Boszorkányiskola 20. lecke: természetes mágia

Üdvözlöm minden kedves Olvasómat a boszorkányiskola huszadik leckéjén! Ezen alkalommal megtudjuk mi is az a természetes mágia, illetve megismerkedünk a megfelelésekkel, valamint a varázslás egy konkrét formájával.

~ ~ ~

A középkor és a reneszánsz folyamán a mágusok gondolkodását leginkább meghatározó valami a kereszténység volt. Ennek hatására, a mágiára vonatkozó elképzeléseiket is mindenképpen keresztény módon próbálták értelmezni. Nagy problémát jelentett viszont, hogy az egyház alapvetően elítélő hozzáállással volt minden iránt, ami varázslatos. E miatt pedig sokan próbálták úgy magyarázni a mágiát, mint ami teljesen elfogadható része a hívő vallásos életnek. Míg a rituális mágiának is létezett egy ilyen oldala (ahol az Istenhez és angyalokhoz akartak közelebb kerülni, ám ezt az egyház hivatalosan persze mindig is elítélte), addig mások inkább a szellemek idézését elítélendőnek vélték. Helyette a varázslatokat a természet rejtett (okkult) törvényein át működőnek látták, amiben semmi ördögi sincs. Ez volt az eredeti természetes mágia, melynek a nyomai a mai varázslatokban és boszorkányságban is fellelhetőek.

A magia naturalis történelmi elképzelése (mint minden más esetben is) nem volt egységes. Több nagy gondolkodó, vagy ma is ismert mágus írt róla, mindig kicsit más filozófiák jegyében. Én most Heinrich Cornelius Agrippa von Nettesheim (1486-1534/5) alapján próbálom bemutatni, hogyan is vélekedtek a múltban erről a témáról.

Az egész gondolatmenet eredete az nagy ókori görög filozófusokig, Platónig és Arisztotelészig nyúlik vissza. A reneszánsz folyamán az ő műveik és elképzeléseik újra nagy kedveltséget élveztek, és vele együtt a világról való elgondolásaik is. Platón adta az tökéletes ideákat, Arisztotelész a négy elemet, amit aztán keresztényi módon újraértelmeztek és egy olyan univerzumot vázoltak fel általuk, melyben az ember képes „természetes” úton mágiát űzni. Ez egy igen bonyolult és sokszor igen csak nyakatekert világnézet, amit azért most nagyjából megpróbálok felvázolni. Tehát:

Isten minden eredete, akiben minden él tökéletes formában, egy egységet alkotva. Alatta helyezkednek el az különvált ideák, melyek még tökéletesek, ám már nem alkotnak egységet. Az ideák aztán tükröződnek az égitestekben, illetve uralják a mozgásukat (ezért is lehetséges az asztrológia). Az égitestek pedig a fizikai világ egységeit mozgatják. Ez a gondolatmenet már ismerős lehet az asztrális mágiából, ám ennél még tovább mentek a reneszánsz gondolkodók, hiszen az elemeket, sőt a szellemek létét is elismerték. Egyrészt, az angyalok és a démonok mellett mindennek megvan a maga uraló szelleme; így az égitesteknek, a csillagjegyeknek, a minket körülvevő világ vízi, égi és földi részeinek, az elemeknek,sőt, magának a világnak (spiritus mundi). Minden természetes és természetfeletti cselekedet ezen szellemeken keresztül történik, melyek egyébként az Isten személyiséget nyert részei. Az anyagi továbbá négy alapvető elemből (föld, víz, tűz, levegő) épül fel, melyek keveredéséből jött létre minden a földön.

Ezek körülbelül a leglényegesebb tudnivalók a világ felépítéséről alkotott elképzeléseikről.

Az anyagiban rejlő okkult erők és „megfelelések”

A természetes mágiának a lényege, hogy a három világ részei között kapcsolatok állnak fent, illetve minden anyagi rendelkezik valamilyen titkos, varázslatos potenciállal, amit aztán a bölcs mágus fel tud használni a maga céljaira. A kapcsolatok és a mágikus potenciálok magyarázata egyaránt az előbb felvázolt világnézetben rejlik. A varázsereje bizonyos dolognak attól függ, hogy hogyan épül fel az elemekből, melyek is dominálnak benne, illetve attól, hogy mely természetfeletti ideák magját hordozzák magukban itt, a földi világunkban. Erre a rendszerre szokás utalni a „megfelelések” szóval, ami alatt általában az elemekhez és bolygókhoz rendelt ideákat és a hozzájuk kapcsolódó különféle anyagi dolgokat értjük. Vagy pedig ennek a fordítottját: egy-egy anyagi megtestesüléshez tartozó elemeket, bolygókat és ideákat.

