2017. november 26., vasárnap

Boszorkányiskola 35. lecke: jóslás II.



Üdvözlöm minden kedves Olvasómat a boszorkányiskola harmincötödik leckéjén! Ezen a héten további jóslási technikákat ismerünk meg.
 
~ ~ ~



Az előző leckében megismerkedtünk az adott szimbólumokkal dolgozó jóslásokkal, ezúttal pedig az egyedi szimbólumokat használók kerülnek sorra. Ezen technikák különlegessége, hogy alkalmazásukhoz legalábbis egy enyhe transzra van szükség. A legtöbb módszer épp ezért csak a valamibe való hosszas belemeredést alkalmazza, mely a módosult tudatállapot elérését hivatott segíteni, illetve a látomások megjelenését. Ebből következik még az is, hogy a legtöbb esetben az ilyen jóslások alkalmazása a kimondottan erre szakosodott emberek dolgának számított. Hiszen a Bibliát bárki ki tudta nyitni egy-egy kérdésre választ keresve, vagy a kártyák jelentését mindenki megtanulhatta egy hozzá értőtől, vagy akár egy könyvből is. Ezzel szemben az ilyen, módosult tudatállapotot igénylő módszerek végrehajtása specialistákat igényelt, akik a különböző népeknél jelenthették a papok egy alfaját, a jósokat, a mágusokat, a tudós embereket, a sámánokat, vagy a boszorkányokat.

Kristálygömb/kristályok
Ugyan ma talán hírhedtsége miatt nem örvend akkora népszerűségnek a boszorkányok körében, viszont nagy hagyománnyal rendelkezik. A reneszánsz és kora-újkori tanult mágia kedvelt eszközének számított; pl. az egyik lengyel király angyali mágiával foglalkozó könyvében több rituálé is szerepel, mely egy kristálygömb megfelelő felszentelési és használati módjait ecseteli. A használatuk a régiek szerint nem egyszerű. Először is, sokukhoz nem maguk a mágiát végzők kellettek, hanem egy fiatal szűz fiúcska (ritkábban lányka), aki majd a megfelelő megtisztító rítusok után belenéz a kristályba és mindenfélét lát benne. Ezeket aztán a mágus lejegyzi és értelmezi. Azon esetekben viszont, amikor maga a varázsló nézett bele a kristályba, azt gyónás, önmegtartóztatás és sok-sok ima után tehette meg. Manapság ezekkel az előírásokkal senki nem törődik, helyette csak elégnek szokták tartani, ha meggyújtanak pár gyertyát és füstölőt, esetleg kivetnek egy kört. A gömböt pedig nem csak hegyikristályból készítették, hiszen mondjuk a görögök kimondottan a berilleket kedvelték ilyen célra.

Tükrök/fekete tükör
Ez a mostanság is felkapott módszer egy gyertya fényénél egy tükörbe, vagy fekete tükörbe való nézést takarja. A fekete tükör ugyanolyan, mint egy normál tükör, csak a hátulja a szokásos kémiai anyagok helyett egyszerű fekete festékkel van befestve. Ezt mi magunk is nagyon könnyen megtehetjük egy üveglap és valamilyen jó sötét (és üvegre is használható) fekete festékkel. Elkészítése után általában fel szokás szentelni, vagy megtisztítani, esetleg a Hold fényének kitenni, illetve a Nap fényétől óvni. Alkalmazni is elsötétített szobában szokás.
Történelmileg, Kínától, Szibérián át, egészen az ókori Rómáig használatosak voltak a tükrök jóslási célra. Ezek általában fémekből készültek, amiket fényesre csiszoltak. Sok ilyen tükör nem is funkcionált mai értelemben vett „tükörként”, csupán csillogó volta és lapos, kerek kialakítása miatt nevezhetőek „tükörnek”.

Víz - hidromancia
Ez a módszer Nostredamustól lehet ismerős, ugyanis elvileg ő volt az, aki egy tál vízbe nézve látta meg látomásait. De már ő előtte évezredekkel ezelőtt is néztek az emberek mindenféle tükröződő vízfelületre a másvilág meglátásáért, még állítólag olyan neves illetők is, mint Pitagorasz. Az ókori római források szerint, a technika abból állt, hogy miközben vízbe tekintettek, meghívtak különböző isteneket és szellemeket, akik aztán a folyadékban (vagy akár pl. ha ezt egy tónál végezték, akkor a mellett) jelentek meg és adtak át üzeneteket. Még egy római király is alkalmazta ezt, különféle rítusok elvégzésének módját megtudni. Lehet ezt végezni a szabadban, bármely tükröződő vízfelületen, de a szobánk melegében is, egy, a vízből is visszatükröződő gyertya fényénél.

