2017. július 15., szombat

Boszorkányiskola 12. lecke: a boszorkányság fajtái



Üdvözlöm minden kedves Olvasómat a boszorkányiskola tizenkettedik leckéjén! Ezen a héten megismerjük az újboszorkányság főbb válfajait. 

  ~ ~ ~

Mint már említésre került a sorozat korábbi részeiben, a modern boszorkányság nem egy homogén jelenség. Ez már a történelmi boszorkányságról is elmondható, hiszen az soha sem volt egy konkrét hagyomány, hanem csak különféle mágikus, babonás és az egyház által elítélt vallásos (de ettől még nem pogány!) gyakorlatok keverékéből állt. A régmúlt egyénei is, sok maihoz hasonlóan, saját maguk állították össze praktikumukat a felmenőik hagyományai, a hozzáfért mágikus irodalmak és esetleges tanítóiktól szerzett információkból. A különbséget a múlttal egyrészt az adja, hogy ma már az ember sokkal nagyobb mennyiségű tudáshoz képes hozzájutni és sokkal több helyről, hála a könyveknek, meg persze az internetnek. Másrészt pedig, az újboszorkányságban több konkrét „tradíció” is létezik, melynek megvannak a maguk lejegyzett rítusai, beavatási vonalai és közös hittételei. Az újboszorkányság fajtái pedig az utóbbi években folyamatosan gyarapodtak, és valószínűleg gyarapodni is fognak. Ennek egyik tipikus formája, hogy egy gyakorló kidolgoz egy sajátos boszorkányságot, amit elnevez valaminek. Erről aztán ír az interneten, esetleg egy, vagy több könyvet is megjelentet róla. Ezeket olvasva másoknak is megtetszik, amikről ír és ők is ettől fogva ilyen, vagy olyan boszorkánynak kezdik el vallani magukat. Ebből kifolyólag nem is tudjuk majd most átnézni az újboszorkány minden válfaját, hanem inkább az általában magányos gyakorlók által elsajátított vonalakra koncentrálunk.

Tradicionális boszorkányság 
A tradicionális boszorkányság elnevezés elég érdekes, mivel ezt a kifejezést nem használták külön boszorkányságformákra a 2000-es évek elejéig (a néprajzkönyveken kívül persze, ahol a történelmi boszorkányhagyományokat jelöl). Ezelőtt nem volt olyan csoport, vagy boszorkányságot űző személy, aki ezen a kifejezést magáénak vallotta volna. Ám a tradicionális boszorkányságot alakító személyek és írásaik már az 1950-es évektől elkezdtek megjelenni a nyilvánosság előtt.
Magának a kifejezésnek a megszületése arra vezethető vissza, hogy a 2000-es évek elejére igen nagyra nőtt a magukat boszorkánynak nevezők tábora, viszont közülük a legtöbben a mai modern, wicca, illetve a New Age gondolatokra alapozták gyakorlataikat. Ettől a vonaltól szerették volna megkülönböztetni magukat azok, akik először használták a tradicionális boszorkányság elnevezést a gyakorlatuk megjelölésére.
Maga a tradicionális boszorkányság az eddig történészek, folkloristák és antropológusok által feltárt történelmi tényekből, és ezen belül is főképp a kora újkori varázshagyományokból táplálkozik. Ezért is van az, hogy sokan az ezen művészetet űző emberek közül inkább történelmi-, folklórral foglalkozó-, etnográfiai- és antropológiai könyveket olvasnak, nemrég íródott ezoterikus művek helyett. A másik vonala a tradicionális boszorkányságnak pedig a máig fennmaradt, folyamatosan gyakorlatban lévő, családi hagyományokat követi, és ezeket dolgozza tovább.
Nagy különbségek állhatnak fent két tradicionális boszorkány gyakorlata között, főleg, mivel a nemzetek közti különbségek igen jelentősek tudnak lenni (azaz egy német és egy ír származású tradicionális boszorkány nem pont ugyanazt csinálja). De azért van pár dolog, ami általánosan fontosnak mondható a tradicionális boszorkányok számára. Ezek pedig a Földdel, a Holddal és a csillagokkal való kapcsolat fenntartása, valamilyen szintű animizmus, a hely szellemeivel való közösség, az ősök tisztelete és a rituális megemlékezés az évszakok váltakozásáról. Valamint, és talán a legfőképp, a transzállapotban végzett munkák, és a boszorkányos repülés az éjszakába, vagy a másvilágra.

