kora-újkori forrásaiban
Carlo Ginzburg: Éjszakai történet: a boszorkányszombat megfejtése
Carlo Ginzburg: The Night Battles: Witchcraft and Agrarian Cults in the Sixteenth and Seventeenth Centuries
Emma Wilby: Cunning Folk And Familiar Spirits: Shamanistic Visionary Traditions In Early Modern Witchcraft and Magic
Emma Wilby: The Visions of Isobel Gowdie: Magic, Witchcraft, and Dark Shamanism in Seventeenth-Century Scotland
Alan MacFarlane: Witchcraft in Tudor and Stuart England: A regional and comparative study

2012. szeptember 29., szombat

Telihold a Kosban


Asztrológiai szemszögből dolgozz ennek a teliholdnak az erejével, ha nagy lelkesedést kívánsz hozni a terveidbe, vagy ha gyors sikert szeretnél egy vállalkozásban. Viszont az ehhez értők arra is felhívják a figyelmet, hogy ügyelni kell a varázslataid szavainak az alapos és pontos megfogalmazására, mert a Kos elég önző tud lenni, ezen ereje pedig állítólag könnyen elragadhat, és megfeledkezhetsz mások igényeiről.
Elvileg az atlétikai és egyéb sporttehetségek támogatásának az érdekében alkalmas ekkor még mágiát űzni, habár ezt nem az azonnali sikerek elérésére tartják alkalmasnak, hanem a hozzájuk szükséges nehéz munka véghezvitelében segít.


A telihold a Kosba esik szeptember 23. és október 23. között.


Megfelelései

Szín: piros
Füstölő: fahéj, cédrus
Égitest: Mars
Használható: asszertivitás és megalkuvás kiegyenlítése, sport, versenyzés, első hely megszerzése, kiemelkedő erő, kihívással való szembenézés, akadályok legyőzése, bátornak lenni, valami teljesen újba való belekezdés, a fej betegségeinek (különösen a fejfájásnak) a gyógyítása

Lásd még: szeptemberi telihold és októberi telihold

Források:
Elen Hawke: Praise to the Moon: Magic & Myth of the Lunar Cycle
Maria Kay Simms: A time for magick: planetary hours for meditations, rituals & spells
Teresa Moorey: The Little Book of Moon Magic

2012. szeptember 28., péntek

Árnyak könyve, grimoire

Kezdőként azt olvastam, hogy minden boszorkánynak kell, hogy legyen egy Árnyak könyvéje, amiben kézzel le vannak jegyezve a rítusai és a varázslatai. Kellemes bizsergéssel töltött el ennek a munkának a gondolata, és örömmel láttam neki az első lapok megírásának. Aztán rájöttem, hogy nem tetszik az, ahogy elkezdtem kialakítani a könyvet, de se baj, kezdtem egy újat. Majd még egyet. És még egyet.
Most pedig újra változtatni akarok, igaz már közben rengeteg minden más is megváltozott, így az egész munkára teljesen más fényben tekintek. Az egyetlen, ami megmaradt, hogy még mindig tetszik a rajta való dolgozás. Innen jött az ötlet, hogy írok pár sort erről is.

Hadd kezdjem az Árnyak könyve gondolatának a valószínűsíthető eredetéről. A kifejezés Gerald Gardnertől származik, de hogy ő honnan vette, azt senki sem tudja. Az első ilyen könyv Crowley munkásságából, salamoni írásokból, Leland Aradiájából és más hasonló mágikus szövegekből kimásolt részeket tartalmazott. Aztán kerültek hozzá az ünnepekre írt rituálék, és Doreen Valiente munkáival is ki lett egészítve.
A történet az volt erről a könyvről, hogy a boszorkányok évszázadok alatt felhalmozott tudását rejtik, amit minden beavatottaknak magának, kézzel kell lemásolni a saját példányába, amit aztán a boszorkány halála után meg kell semmisíteni.
Azt figyelembe véve, hogy a régi idők boszorkányai olvasni sem nagyon tudtak, nem hogy írni, ez a feltételezés enyhe túlzásnak nevezhető. Igaz a mágikus könyvek használatának a gyakorlata létezett, ám ez a tanult emberek kedvtelése volt, akik nem boszorkányságot, hanem szertartásos mágiát űztek, és az ilyen könyveket inkább grimoire-nak nevezték.