Füst - libanomancia
Az első forrásaink elég réginek számítanak a füst viselkedésének üzeneteiről. A régi emberek attól függően, hogy az általában áldozatként bemutatott dolgok füstje hogyan viselkedett, következtettek az istenek, szellemek hangulatára, illetve a jövőre. A legismertebb az ezt említő történetekből Káiné és Ábelé; amikor Yahwénak égő áldozatot mutattak be, az Ábel által szolgáltatott anyagoké magasra szállt (jelezve, hogy Yahwe elfogadta), mag Káiné a föld közelében maradt. A konfliktusuk ebből indult, és a vége gondolom mindenki által ismert. Kevésbé ismert már, hogy a mezopotámiaiak is mutattak be füstáldozatokat, aminek a viselkedését kész ómeneknek tartották. A görögök által is ismert és gyakorolt jóslási formáról van szó. Hozzá, egy szellemi létezőnek füstáldozatot kell bemutatni (tehát lehetőleg valami minőségi gyantát, nem a 250 Ft-os füstölő rudat), majd a felszálló füst gomolygását kell figyelni és az ebben meglátott formákat értelmezni.

Tűz/láng – piromancia
Szintén az ókortól dokumentált módszer, melynek az alapja, hogy valaki a tűzbe, vagy egy lángba (gyertya, lámpás) nézve látja meg a jövőt. Egy időben ez magában foglalta az áldozati tüzekbe való tekintéssel. A tűzzel való másik jóslás mind a mai napig megtalálható a népi módszerek között: azt tartották a jövőre utaló jelnek, ahogy valami elég a tűzben. Ez lehetett gyors, vagy lassú, nagy füsttel járó, vagy füstmentes, esetleg hangosan ropogó, vagy hangtalan. Egy konkrét példa rá az október 31-e éjszakáján tűzbe vetett mogyorók gyakorlata – akinek a mogyorója nagyot pattan a tűzben, az fog meghalni.

Egyéb
A valamibe való hosszas nézést és az istenek üzeneteinek ebben való meglátását nem csak a fenti eszközökkel végezték. Megtehették ezt bármilyen fényes, vagy csillogó felülettel: kardokkal, pengékkel, de még a megnyálazott, vagy megolajozott körmükkel is.


Egy jóslási módszer kipróbálása
Találjuk ki, hogy életünk mely kérdéses területére szeretnénk útmutatást kérni és válasszunk ki egy nekünk tetsző módszert a fentiekből.
Egy napot szánjunk rá, hogy úgy nekikészüljünk a jóslásnak, mintha egy rendes rituálét végeznénk (vagyis böjtöljünk, tartózkodjunk a szexuális tevékenységektől, stb.).
Sötétedés után végezzük a munkát.
Az egészet úgy nyissuk meg, mintha egy rituálét hajtanánk végre.
Hívjuk meg a számunkra kedves szellemeket/isteneket, vagy akár az őseinket, vagy bárkit, akiről úgy gondoljuk, hogy segíthet válaszunk meglelésében. Mutassunk be nekik áldozatot.
Egy gyertya fényénél nézzünk bele a fényes felületünkbe (úgy, hogy a láng képe visszatükröződjön benne), vagy nézzünk magába a lángba, esetleg a füst gomolygásába. Ha a füsthöz gyantát használunk, akkor abból időnként újabb adagot kell majd a szénkorongra szórnunk, illetve nem árt mellé egy nyitott ablak is, mert nagyon sok füst összegyűlhet).
Nézzünk a médiumunkba, nem meredten bámulva, hanem csak egy félig fókuszálatlan tekintettel. A tudatunkban a kérdésünk legyen ott, de ne az uralja a gondolatainkat, hanem adjuk át magunkat a látás élményének. Vesszünk el benne. Nem fogunk rögtön látni víziókat, de egy idő után feltűnhetnek képek, szimbólumok, üzenetek. Ezeket ne próbáljuk megfogni, hanem hagyjuk őket „áramlani”.
Csináljuk ezt addig, amíg csak jól esik. Akkor sem kell kétségbe esni, ha első alkalommal nem látunk semmit! Az is tökéletes! Ez is olyan valami, amit a sok gyakorlás tud csak megtanítani nekünk.
Végül búcsúzzunk el a megszólított szellemi lényektől.
Zárjuk le a rituálénkat. Ha kell, helyezzük biztonságba a jóslási segítőeszközeinket.
Jegyezzük le, amit érzékeltünk. Majd később ez segít az értelmezésben, illetve a fejlődésben.
Együnk, igyunk. Takarítsunk le magunk után.