Zöld boszorkányság 
A zöld boszorkányság ihletét a különféle régi, sőt, néha ősi hagyományokból meríti, melyek közé tartoznak a boszorkány növényi varázslóként való megjelenései, a füves emberek gyakorlatai, a növényi samanizmus, a növénytermesztés rítusai és szokásai, illetve a különféle módszerek, melyeken keresztül a múlt emberei az őket körülvevő természetes világhoz kapcsolódtak. Mindezen bőséges forrásokból építi fel a saját működési módszerét egy-egy zöld boszorkány, kiegészítve azt a saját tapasztalataival. Mint talán ebből is kitűnhet, a boszorkányság ezen formájának nincsenek előre lefektetett szabályai, kötelezően végrehajtandó rituáléi, vagy előre megadott ünnepei. Minden az adott gyakorlón múlik, illetve azon, hogy mit képes a saját természetes környezetével való közreműködésbe beleépíteni.
Kicsit konkrétabban, a zöld boszorkány munkássága magába foglalhatja a növényekkel és az egyéb természetben található lényekkel végzett mágiát és gyógyítást. A boszorkány élettereként szolgáló földrész tiszteletét (annak flórájával és faunájával együtt) és annak gondozását, mely magában foglalhat mind bonyolult rituálékat, mind a szemét összeszedését, de akár télen a madarak etetését is. Sok zöld boszorkány ért a vadnövények (gyógyítók, mérgezők és ehetők egyaránt) és a gombák szedésének művészetéhez, vagy éppen a kertészkedés a nagy szenvedélye, így hát a helyi régi növénytermesztési szokások és szertartások gyakran helyet kapnak a repertoárjukban. De a lokális dolgok mellett a globális vonatkozások is fontos szerepet és kellő tiszteletet kapnak: a Nap és a Hold tisztelete, a csillagok, vagy éppen az évszakok változásai.

Sövényboszorkányság 
A sövényboszorkányság samanisztikus- és boszorkánygyakorlatokon alapul. A "sövényboszorkány" kifejezés a szász "haegtessa" és az óangol "hægtesse" szavakból származik, amit durván "sövényen lovaglónak" lehet lefordítani. Maga a "haeg" szótő jelenthet "sövényt" vagy "kerítést", de "vénasszonyt" és "boszorkányt" is.
A sövényboszorkányok számára a sövény nem csak a kerteket a vadontól elválasztó fizikai határvonalat jelenti, hanem az ezt a világot és a Másvilágot elválasztó "fátyol" jelképe is. A sövény jelöli az átjárót a világok között, és a "meglovaglása", ami a fő mozzanat a boszorkányság ezen formájában, az azon való átjutást, vagyis a Másvilágba való látogatást jelenti. Ezt modern kifejezéssel a „sövény átlépésének” szokták nevezni.
A sövényboszorkányok gyakorlataikat legfőképp a régi európai boszorkányokról, javasasszonyokról, látókról és füvesemberekről fennmaradt információra alapozzák, kiegészítve ezeket a saját tapasztalataikkal. Munkájuk alapvetően magányos jellegű, de nem vetik meg a másokkal való együttműködés előnyeit sem. Mágiájukat a természet mély tiszteletével végzik, annak szellemeivel harmóniában dolgozva. Általánosan törekednek az egyszerűségre, és nem hívei a külsőségeknek. Habár egy-egy ilyen boszorkány mindennapi gyakorlata nagy eltéréseke mutathat, de általában értenek a gyógyítás valamilyen formájához, a gyógynövényekhez és különféle samanisztikus gyakorlatokhoz. Általános a sövényboszorkányok közt az a Természet szellemeinek és az őseinknek a tisztelete, és a velük való szoros kapcsolat kialakítására való törekvés.