Mindenesetre az Árnyak könyvének a gondolata nagy kedveltségre talált a modern gyakorlók körében. Hisz, kit ne érdekelne egy olyan könyv, amiben a mágia minden csínja-bínja le van írva? Talán ezért is van az, hogy sokan azok közül is kedvelni szokták a könyvírásos módszert, akik nem a wicca ösvényt járják, mivel igen kénylemes, ha minden számodra fontos információ egy helyre van összegyűjtve, és nem kell azon morfondíroznod, hogy vajon melyik könyvben is találtad az éppen kellő varázslatot vagy receptet.

Tehát, mondjuk azt, hogy neked is megtetszett ez az ötlet, és szeretnél egy sajátot. De hogyan is kezdj hozzá? Mi legyen benne?
Általában azt szokták írni, hogy végy egy üres könyvet, vagy egy nagyobb füzetet, és ezt fogd be varázskönyvednek. A másik kedvelt ajánlat az  irattartó, lefűzhető lapokkal, mely azért is kényelmes, mert könnyen át tudod rendezni benne a tartalmát.

Az, hogy mi is kerüljön bele, már egy kicsit trükkösebb. Megjegyezném, hogy nem szükséges semmilyen már megírt Árnyak könyvét lemásolnod, főképp, ha nem is vagy wicca! Arról írj, ami számodra fontos lehet a gyakorlatodban. Tehát, ha a pl. nem használsz rúnákat semmihez, akkor ne írj róluk több oldalas jegyzeteket.
Itt van egy lista, amit még én szedtem össze, több évvel ezelőtt a lehetséges könyvben szereplő témákról:
  1. Általában a boszorkányságról: történelem, én miben is hiszek, alapelgondolások
  2. Szabbatok és más ünnepek: az évkerék gondolata, szabbatok, esbatok, egyéb ünnepek, kalendárium
  3. Növények: leszedésük, szárításuk, tárolásuk, elkészítésük, a növények leírása
  4. Megfelelések: elemek, égtájak, bolygók, napok, ásványok, színek, mágikus célok
  5. Istennők leírása
  6. Istenek leírása
  7. Varázslatok, mágia: különböző mágikus módok és varázslatok
  8. Boszorkánykonyha: különféle receptek, bájitalok, boszorkánykenőcs
  9. Tündérek és társaik: tündérek, sárkányok, mitikus alakok, szellemek, elementálok, stb.
  10. Jóslás: rúnák, tarot, tealevél olvasás, asztrológia, számmisztika, stb.
  11. Samanizmus: sámánok, táltosok, erőállatok, stb.
  12. Rituálék leírása
  13. Plusz: imádságok, versek, eszközök, meditációk, dalok meg minden egyéb
 Persze ennek a hosszú listának a feléről sem írtam semmit eddig, és az érdeklődésem az évek folyamán jócskán beljebb is szűkült. Az asztrológia pl. már belátom, hogy egyáltalán nem az én asztalom, és az istenek és az istennők sem foglalkoztatnak annyira, hogy érdemes lenne túl sok energiát beléjük fektetni. Míg a növények rész, ami eredetileg is elég részletes volt, még részletesebb kell, hogy legyen.

Azt persze igen nehéz lehet eldönteni, hogy mi is a fontos számodra, amikor kezdeti szakaszában jársz a boszorkányságnak, főképp, mivel oly sok témát lehet ide sorolni. Nekem az volna a javaslatom, hogy válassz ki maximum 10-et, ami nagyon érdekel, és koncentrálj rájuk. Ne kezdj el olyasmivel foglalkozni a legelején, amit nem tartasz érdekesnek. Ez csak elvenné a kedved a további munkától. És olvass sokat, jegyzetelj sokat.

Az elején ne a tökéletességre és a szépségre törekedj, hanem az átláthatóságra és az olvashatóságra. Később majd jöhet a világ összes külcsínje!

És még egy megjegyzés: lehet gépelni is a könyvet, nem kötelező kézzel írni az egészet! Ha nehezedre esik a kézzel írás, ha csúnya a kézírásod, és nem hiszed, hogy egy fél év múlva is ki fogod tudni olvasni, akkor nyugodtan fordulj a modern technika csodáihoz. Ám, arról se feledkezz meg, hogy a kézzel való munkába befektetett rengeteg energiának is megvan a maga varázsa. Középkori szerzetesek a kódexek másolását is Istennek való szolgálattevésnek tartották (vagy éppen vezeklésre használták). Ha például egy istenekhez intézhető imádságos könyvet írsz a saját kezeddel, annak sokkal nagyobb értéke lesz, mint egy kinyomtatott, és csodásan formázott darabnak!

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...