Boszorkányiskola 4. lecke: a tavaszi napéjegyenlőség

Üdvözlöm minden kedves Olvasómat a boszorkányiskola negyedik leckéjén! Ezen a héten megismerjük a tavaszi napéjegyenlőség ünnepét, szokásait és szimbólumait. Majd egy rituálé keretében meg is emlékezünk róla, ami alatt elvetjük a múlt héten megáldott magjainkat.

~ ~ ~

A tavaszi napéjegyenlőség egy csillagászati esemény. A Föld dőlésszögének köszönhetően, ahogy a Nap körül forog, mindig egy kicsit máshol érik a felszínt derékszögben a napsugarak. Ezen a napon pont az Egyenlítő felett történik ez, ami a déli- és az északi félteke számára egyenlő hosszúságú nappalt és éjszakát eredményez. Mindezen túl pedig, a Nap ilyenkor pontosan keleten kel fel a horizonton.

Számunkra ezen időpontra a tavasz általában véglegesen megérkezik. Az első rügyek kipattannak, a barkák virítanak, a hóvirágok és keltikék díszítik az erdők talaját, vagy a kerteket, sáfrányokkal és más korai nemesített hagymásokkal kiegészítve. A madarak dalától hangos minden, ahogy az első rovarok is megjelennek a tájon. A tél álmából mostanra tényleg elkezdett minden felébredni.

A szabbat: Ostara és feltételezett istennője

A tavaszi napéjegyenlőség neopogány körökben az Ostara névre hallgat, és egyike a szoláris, vagy más csoportosításban, a kisebb szabbatoknak. A termékenység, a növekedés, az új kezdetek és a visszatérő Nap ünnepe. Az wicca évkerék keleti oldalán található, a napkelte és a szétáradó fény földjén, valamint félúton a Nap yule-i „mélypontja” és litha-i „csúcspontja” között. Egy másik felosztás szerint ez a fesztivál a második a termékenységünnepek (Imbolc, Ostara, Beltane) sorában.

Neve Beda Venerabilis, angol szerzetes, (i.sz.) 725-ben keletkezett De temporum ratione című írásából származik. Ő jegyzi meg az angolszászokkal kapcsolatban, hogy a kereszténység előtt a mi április hónapunk idejét Ēosturmōnaþnak hívták, Eostre istennő után. Aztán a germán és angol nyelv Ostern és Easter (húsvét) szava is ebből ered. A probléma csak az, hogy Bede nem mindenki által elfogadott tényeket, vagy maga által is megfigyelt szokásokat jegyzett le, hanem a saját magyarázatát a már akkor is kihalt gyakorlatra vonatkozóan. Elméletének kétségességét pedig az is tovább erősíti, hogy rajta (és a név fennmaradásán kívül) nincs semmilyen bizonyíték arra, hogy létezett volna egy Eostre nevű istennő, vagy annak bármilyen ünnepe áprilisban. A név maga egyszerűen a tavaszi időszakra, mint „kezdetekre”, vagy „megnyílásra” utalhatott, a szó indoeurópai gyökét tekintve. Viszont a modern neopogány körökben Eostre már általában, mint valós, ha kissé kevés hagyománnyal is rendelkező tavasz- és hajnalistennő, akinek fő szimbóluma a nyúl, alapvető ünnepe pedig a márciusi napéjegyenlőség. Sokszor úgy is tüntetik fel, hogy a húsvéti nyúl és tojás is eredetileg az ő attribútuma volt, sőt, még egy mítoszt is írtak hozzá, melyben a nyúl és a tojás kapcsolatát magyarázzák meg. Az egésznek viszont semmi történelmi eredete sincs.

A megünnepléséről

Nagyon durván a húsvéti szokások = tavaszi napéjegyenlőség szokásai. Vagyis ilyen a tojásfestés, ami Egyiptomtól kezdve a Közel-keleten át egész Európában ismert. A tavaszi virágok csodálata és a friss zöldségek fogyasztása is jellemző az ekkori ünnepekre. A lakóhelyünk, illetve önmagunk megtisztítása is fontos eleme a népek gyakorlatának. A termékenységvarázsló rítusok tömegét végezték ekkor az emberek, például a magyar húsvéti locsolkodás is ilyen, melyről itt olvashatsz bővebben. De magyar szokás volt még a húsvéti korbácsolás is, ugyanezzel a céllal (erről ezen a linken olvashatsz). Sokan nézik meg ezen a napon a napfelkeltét, megfürödve annak sugaraiban, illetve a szabadba tett séták és piknikek is divatosak. Meg lehet még áldani a földeket is, melynek hagyományos formája volt a földterületek, a szántók és a faluk körbejárása. Ennek általában keresztény felhangot adtak azzal, hogy a határt megkerülő menetek élén egy keresztet, vagy egy szent szobrát vittek, ám maga a tett eredete jóval megelőzi a kereszténység megszületését. A körbejárás által a földek védelmet nyertek a gonosztól, az ártástól, na meg persze a jégesőtől. Erről még bővebben: ezen és ezen a linken.