 ~ ~ ~
Ennyi volt ezen alkalomra a tanulni való, remélem legközelebb is találkozunk, amikor is a képmágia rejtelmeiben mélyülünk el egy kicsit.
Kérdés, észrevétel, vagy bármi egyéb esetén itt lehet elérni: bosziiskola(kukac)gmail.com, illetve itt helyben a blogon és a blog Facebook oldalán.

2017. november 18., szombat

Boszorkányiskola 34. lecke: jóslás I.



Üdvözlöm minden kedves Olvasómat a boszorkányiskola harmincnegyedik leckéjén! Ezen a héten megismerünk egy nagy adag jóslási technikát.
 
~ ~ ~

A mágikus hagyományok és az újboszorkányság szerves részét képezik a különböző jóslási formák. A leckék során mi ezek két nagy csoportjával fogunk megismerkedni: a kimondott jóseszközt használókkal, illetve azokkal, ahol az ember maga hivatott meglátni a jövőre utaló jeleket. Ezúttal az első kategóriába eső módszerekkel, vagyis a valamiféle hozzávalók megfelelő alkalmazásán és azok sokszor előzőleg elsajátítható ismeretek alapján való értelmezésén alapuló technikákkal.

Kártyajóslások
Az egyik legismertebb jóslásfajták egyike és tipikus módja az eszközt alkalmazó fajtáknak. A lapoknak általában mindenek megvan a maga saját értelmezési módja, tehát ha csak egy kártyát húzunk is ki a pakliból, az még mindig hordozhat nekünk üzenetet. Ez a saját jelentés aztán módosulhat más kártyalapok jelenlétével, vagy pedig az által, ha a kártyából jósló igyekszik őket a helyzethez igazítani. Tipikusan a jósláskor a lapokat megfelelő módon kell kihelyezni egy sík felületre, amiket aztán majd a hozzáértő elemezni tud elhelyezkedésük és egyéni jelentésük alapján. Ilyen munkára alkalmas lehet a rendes francia kártya is, ám tipikusabb manapság a kimondottan ezen célra készült paklik használata. A boltokban lehet erre kapni cigánykártyát, tarot-t és különféle jóskártyákat, illetve könyvek tucatját, ami helyes alkalmazásukat és értelmezésüket taglalja.

Tarot
Modern korunk talán legnépszerűbb jóslásra alkalmazott kártyapaklija. 78 lapból áll (általában), melyeket a nagy arkánumra és a kis arkánumra szokás osztani. Mindegyik gazdagon díszített és saját elnevezéssel, illetve tipikus motívumokkal bír. Történetét tekintve, a 15. századi Milánó környékére teszik megalkotását, ahonnan aztán szétterjedt Európa több országára is. Ekkor még és a következő évszázadokban is csupán egy hétköznapi kártyajáték eszköze volt, semmi több (és például a magyar kártya is belőle származtatható). A változás a 18. századi Franciaországban következett be, amikor az ottani Egyiptom-láz idején (Napóleon egyiptomi hadjárata után) a helyi ezoterikus körök a tarot-nak misztikus jelentést kezdtek tulajdonítani, sőt, még Egyiptomi eredetet is. A tarot és a jóslás igazán Angliában találkozott: a Golden Dawn rend tagjai által lett jóseszköz, akik közül is Alaister Crowley és Arthur Edward Waite voltak a ma is jól ismert formák megalkotói. A 20. században, de főként a 21-ben rengetegféle tarot pakli született, az unikornisosoktól a vámpírosokig. A lapok jelentése jobbára mindegy kártyánál megegyezik, ugyan árnyalati különbségek előfordulhatnak köztük.

Rúna
A rúnák alatt alapvetően a régi germán és északi népek ábécéjét értjük. Mint minden ábécét, ezeket is használták amulettek készítéséhez, illetve mágikus szövegek leírására, aminek hála „hivatalos” használatból való eltűnésük után, a késő középkortól a varázshagyományok átvették maguknak. Eredeti felhasználásuk módját nem ismerjük, és csak néhány, nem a legmegbízhatóbb forrásunk van arról, hogy jóslásra is alkalmazták őket. Ez persze az utóbbi századokban és ma sem zavar senkit, így a rúnák mágikus- és jóshasználata reneszánszát éli. A rúna szetteket egy kis zsákocskában szokás tárolni, onnan vetik ki őket egy sík felületre, majd az elhelyezkedésük (egymáshoz való közelségük, fel-le fordultságuk, távolra esésük) és az egyéni jelentésük alapján magyarázzák őket. Másik módszer szerint a zacskóból kell kihúzni egyet, vagy többet, és azt értelmezni. Érdemes megjegyezni a rúnákhoz társított jelentésekről, hogy azt ugyan tényleg tudjuk, hogy mondjuk az „úr” olvasatú rúna őstulkot jelentett, ám az már más kérdés, hogy ezt egy jóslás során pontosan hogyan is lehet értelmezni, amire csak modern spekulációink vannak.