Mindezen túl, az univerzumunk jellegzetessége még ezen filozófiák szerint, hogy az anyagiban megtestesülő felsőbb erők és elemek kapcsolatban maradnak a fizikai manifesztációjukkal; azok által előhívhatóak és elérhetőek. Így például a rózsaszirom a Vénusz bolygóval áll összeköttetésben és mindkettőben a szerelem ideája található meg, aminek hála a rózsaszirom képes szerelmet hozni a mágiában. Vagy a gyömbér, mely csípősségével a tűz elemhez kapcsolódik, illetve a Mars bolygóhoz, ami miatt a szenvedélyes szerelem hozzávalója lehet. Az egészben a legfontosabb azonban az, hogy ezek a rejtett tulajdonságok „fertőzőek” - vagyis ha egy gazdagság ideáját magában rejtő tárgyat a közelünkben tartunk, akkor az képes lehet a gazdagságot idővel ránk ragasztani, minket is azzá téve.

Miért is tud az ember varázsolni és hogyan?

Az előző leckében már beszéltünk a makrokozmoszról és a mikrokozmoszról, mely szerint az ember az univerzum kisebb léptékű leképződése. Az ember magában egyesíti a három világot (természetfeletti, égi és földi), ezért ismerheti mindegyiküket. A természetes mágiát követők között is fellelhető volt ez a gondolat, többek között ezért (valamint az ember Isten képére való teremtése miatt) látták úgy, hogy minden hatalmának a magja megtalálható az emberi tudatban, így mindennek képes parancsolni is. Ám persze ez a parancsolás nem olyan egyszerű. Egyrészt, tisztában kell lenni hozzá a most taglalt bölcsességekkel, a világ okkult párhuzamaival, másrészt szükséges hozzá az ember képzelőereje, akarata és szenvedélye. Ha az ember elhatározta magát egy adott munkára, akkor a képzelőereje és az az iránti szenvedélye által kapcsolódik az égitestek tudatával, melyeken keresztül pedig a munkák varázserővel telnek meg. És erre alapvetően bárki képes, ha birtokában van a most tárgyalt tudás.

A varázslás lényege pedig, hogy megfelelő időben, a megfelelő hozzávalókat használjuk fel, közben alkalmazva a cél iránti vágyunkat a képzeletünk által. Vagyis, a varázslatok leírásában szereplő tettek mellett a munka alatt a szándékunkat kell minél pontosabban elképzelni magunk előtt és szívvel-lélekkel áhítanunk. Továbbá biztosnak kell lennünk abban is, hogy a munkánk sikeres lesz, hiszen a kétely megakadályozza, hogy hatást tudjunk gyakorolni a világra.

A természetes mágia mai maradványai

Az újboszorkányságban leggyakrabban emlegetett része a természetes mágiának a „megfelelések”. Ugyan ma már igen ritkán részletezik a fentiekben leírt mögöttes világnézetet, ám attól még mindig sok szó esik a „megfelelésekről”, ami mostanra jobbára annyit tesz, hogy milyen varázslatban is érdemes valamit felhasználni. Az eredeti jelentés eltűnésével pedig megjelent az az elképzelés is, hogy a mágia hozzávalóinak megfeleléseit mi magunk válogathatjuk meg, függetlenül mások elgondolásaitól. Manapság sokan azt hangoztatják, hogy bármi is legyen mondjuk egy növény hagyományos varázslatokban való felhasználási módja, ha mi ezt nem érezzük róla igaznak, akkor nem szükséges hinnünk a történelmi forrásoknak. Ennek az elgondolásnak aztán van egy olyan mögöttes jelentése is, hogy a mágia hozzávalói igazán nem is számítanak, csak az, hogy mi van az varázslást végző fejében, ami azért szöges ellentétben áll az utóbbi évezredek mágikus tanaival.