Konyhaboszorkányság (angol: kitchen witch, hearth witch)
A konyhaboszorkányok munkája a konyha és a tűzhely körül forog. Számukra minden étel és tea elkészítése mágikus feladat, épp ezért tisztában vannak a fűszereik és hozzávalóik babonáival és a nekik tulajdonított mágikus erőkkel. Általában tisztelettel adóznak a konyhai, vagy a tűzhelyben hagyományosan lakó szellemeknek, illetve a hozzá kapcsolódó istenségeknek. Ők a boszorkánykonyha archetípusának életre keltői, akiknél minden étek egyben varázslat is, még ha nem is pont üstben készült.

Házi boszorkányságfajták (angol domectic witch, cottage witch, stb.)
Az újboszorkányság azon gyakorlóinak a gyűjtőneve, akik mágikus munkájuk középpontjában az otthonukat és a benne elvégzett munkákat tartják. Istenségek és szellemek tekintetében az emberei otthonaiban megtalálhatóakkal, vagy annak bizonyos részeit uralókkal törődnek (pl. hob, brownie, Hestia, Vesta, penates, stb.). Varázslataikat beleszövik a főzésbe, a takarításba és minden egyéb házimunkába. Az említett angol elnevezések nem feltétlenül jelentik ugyanazt: míg a cottage, vagyis kunyhó, vagy házikó boszorkányok gyakorlatának része a kertészkedés is, addig a domestic (házi) boszorkányok inkább csak a háztartással foglalkoznak.

Eklektikus boszorkányság
Kimondottan olyan mesterségbeliek, akik több, nem feltétlenül boszorkányi hagyományból kovácsolják össze praktikumukat, amibe így aztán bármi belekerülhet: New Age elképzelésektől, buddhista tanokon át a rózsafüzér használatáig.

Szekuláris boszorkányság
Olyan személyek, akik boszorkányi gyakorlatának nincs vallásos része; nem imádnak semmilyen istent, vagy szellemet. A mágiát a világ egy természetes folyamatának tartják, melynek működéséhez nincs szükség transzcendens lények közreműködésére, így a velük való kapcsolattartást sem gondolják szükségesnek.

Nemzet specifikus, vagy helyi boszorkányságfajták (pl. kelta, horvát, angol, olasz boszorkányságok)
Nem egy újboszorkány szeret a saját népének hagyományaival megismerkedni, hogy aztán azt beépítse a mágikus gyakorlatába. Ennek eredményeként már jó pár könyv megjelent olyan témákban, melyek egy adott személy által mai, modern közegben is gyakorolható, koherens egészet próbálnak alkotni felmenőik varázstradícióiból. Ez általában magában foglal sajátos rituálékat, a helyi pogány maradványnak tartott szellemek és istenségek újjáélesztését, valamint a mágikus hagyományok összegyűjtését. Magyar vonatkozásban ezt még senki nem vitte véghez, vagy legalábbis senki sem tárta saját megközelítését róla a nagyvilág elé.

Amit pedig végezetül fontos megjegyezni a különböző fajtákról, hogy a hétköznapokban gyakran keverednek egymással, főként a nagyobb kategóriák (pl. tradicionális boszorkányság) a kisebbekkel (pl. konyhaboszorkányság). Illetve egyáltalán nem kötelező bármelyik válfajhoz is tartozni, a fontos csak az, hogy az ember boszorkánysága működjön számára.