Ogham
Az ogham egy ír-kelta írásrendszer volt, mely 20 alapvető betűből állt, amiket aztán másokkal is kiegészíthettek. Az időszámításunk szerinti 2. és 4. (vagy 3. és 6. - a tudósok között nincs róla egyetértés) század között fejlesztették ki, és az egyes betűit általában egy-egy növényhez, azokból is leginkább fákhoz szokás kapcsolni, habár erről sem létezik egy egységesen elfogadott elképzelés. Történelmi adatunk jóslásra való alkalmazásával kapcsolatban gyér és kétes (vagy csak egyszerűen nem létezik, és félrefordítunk dolgokat), a modern neodruidák viszont már évtizedek óta ilyen formában használják. A betűket általában kis pálcikákra, vagy kavicsokra festik, esetleg vésik. Ezeket aztán egy zacskóban tárolják, melyből kihúznak egyet (vagy többet) jóslás esetén. Ám akár kártya formában is meg lehet vásárolni az ogham betűket, ahol az alkalmazási módszerük megegyezik a jóskártyákéval.

Asztrológia
A csillagok, de főként a bolygók állásából következtetés a földi dolgok alakulására. A mögöttes elmélet már ismerős lehet az asztrális mágiáról szóló leckéből. Alkalmazásához nem csak megfelelő ismeretek, hanem csillagászati eszközök is szükségesek, amit modern korunk és a különféle ilyen programok és applikációk megkönnyítenek. Hagyományosan egyébként nem tartozott a történelmi boszorkányság témájához (ami inkább a tanult mágia része), csak a modern időkben született komolyabb átfedés az asztrológia iránt érdeklődők és a magukat boszorkánynak tartó személyek között.

Könyv/biblia
Egy tipikus, egyszerű és mindenki által alkalmazható jóslási módszer volt a könyvek, így leggyakrabban a Biblia (hiszen valaha ha egy könyve volt egy családnak, az biztos a Biblia volt) jóslásban való felhasználása. A módszer nagyon egyszerű: ha egy problémára, vagy kérdésre keresünk választ, találomra kinyitjuk a Bibliát, oda se nézve rábökünk az ujjunkkal, majd elolvassuk az első sorokat, amire az ujjunk mutat. Ezt aztán a helyzetre vonatkozóan a saját elképzeléseink alapján értelmezhetjük.

Babból jóslás, bobolás
Egy tipikusan magyar módszer, mellyel nem csak a jövőt, hanem elveszett állatok hollétét, vagy egy rontás elkövetőjét is megtudakolhatták. Férfiak és nők egyaránt alkalmazták, ahogy mágikus specialisták és laikusok is (tehát nem csak a boszorkányok, vagy javasok tudtak belőle jósolni!). A technika pontos leírása itt található.

Szitafordítás/rostaforgatás
Egy Európa-szerte elterjedt módszerről van szó, mely kérdéses ügyek eldöntésében nyújtott segítséget a múlt embereinek. Még rendőrségi ügyekben is alkalmazták! Csupán egy szita/rosta kell hozzá és egy nagyobb olló, amit beleszúrunk annak a szélébe, nyitott állásban. Aztán a két fogóját az ollónak egy-egy ember megfogja, és elkezdik ide-oda billegetni a szitát, egészen addig, míg az ollóról le nem esik az. Aki felé fordulás közben esett le, az annak van igaza, vagy az a bűnös.
Hosszabb leírás róla: http://mek.niif.hu/02100/02115/html/4-1017.html

Inga
Egy fonalra, vagy vékony láncra erősített nehezék az inga, az egyik legegyszerűbb jóslási módszer. A fonalnál a kezünkben fogva fellógatjuk, és a mozgásából kapjuk meg a neki feltett kérdésekre a választ. Pontos szabály viszont nincs az értelmezésre. Sokan ezért először „megbeszélik” az ingával, hogy mi mit is jelent: kérnek tőle egy igen választ (vagy feltesznek neki egy olyan kérdést, amire tudják, hogy igen a válasz), illetve egy nemet, megfigyelve, hogy merre mozdul, vagy forog és megjegyezve az eredményt. Ezután már fel lehet tenni neki a jövőre (vagy akár jelenre) vonatkozó kérdéseinket. Ha pedig nem tudjuk eldönteni, hogy pontosan merre is mozdul, akkor általában a választ „talán”-nak szokták értelmezni.