A másik lényeges öröksége a természetes mágiának az emberi képzelőerőnek és akaratnak tulajdonított fontosság. Habár a legutóbbi években már inkább az „energiák” áramoltatása a divat, de a régebbi művekben még nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a varázslatok sikerének egyik alapvető szükséglete a megfelelő koncentrációs és vizualizációs készség. E szerint, a mágikus munkák során a vágyunkat a lehető legpontosabban látnunk kell magunk előtt, és ezt az elképzelést folyamatosan a fejünkben kell tartani, minden mást kizárva belőle. Ezek nélkül ugyanis nincs is értelme varázsolni.

Egy varázslat összeállítása az eddig megismertek szerint

Tudjuk már, milyen szempontok szerint érdemes megállapítanunk, mikor is végezzünk el egy varázslatot. Tudjuk azt is, hogy fontos a megfelelő hozzávalók kiválogatása, melyekről az interneten rengeteg listát lehet lelni. A varázslathoz szükséges mentális állapottal is tisztában vagyunk. Most kombináljuk ezeket egy varázslatban!

Tegyük a következőket:

• válasszunk egy célt a munkának (ez lehet akár olyasmi is, hogy mélyebben megértjük a misztériumokat, közelebb kerülünk a természethez, stb.)
• a célunkról állapítsuk meg, hogy mely bolygóhoz illik, és ennek alapján (vagy a holdfázis, napszak, esetleg ezek kombinációja szerint) válasszuk ki a varázslat időpontját
• keressünk a célunkhoz illő hozzávalókat: egy megfelelő színű gyertyát, egy ugyanolyan színű anyagdarabot és szalagot, egy füstölőt, egy követ/ásványt, és minimum egy növényt
• a kiválasztott időpontban készüljünk elő a varázslatra: szedjük össze a hozzávalókat, bizonyosodjunk meg róla, hogy nem fognak minket megzavarni, és hagyjunk pár percet arra, hogy lecsendesítsük tudatunkat
• ha szeretnénk, vessünk ki kört
• tegyük le magunk elé a hozzávalókat: az anyagdarabra rakjuk rá a növényi részt és az ásványt, a füstölőt helyezzük az anyag mellé, illetve a gyertyát és a szalagot is
• hunyjuk be a szemünket és jelenítsük meg a lelki szemeink előtt a célunkat és amennyire csak tudjuk, tegyük életszerűvé a képet
• amikor már biztosan a fejünkben tartjuk a célt, nyissuk ki a szemünket, és gyújtsuk meg a füstölőt és a gyertyát
• vegyük fel egyesével a növényi részt és a követ, majd többször húzzuk végig a füstölő füstjén, illetve a gyertya lángja fölött, közben pedig pár kimondott szóval állapítsuk meg, hogy a tett milyen célt is hivatott nekünk elhozni
• a szalaggal kössünk egy kis szütyőt az anyagból, úgy, hogy a növény és kő benne legyen, majd tegyünk ezzel is az előző lépés szerint
• pár percre újra csukjuk be szemünket elképzelni a célunkat, kezünkben a kis szütyővel
• nyissuk ki a szemünket, és oltsuk el a gyertyát és a füstölőt (ha vetettünk ki, akkor bontsuk le a kört), majd adjunk magunknak egy kis időt újra átállni a „normál kerékvágásba”, ezt segítendő együnk, igyunk
• a kis szütyőt pedig ezentúl, a vágyunk eléréséig hordjuk magunknál

A varázslataink lejegyzése

Hasznos szokás, ha az első leckékben emlegetett jegyzetfüzetünkbe az elvégzett varázslatainkat is lejegyezzük. Írjuk le, hogy mikor is történtek, pontosan hogyan, milyen céllal és a munka közben milyen benyomásaink is voltak (féltünk, magabiztosak voltunk, sikeresnek érezzük, vagy sikertelennek, stb.). Később aztán ezt azzal is ki érdemes egészíteni, hogy tényleg bevált-e a varázslatunk, és ha igen, mennyi idő után, illetve pontosan milyen eredménnyel. Ha pedig nem, akkor azt is írjuk le, hiszen a hibáiból tanul az ember.

~ ~ ~

Ennyi volt ezen alkalomra a tanulni való, remélem legközelebb is találkozunk, amikor is az elemekkel ismerkedünk meg.

Kérdés, észrevétel, vagy bármi egyéb esetén itt lehet elérni: bosziiskola(kukac)gmail.com, illetve itt helyben a blogon és a blog Facebook oldalán.