 ~ ~ ~



Ennyi volt erre a hétre a tanulni való, remélem legközelebb is találkozunk, amikor is a szellemek kilétét fogjuk megismerni.

  Kérdés, észrevétel, vagy bármi egyéb esetén itt lehet elérni: bosziiskola(kukac)gmail.com, illetve itt helyben a blogon és a blog Facebook oldalán.

2017. július 8., szombat

Boszorkányiskola 11. lecke: a Hold



Üdvözlöm minden kedves Olvasómat a boszorkányiskola tizenegyedik leckéjén! Ezen alkalommal megismerjük az újboszorkányság Holddal kapcsolatos szokásait és elképzeléseit. A teliholdról pedig megemlékezünk egy rituálé segítségével. 

~ ~ ~

A Hold a Föld minden kultúrájában fontos szerepet játszott, és játszik ma is. Egyik fő tulajdonságának, a folyamatos és egyformán ismétlődő fázisainak köszönhetően a legelső naptárak az ő mozgásán alapultak. Havi rendszeressége és ennek a menstruációhoz való hasonlósága miatt a női termékenységgel kapcsolták össze. Az ár-apály jelenségnek hála a vizeket is hozzá társították. Sok nép hitvilágában istenként, vagy istennőként tekintettek rá, esetleg egy hatalmas szellemként. Az újboszorkányság sem zárkózik el ezektől az egész emberiséget átható képzetektől, sőt, nagyon szívesen felöleli azokat.

Az újboszorkányok általában, a görög-római képzeteket követve egy női istennőként (Diana, Artemisz, Selene, stb.) személyesítik meg a Holdat. Sokan a különböző holdfázisokhoz különböző istennőket rendelnek (pl. növekvő hold - Artemisz, telihold – Selene, fogyó hold – Hekaté). Mások viszont csak animista módon tekintenek rá, és nem látják szükségét különféle istenségeknek. 

Valamivel egységesebb elképzelés a Holddal kapcsolatban a hozzá rendelt mágikus időzítés rendszere. E szerint, az egyes mágikus munkáknak megvan a maga ideje, melyet (többek között) a megfelelő holdfázis szab meg. Így például, ha valami újba szeretnénk belekezdeni, akkor azt újholdkor érdemes megtenni. Ha valamit be szeretnénk vonzani az életünkbe, vagy növelni szeretnénk, akkor azt növekvő hold alatt tegyük. Ha termékenységre, vagy beteljesülésre vágyunk, annak az ideje a telihold, míg a fogyó hold az elengedésé. 