Ólomöntés/viaszöntés
Forró, megolvadt viaszt kell hozzá önteni hideg vízbe, és az így kapott figurák formájából lehet következtetni a jövőre, vagy a kérdésünk válaszára. Tipikus módja ez a megrontottságról való meggyőződésnek: ha valaki úgy gondolja, hogy rontást vetettek ki rá, a feje fölé tartva ólmot öntenek, és a kapott formából meg tudják állapítani, hogy helyes-e az elképzelés, vagy sem. Gyógyításra is jónak tartották. Magyarországon széles körben ismert. További leírás róla itt: http://mek.niif.hu/02100/02115/html/4-269.html

Tealevél jóslás
Vagyis tea- és kávézacc jóslás, ugyanis az ezen alkotta mintákból lehet elvileg következtetni a jövőre. Hagyományosan, a jósló egy csészébe tea/kávé zaccot tesz, majd azt lefedi egy kis tányérral. Ezután azt jól megrázza, hogy a csésze minden részére kerüljön a zaccból. Mindeközben a kliensre kell gondolni, az ő személyére, munkájára, családjára és gondjaira. Ezután fel kell fordítani, hogy a fölösleges zacc kiessen belőle, majd a csészében maradtat kell megtekinteni, és egy kis fantáziával formákat belelátni. A megpillantott lehetséges formáknak pedig mindnek megvan a maga jelentése; pl. a gyűrű házasságot jelent, a kígyó ellenségességet, a Nap nagy szerencsét, az egér tolvajlást.

Tenyérjóslás
Az emberi tenyér vonalainak mintázatából való jóslás. A nagyobb tipikus vonalaknak, illetve a nagyobb izmok alkotta "domboknak" mind megvan a maga neve és saját jelentése. Egy részük az ember jellemére, másikuk a jövőjére utal.

Időszakos praktikák
Sok, mindenki által elvégezhető jóslási módszer egyes időszakokhoz, vagy ünnepnapokhoz van kötve. Csak, hogy a mindenszentek napjával kapcsolatosakból említsek párat:
Az földből ekkor kihúzott káposzta kinézetből következtetni lehet a leendő társ kinézetére, életkorára, vagy munkájára.
Vegyünk két szem mogyorót, és az egyiket nevezzük el magunk után, a másikat pedig a szerelmünk után. Vessük a mogyorókat egy tűzbe. Ha csendesen égnek, akkor boldog lesz a kapcsolatunk, de ha hangosan ropognak, akkor nem illünk igazán össze.
A kíváncsi lány fogjon egy gyertyát ezen az éjszakán, és egyedül annak a fényénél, egy tükör előtt egyen meg egy almát, vagy, egy másik változat szerint fésülködjön meg. A tükörben meg fogja látni a leendő férjének a képét, a válla fölött.
Egy kinyomtatott ABC betűit vágjuk ki egyesével, majd helyezzük egy tál víz felszínére, a betűket lefelé fordítva. A másnap reggelre megfordult betűk a jövőbeli társ nevének a kezdőbetűi lesznek.
Pucoljunk meg egy almát, ügyelve arra, hogy a héja egy hosszú csíkot alkosson. Háromszor körözzünk vele a fejünk fölött, majd a bal vállunkon át dobjuk a hátunk mögé. A héjból így már ki lehet olvasni a jövőbeli házastársunk nevének kezdőbetűit.
Töltsük meg a szánkat vízzel, majd fussuk, vagy sétáljuk körbe az otthonunk környékét, vigyázva, nehogy lenyeljük a vizet, vagy hogy az kiszivárogjon a szánkból. Ha sikerrel járunk, útban hazafelé az első ember, akivel találkozunk, lesz a férjünk/feleségünk.
 ~ ~ ~

Ennyi volt ezen alkalomra a tanulni való, remélem legközelebb is találkozunk, amikor is a jóslás további technikáit taglaljuk majd.
Kérdés, észrevétel, vagy bármi egyéb esetén itt lehet elérni: bosziiskola(kukac)gmail.com, illetve itt helyben a blogon és a blog Facebook oldalán.

2017. november 11., szombat

Boszorkányiskola 33. lecke: füstölők, füstölgők


Üdvözlöm minden kedves Olvasómat a boszorkányiskola harmincharmadik leckéjén! Ezen a héten megismerjük a füst mágikus alkalmazását, a füstölők és a füstölgők felhasználását és készítését.
 