Fő szimbólumai

A tojás, és abból is főként a festett. Erről a Magyar néprajzi lexikon írását kérném, hogy mindenki olvassa el, nagyon érdekes: http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/2-1459.html

A nyúl, mint a termékenység jelképe. Erről az állatról és mitológiájáról pedig itt olvashatsz.

Ezen naphoz kapcsolódó ünnepek

Több ázsiai kultúrában is a tavaszi napéjegyenlőség (vagy a környéke) számat az újév napjának. Ezek közül a legismertebb talán a nowruz ünnep (now/no – „új”, ruz – „nap”), mely a perzsa újév. Eredetéről semmi pontosat nem ismerünk, habár több legenda is a régi Irán területén élő mitikus Jamshid királyhoz köti a kitalálását. Ez nem egy vallásos fesztivál, ugyanis sok, egymástól eltérő hitű ember gyakorolja még ma is. A tavaszi napéjegyenlőséget megelőzően szokás megtisztítani itt is a házakat, megmosni a szőnyegeket, újrafesteni a falakat. Az újévet megelőző kedd este tüzeket gyújtanak, amiket aztán átugornak, szintén megtisztulási céllal. Magokat (lencse, árpa, búza), egy tálban vízbe áztatnak, hogy kicsírázzanak. Ezeket majd az ünnep alatt kiemelt helyre teszik, utána pedig folyóvízbe dobják. De csírázott magokból ételeket is készítenek. Az utcán zenés felvonulásokat tartanak. Az emberek új ruhába öltöznek. Oltárt is szokás állítani egy asztalon a házban, melyre hét hagyományos tárgyat (pl. a csíráztatott magokat, fokhagymát, ételt, stb.) raknak, illetve egyéb, különféle kívánságokat szimbolizáló dolgokat (pl. színes tojások, pénz, aranyhal, jácint, stb.).

A japánok a tavaszi napéjegyenlőséget a Sunbun no hi (春分の日) névvel illetik, és hivatalos ünnepként tartják számon. Ilyenkor az emberek meglátogatják felmenőik sírjait, hogy rendbe rakják azokat.

Az északi népek egyes források szerint ekkor (is) tartották a dísablót (vagy disirblot) nevű áldozati szertartásukat. A jó termés, állatszaporulat és aratás érdekében ugyanis szükséges volt áldozni a dísir együttes névre hallgató női szellemek, akik többek között ezen ügyekért is felelősek voltak.

Több, az Brit-szigeteken található neolithikumi sír és földhalom bejárata is a tavaszi napéjegyenlőségkor felkelő naphoz van igazítva. Hasonló igaz az egyik teotihuacáni templomra is, ami mára kész zarándokhely lett ezen időszakra vonatkozóan.

Megfelelései

Az újboszorkányságban mindenhez szokás ún. megfeleléseket rendelni. Ezek a listák azt hivatottak bemutatni, hogy milyen „mágikus kapcsolatok” léteznek bizonyos tárgyak, élőlények, ásványok, vagy éppen tarot kártyák között. Az ilyen asszociációk lehetnek több évezredes hagyományokkal rendelkezők, vagy pusztán egy-egy gyakorló által tegnaptól igaznak érzettek. Az ünnepekre vonatkozóan az ilyen felsorolások az adott naphoz valamilyen módon kötődő dolgokat mutatják be, amiket aztán fel lehet használni a dekorációinkban, a szertartások során (legyen szó eszközökről, gyertyaszínről, füstölőillatról, vagy megszólítható istenségekről), az étkezéseinkben, vagy a napi rutinunkban és időszakos szokásainkban.

Füstülők: jázmin, tömjén, mirha, sárkányvér, fahéj, szerecsendió, aloéfa, benzoé, pézsma, zsálya, eper, lótusz, ibolya, narancshéj, rózsa, magnólia, gyömbér

Eszközök: priaposzi pálca (vagyis egy pálca fallikus szimbólummal a végén)

Kövek: akvamarin, rózsakvarc, holdkő, jáspis, ametiszt, vérkő, vörös jáspis

Fémek: arany, vas

Szimbólumok, dekorációk: négylevelű lóhere, fonott kosár, tojás, bárány, tavaszi virágok, csibe, nyúl, rügyező ág, fűzfabarka, színes szalag, sarjadó mag, pillangó, rovarbáb

Színek: világoszöld, citromsárga, halvány rózsaszín, fűzöld, pasztellszínek, vörösbegy tojásának a kékje, ibolya lila, fehér

Ételek: magok, leveles zöldségfélék, fűszeres vagy virággal ékesített teasütemények, gyümölcs, kemény tojás, mézes sütemények, a szezon első gyümölcsei, zöldségei, retek, újhagyma, póréhagyma, hal, kétszersült, sajt, méz, sonka, gabonafélék, liszt, dara, gabonapelyhek, száraz hüvelyesek, szezámmag, fűszermagok, napraforgómag, tökmag, fenyőmag, dió, mogyoró, pisztácia, sütőtök, napraforgó, szezámmag, tavaszi hajtások, rügyek, virágszirmok (pl. ibolya), sütemények, kovásztalan kenyér