A teliholdak (és ritkábban az újholdak) sok újboszorkány gyakorlatában fontos időpontnak számítanak. Ilyenkor nem csak a különféle mágikus munkákat tartják igen hatásosnak, hanem szokás róluk egy-egy rituálé keretén belül is megemlékezni. Ebbe általában belevonják a gyakorlók az általuk imádott istenségek, vagy szellemek tiszteletére tett felajánlásokat és szertartásokat is. A modern hagyomány továbbá egy rendszert is kidolgozott arra, hogy az adott hónapokban történő teliholdakhoz milyen képzeteket és cselekedeteket is érdemes társítani.
Az eszbatok
A mai neopogány, de kiváltképp a wiccához közeli vonalakban, a telihold, vagy újhold ünnepségeket esbat-nak nevezik. Az esbat-ot elsősorban a Hold, vagy annak az Istennőjének a tiszteletére rendezik, és általános elgondolás szerint, fontosságuk nem akkora, mint a szabbatoké. Ekkor a covenek (boszorkányközösségek) összegyűlnek, és közösen mulatoznak, szertartásokat tartanak, vagy varázsolnak. Egyes elgondolások szerint mágiát nem is illendő végezni a szabbatok alkalmával, ám az esbat-ok alatt már annál inkább.
Az esbat létezéséről legelőször Margaret Murray írt. Az ő könyveiben ez az ünnep egy hetente megtartott összejövetelként volt leírva, melyen csak a coven tagjai vettek részt, hogy alatta beszámoljanak a vezérüknek a cselekedeteikről és terveikről, konzultáljanak egymással, tanítsák az újoncokat, vagy együtt varázsoljanak. Kikötött időpontja nem volt ezen alkalmaknak, és helyszíne sem. A hét bármely napján megtarthatták őket, akár a szabad ég alatt, akár egy házban, sőt, még a templomban is. Legalábbis Murray leírása szerint.
Az esbat szót általában a francia s'esbattre kifejezésre vezetik vissza, ami "örömtelien ünnepelni"-t jelent. Habár egy helyen azt is olvastam, hogy ez a szó a görög estrus-ból származik, ami "havit" jelent, és a női emlősök termékeny időszakára utal, ám ez eléggé kicsavart logika teremtménye.
Maga az esbat kifejezés, Murray előttről, egyedül egy helyen merül fel, egy De Lancre nevű francia bíró és földesúr boszorkányságról szóló könyvében, melyet az általa az 1600-as évek elején, baszk nyelvterületen vezetett boszorkányüldözés alapján írt. Itt is csak egy gyanúsított vallomásában találkozhatunk vele, amit tortúra alatt tett, természetesen baszk nyelven. Épp ezért is vallja sok történész, hogy De Lancre nagy valószínűséggel valamit félreértett ezen szó tekintetében.
A történelmi források nem tesznek megkülönböztetést szabbat és esbat között, egy helyen sem. Boszorkányok közös lakomázásáról, ünnepléséről rengeteg beszámoló maradt ránk, de arról, hogy ebből többféle is létezett volna, már egy sem.
 
Holdfázisok
Újhold
A fogyó hold és a növekvő hold között egy napon át (és kisebb mértékben az azt megelőző és követő napon) a Hold nem látható az égen. Ez az újhold ideje, habár a hétköznapi szóhasználatban az ezt követő napot illetik ezzel a névvel, amikor már megjelenik a növő hold első vékony sarlója. A Hold sötétségbe burkolózását jó alkalomnak tartják a jóslásra, a meditációra, a rontásokra és a túlvilág megismerésére. Illetve a beavatásra és megtisztításra.
(Hosszabb leírás róla: http://erdeivarazslatok.blogspot.hu/2014/01/magikus-idozites-ujhold.html)
Növő hold
A növő hold alatt szokás mindenféle növekedést célzó varázslatot végezni. Ha valamiből többet szeretnénk, akkor ez a tökéletes időpont tenni érte a mágikus gondolkodásban.
első negyed
Telihold
Alapvetően bármilyen mágikus munkára alkalmasnak tartják. szerelmi mágia, feltöltés, gyógyítás,
(Hosszabban róla: http://erdeivarazslatok.blogspot.hu/2013/09/magikus-idozites-telihold.html)
Fogyó hold
Telihold napja után a Hold fokozatosan egyre később kel fel éjszaka, és mérete is napról-napra kisebb lesz. Alatta a mágikus hagyományok szerint az elengedést, a csökkenést és az elválást megcélzó varázslatokat tartják különösen hatásosnak. Ilyen pl. a kapcsolatok (szerelmi, baráti, munka, stb.) megszakítása, rossz szokások elhagyása, megtisztítás, kiűzés, stb.