~ ~ ~


A füstöt minden kultúrában mágikus erőkkel ruházzák fel. A füst eléréséhez rengetegféle anyagot (mint növényit, mind állatit, mind ásványit) használnak, illetve a füstöt magát is több módon lehet alkalmazni. Egyrészt, a füst áldozat a szellemeknek, vagy istenségeknek. Másrészt, gyógyító, vagy megtisztító eszköz. Harmadrészt, mágikus képességeket is tulajdonítottak neki, gyógyítástól kezdve a démonok távoltartásáig. Negyedrészt pedig, maga a füst segíthette az átlépést a módosult tudatállapotba, sokszor entheogén növények égetése által. Vizsgáljuk most meg ezeket az alkalmazásokat egy kicsit közelebbről.

Füst, mint felajánlás/áldozat
Az illatos füstöt képző anyagok égetése visszanyúlik a történelem előtti időkig. A történelmi időkben viszont tudjuk, hogy végeztek ilyet az ókori Egyiptomban, a görögöknél, a zsidóknál, a rómaiaknál, a kínaiaknál, stb. A kellemes és sokszor ritka, illetve drága füstölőanyagok épp ezen tulajdonságaiknak köszönhetően váltak az isteneknek és a szellemeknek kedvessé. Illetve, magának a füstnek a varázslata által: egy szilárd valamiből légnemű lesz, mely gomolygásában ugyan még megfogható számunkra, de hamar elillan, ezzel teljesen átlépve a hétköznapi környezetben látatlanul mozgó szellemi lények világába. De a kellemetlen illatot árasztó növények, vagy pl. a kén is lehet felajánlás valakinek: a démoni lények, vagy az alvilági szellemek a néphitek szerint sok esetben pont ilyet kívánnak meg maguknak.

Füst, mint gyógyító
A füstölés általi gyógyítás minden kontinensen ismert. Ez általában a beteg testrészt, vagy az egész test alapos megfüstölését jelentette, egy hozzávalóval, vagy több keverékével. Úgy vélik, hogy magának a füstnek való kitétel gyógyít, és csak ritkábban tartották a füst belélegzését a hatásért felelősnek. Ám valójában sokszor a kettőt meg sem különböztették. Azért álljon itt pár konkrét példa is az ilyen használatra. Az őslakos ausztrálok szülés után nem sokkal mind a babát, mind a mamát erősítő füstölésben részesítik. A vaginát füstölték különböző keverékekkel, hogy vetélést idézzenek elő. Továbbá lelki bajokra éppúgy használható volt, mint testiekre: Magyarországon az ijedős kisgyereket fokhagyma és sertésürülék keverékének a füstjét lélegeztették be, hogy ne féljen.

Füst, mint mágikus eszköz
A füstnek tulajdonított talán legalapvetőbb hatás a megtisztító ereje. El lehet vele tüntetni a különféle „rossz” dolgokat, elűzni a démoni lényeket, a szemmel verést, a rontást, a betegségeket, fájdalmakat eltüntetni, rágcsálókat, rovarokat kiűzi. Ezeknek persze mind meg van a maga alkalmazni való alapanyaga, mert nem minden füstnek egy a hatása. A zsálya tipikusan szellemi értelemben megtisztít, míg a tömjén kiűzheti az ártó szellemeket.
A füst bevett rituális alkalmazása még a szellemekkel és istenekkel való kommunikáció elősegítése. Ez többféle módon is történhet. Az egyik elképzelés szerint, a füst segít elvinni a szavainkat, imáinkat a kiválasztott szellemekhez. Egy másik szerint, a megfelelő illat odacsalogatja a szellemeket. Még egy másik véleménye szerint, a füst segít anyagi formát adni nekik, így akár meg is pillanthatjuk a gomolygó szürkeségben a meghívott szellemet. Ismert ez a gyakorlat a népi mágikus hagyományokban, de különösen az európai szertartásos mágiában, ahol például a különböző planetáris szellemeknek mind megvan a maga füstölőkeveréke.
Végül pedig, egyes anyagok, vagy keverékek füstjéhez pontos mágikus hatásokat rendeltek. Így például a kamilláról azt tartják, hogy jó az alváshoz, a megtisztításhoz és a szerelemhez. Míg a hibiszkusz a szerelemre, testi vágyra és jóslásra. Itt vagy maga az illat hozza elő az emberből a kívánt hatást, vagy annak a mágikus ereje árkerült a füstről a mágia alanyára, hatásával felruházva azt.