Istenségek: minden szerelem-, termékenység-, szűz-, anya-, holdistennő; minden szerelem-, ének-zene-, termékenység-, fiatal-, férfias-, napisten; Asztarté, Aurora, Eostre, Éos, Ostara, Koré vagy Perszephoné, Zöld Ember, Árész, Mars, Attis, Ozirisz, Narcissus, Hyacinth, Dionüszosz, Anna Perenna, Aphrodité, Athéné, Flidais, Gaia, Istár, Ízisz, Libera, Minerva, múzsák, Renpet, Vénusz, Adonisz, Cernunnos, a Szarvas Isten, Liber, Mitrász, Ódin, Pán, Blodeuwedd, Héra, Thot, Dagda,

Növények: sáfrány, jázmin, nárcisz, jácint, frézia, gyömbér, kőris, hóvirág, lonc, nőszirom, ibolya, fenyő, kankalin

Állatok: kígyó, sikló, egyszarvú, pegazus, nyúl, vörösbegy, sárkány (összeköttetésben a tojásokkal, földdel és a termékenységgel), bárány, csibe, vízi lények

Használható: ültetés, tavasz fogadása, tojásfestés, új ruhák készítése/viselése, egyensúlyra irányuló rituálék, gyógynövények használata: varázslatokhoz, gyógyításhoz, kozmetikailag, a konyhában és a művészetekben; gazdagságra; termékenységre irányuló varázslatok; új kezdetek, tavasz kezdete, új élet, újjászületés, nyitások, tüzek gyújtása, csengő csengetése, a tavaszi növekedés figyelése, új kellékek, tavaszi agytakarítás, kert/palánták megáldása, kommunikáció, bőség

Ajánlott olvasmányok:
Edain McCoy: Ostara: Customs, Spells & Rituals for the Rites of Spring
Kerri Connor: Ostara: Rituals, Recipes & Lore for the Spring Equinox

A napéjegyenlőségről megemlékező rituálé

A rituálét március 20-án, lehetőleg pirkadatkor, vagy szürkületkor végezzük. A legjobb a szabadban, de megint csak egy nyitott ablak is megteszi. Kell hozzá tej áldozatnak (amire legjobb a házi tej), valamint egy, vagy több cserép (benne földdel), amibe a megáldott magjainkat el tudjuk majd vetni. Opcionálisan gyújthatunk a munkánkhoz gyertyákat és füstölőket is, ha úgy tartja kedvünk.

A rituálé menete:

Az magunk által kidolgozott módon kezdjük meg a rituálét.

Szólítsuk meg a Földet: „Üdvözlet Néked zöldülő Föld, ki a telet újra hátrahagyod, ki a virágokat újra elhozod! Ma egyenlő hosszú a nappal és az éj, ma egyensúlyban a sötétség és fény. Üdvözlet Néked termékeny Föld e napon! Kérlek, áldj most meg és fogadd áldozatom!”

Mutassuk be a tejáldozatot, melyet a szabadban dolgozva a földre hintsünk szét a kezünkkel, lakáson belül pedig egy tálba öntsük, amit aztán majd kint tudunk hagyni az ablakpárkányon, míg el nem párolog belőle a folyadék.

A megáldott magjainkat vessük el (a teliholdi áldozatunk hamvaiból is egy keveset bele keverve a földjükbe), a tettünket pedig a következő szavakkal kísérjük: „Elvetlek Titeket kicsinyke magok! Nőjetek, nőjetek, gyarapodjatok! Szárat, levelet, virágot hozzatok! Ég és Föld áldása legyen rajtatok!”

Itt ha szeretnénk, beiktathatunk egy elmélyülést/meditációt, vagy esetleg a dedikáló szertartásban is alkalmazott módszerrel (forgással) megpróbálhatunk transzba is esni.

Búcsúzzunk el a Földtől, majd zárjuk le a szertartást a saját kedvünk szerint.

Együnk és igyunk. Takarítsunk el magunk után. A növények cserepeit tegyük védett és napos helyre, és őket se felejtsük el megitatni.

Tippek:

Ha a szöveget nem tudjuk biztosra megtanulni, megint csak írjuk ki magunknak jól olvashatóan egy papírra. Ha pedig nem tudjuk egyáltalán rászánni magunkat, hogy a megtanulásába belekezdjünk, akkor is olvassuk át párszor a rituálé előtt, hogy ismerős legyen az, amit mondanunk kell.

Ha füstölőket és gyertyákat használunk, akkor azokat megpróbálhatjuk a fentebb megtalálható megfelelések között szereplő illatokból és színekből kiválasztani.

 

 ~ ~ ~

Ennyi volt erre a hétre a tanulni való, remélem jövő héten is találkozunk, amikor a természet szerepét fogjuk megismerni az újboszorkányságon belül.


Kérdés, észrevétel, vagy bármi egyéb esetén itt lehet elérni: bosziiskola(kukac)gmail.com, illetve itt helyben a blogon és a blog Facebook oldalán.