Füst, mint módosult tudatállapot előidéző
Több kultúrából is ismertek olyan keverékek, melyeket kimondottan azért lélegeznek be (sokszor nagy mennyiségben, vagy cigarettaként fogyasztva), hogy azok megváltoztassák az emberek, főként a mágikus specialisták tudatállapotát. Ilyen keverékeknek tulajdonítják például az delphoi jósda jósnőinek a látomásait, vagy akár egy-egy szertartásos mágiába tartozó rituálé alatt megjelenő szellemet. A keverékek egy része kimondottan entheogén növényeket tartalmaz (bolondító beléndek, csattanó maszlag, stb.), míg mások csak az átlényegülést segítik (pl. boróka, dohány, egyes zsályafajok, stb.).

A füstölők
Alapvetően két fajta füstölőt különböztethetünk meg: a „lazát” (angol: loose), és a „formázottat”.
A laza füstölő növényi anyagok keveréke (vagy csak egy növény bizonyos szárított részei), melyeket leggyakrabban izzó széndarabra hintenek. Az ilyen füstölők elkészítése igen egyszerű. Szedd össze a füstölőbe szánt növényi anyagokat, majd egy (kő, esetleg kerámia, a fa erre nem alkalmas) mozsárban törd apróra őket. A kívánt arányban keverd össze a hozzávalókat, majd helyezd azokat egy légmentesen zárható edénybe. Felhasználáshoz végy belőle egy csipetet, és ezt szórd rá az izzó széndarabra. Ezt persze meg lehet tenni bármilyen nekünk tetsző növénnyel is, mindenféle keverés nélkül. Amit viszont érdemes észben tartanunk, hogy sok, egyébként aromás növény füstje csak szimplán füstszagú (pl. a kamilla, rózsaszirmok, stb.). Illetve, ha gyantákat akarunk a mixtúránkba tenni, akkor ügyeljünk arra, hogy azok teljesen ki legyenek szárítva, vagy csak összecsomósítják a füstölőnket és örökre a mozsarunkba ragadnak (ilyen bajokra a fenyőfajok gyantája különösen hajlamos).
A formázott füstölők közé tartoznak a füstölő rudak és –kúpok. Ezek készítésénél ügyelni kell arra, hogy a hozzávalókat megfelelő finomságú porrá őröld, különben a füstölő nem fog szépen összeállni. Ami elengedhetetlen hozzájuk, az valamilyen anyag, mely összefogja a növényi származékok porát. Erre a legolcsóbb hozzávaló a méz, habár nem feltétlenül ez a legalkalmasabb. Másik két kedvelt anyag e feladatra a guargumi és a gumiarábikum.
Ha gumiarábikumot használsz, a gyantacseppeket először törd össze mozsárral, hogy egy finom port kapj. Ezt aztán tedd egy fél órára vízbe (nem túl sokba, ám valamivel többe, mint ami teljesen ellepné). Míg a gumiarábikum teleszívja magát vízzel (szépen meg is fog dagadni), keverd össze a füstölő többi hozzávalóját, és porítsd őket össze, amennyire csak tudod. Végül add hozzá a gumiarábikumhoz a növényi részeket, és jól dolgozd össze őket. Még nedvesen formázd meg a kívánt alakra, majd tedd a kész darabokat egy száraz, meleg helyre száradni.
Az ilyen füstölőket is széndarabokon szokás égetni, mivel a boltban kaphatóakkal ellentétben nem maradnak izzásban meggyújtásuk után. Ezt esetleg azzal lehet korrigálni, ha a keverékbe szénport keverünk. Más esetben viszont a vízipipákba való szénkorongok tökéletesen megfelelnek a füstöléshez. Ezeket a korongokat meggyújtás után mindig hőálló edénybe helyezzük, vagy egy földdel, esetleg homokkal megtöltött tálkába. Félbe is törhetjük őket, hiszen az egyszer meggyújtottat nem tudjuk majd eloltani és újra felhasználni. A ráhelyezett füstölőszer nagy füsttel és pár perc alatt el fog hamvadni, így egyszerre érdemes csak egy-egy csipetet felhasználni. Illetve, ha zárt helyiségben dolgozunk, egy ablakot minimum kinyitni, mert igen sűrű füstöt képesek csinálni.
A füstölőinket megbolondíthatjuk egy kis illóolajjal (ügyelve persze annak tisztaságára). A laza füstölők esetében ez leginkább frissen, felhasználás előtt alkalmazható, pár csepp formájában, hogy ne áztassa át teljesen a növényi anyagokat. A formázottaknál pedig a készítés idejében adagoljuk hozzá a keverékünkhöz, mert utólag már nem lesz lehetséges.
Ügyeljünk még arra is, hogy a felhasznált növényekre ne legyünk allergiások. Sőt, azok mérgezőek se legyenek. Mint már feljebb említésre került, a mérgező növények füstölőként való alkalmazásának is megvan a maga hagyománya, ám az ilyen hatású növényekkel életveszélyes magunknak kísérletezni. Arról nem is beszélve, hogy egyes fajok tényleg csak mérgezőek, minden tudatmódosító hatás nélkül.
Habár, a saját készítésű füstölővel több a munka, mint a boltokban megvásárolhatókkal, ám attól még megéri velük vesződni. A bolti füstölők többsége ugyanis, nem is a nekik megfelelő illatú növények felhasználásával készülnek. Előállításukhoz általában készítenek egy por alapot, amit aztán illóolajokban (vagy még inkább mesterséges illatolajokban) áztatnak, hogy a füstölő abból nyerjen illatot. Ezen módszerhez sokszor a felhasznált anyagok minősége is csapnivaló, így én kimondottan javaslom a füstölők saját elkészítését mindenkinek.

Füstölgők
A füstölgők tisztán a növény egy részének (ágainak, szárainak, virágzatának) a felhasználásával készített füstölő, melyet folyamatos legyezés által izzásban tartanak. A különböző hagyományokban általában őket alkalmazzák megtisztító füstölések, vagy házak, tárgyak, állatok, emberek és növények (pl. gyümölcsfák) megfüstölősére. Füsötlgőket nem igazán lehet Magyarországon boltban kapni, így az ember általában a saját kézügyességére szorul, ha használni szeretné őket. Szerencsére viszont ez nem is olyan bonyolult.
Első lépésnek ki kell választani a növényi alapanyagunkat. A legjobban ismert erre talán az észak-amerikai őslakosok fehér zsályája, amihez viszont nálunk elég nehéz hozzájutni, a hazai zsályafajok pedig nem ugyanazt az aromát, vagy eredményt adják (persze ettől még lehet velük kísérletezni). Európai viszonylatban a boróka a legtöbbször alkalmazott ilyen növény. De hazánkban is gyakori és alkalmas ilyesmire a fekete és fehér üröm, a levendula, vagy a kanadai aranyvessző. Egyikük füstje sem rózsaillatú, viszont határozottan rendelkeznek egy-egy tipikus aromával.
Második lépés a növényi anyag beszerzése. Ehhez frissen szedett, vagy legalábbis épp meghervadt növények kellenek. Ezért a legjobb, ha megfelelő áldozatok bemutatása, valamint rituális és gyűjtési előírások betartása mellett mi magunk szedjük őket.
Harmadik lépés a növényi részek csokorba rendezése és a csokor összekötése valamilyen természetes fonallal.
Negyedik lépésként a csokrot a fonallal szorosan végigtekerjük, annyi kiálló ágat befogva a fonal alá, amennyit csak tudunk. Amikor elértünk a csokor végéhez, ahol az elvékonyodik, többször tekerjük meg a fonalat, majd induljunk el visszafelé. Az csokor szárához visszaérve pedig kössük el.
Ezután még vágjuk le a füstölgőnkről a kiálló részéket, illetve a végén megmaradt csúcsokat, és kész is vagyunk. Akasszuk a füstölgőt jól szellőző, száraz és meleg helyre, majd két-három hét elteltével, ha teljesen megszáradt, már használatra is kész.
Felhasználáshoz tartsuk a füstölgő végét nyílt lángba, hosszabb ideig. Ha elvesszük a tűzből, akkor fújjuk el az esetlegesen égő részeket, mert a növényi résznek csak izzania kell. Ezután sűrű legyezés, vagy meg-megfújkálás mellett (hogy az izzáshoz legyen mindig elég oxigén) megfüstölhetünk vele bármit. Ha pedig odabent tesszük ezt, akkor érdemes valamit a füstölgő alá tartani, hogy az elégett részek hamujának legyen hová esni. Kioltásához az izzó részétől el kell vonni az oxigént, ami megtörténhet úgy, hogy egy kupac homokba/földbe nyomjuk a végét, vagy egy nedves anyagdarabba.

~ ~ ~

Ennyi volt ezen alkalomra a tanulni való, remélem legközelebb is találkozunk, amikor is a jóslásokkal kezdünk megismerkedni.
Kérdés, észrevétel, vagy bármi egyéb esetén itt lehet elérni: bosziiskola(kukac)gmail.com, illetve itt helyben a blogon és a blog Facebook oldalán.

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...