Az év teliholdjai
Ahogy az év hónapjainak, úgy egyes kultúrák az év teliholdjainak (vagy holdhónapjainak) adtak nevet. Ezt a gyakorlatot az újboszorkányság is felölelte, és jobbára az észak-amerikai őslakosok ilyen elnevezéseit adaptálták át saját használatukra, ám ez a rendszer nem egységes. Azért teliholdakra használt kifejezések igyekeznek azon hónapok természeti, vagy gazdasági történéseit tükrözni, amibe éppen esnek. Mindezeket pedig képletes formában szemlélve, a hozzájuk hasonló emberi életbeli történéseket, vagy lelki folyamatokat is hozzákapcsolták a holdtöltékhez.
A teliholdak a következők:
Január: farkas hold, mivel elvileg a nagy hideg miatt ilyenkor a farkasok ordítását különösen sokat lehetett hallani; kötődő emberi vonatkozás: egymásra utaltság, újjászületés, túlélés
Február: hó hold, a tél végi nagy havazásoknak köszönhetően; kötődő emberi vonatkozás: termékenység, beavatás, megtisztulás
Március: féreg hold, mivel a fagy elmúltával a csúszó-mászók is elkezdenek feléledni; kötődő emberi vonatkozás: kezdetek, termékenység, újjáéledés, kreativitás
Április: mag hold, a megvetés idejének beköszönte miatt; kötődő emberi vonatkozás: önbizalom, magabiztosság, tervezésből átlépni a tettekre
Május: virág hold, az ekkori sok virágnak köszönhetően; kötődő emberi vonatkozás: szerelem, szex, szenvedély, kapcsolatok
Június: eper hold, hiszen az eper érése alatta éri el csúcspontját; kötődő emberi vonatkozás: házasság, gyógyítás, egészség
Július: őzbak hold, ugyanis az őzbakok agancsai ekkor vannak növekednek a legtöbbet; kötődő emberi vonatkozás: előkészületek, sikerek
Augusztus: zöld kukorica hold, hiszen a kukorica ebben a hónapban még zöld, de szeptembertől már elkezd teljesen kiszáradni és learathatóvá válni; kötődő emberi vonatkozás: aratás, emberi kapcsolatok, barátság
Szeptember: arató hold, az ekkor végzett aratásnak köszönhetően; kötődő emberi vonatkozás: bőség, jólét, gazdagság
Október: vadász hold, az erre az időszakra eső vadászszezonnak köszönhetően ; kötődő emberi vonatkozás: halál, elválás, elengedés
November: fagy hold, a beálló fagyok miatt;  kötődő emberi vonatkozás: befejeződés, átváltozás, gyökereket verés
December: hosszú éjszakák holdja, a téli napforduló környékén találhatók az év legrövidebb nappalai és természetesen a leghosszabb éjszakái; kötődő emberi vonatkozás: család, személyes alkímia

Ajánlott olvasmányok:
Dorothy Morrison: Everyday Moon Magic
D. J. Conway: Moon Magick: Myth & Magic, Crafts & Recipes, Rituals & Spells



Hold figyelése
A Holdra és változásaira való legegyszerűbb ráhangolódási módszer, ha megpróbáljuk minden nap, legalább egyszer megkeresni az égen. Ezt aztán még érdemes azzal kiegészíteni, hogy miután megláttuk, álljunk meg pár percre, és a más sokszor emlegetett rituális tudatállapotban gyönyörködjünk benne egy kicsit. Ez a gyakorlat elsőre talán banálisnak tűnhet, ám rendszeresen végezve komolyan segíti az előrehaladásunkat.
Segítségként pedig megjegyzem még hozzá, hogy a Hold telihold környékén napnyugta környékén kel, növő hold idején napnyugta előtt már fent van az égen (vagyis délután is látható), míg fogyó holdkor napnyugat után kel (vagyis délelőtt is látható).

Holdvíz készítése
Az utóbbi években az újboszorkány körökben nap népszerűségre tett szert a különböző "vizek" készítése. Az ilyen "vizek" alatt általában olyat értenek, ami vagy valamilyen mágikus erővel rendelkezőnek tartott tárgy közelébe lett helyezve egy időre, vagy azok magába a folyadékba lettek belehelyezve. Erre leggyakrabban ásványokat szokás használni (ügyelve persze, hogy csakis vízben nem oldódó darabokat rakjunk a folyadékba!), de bele kerülhetnek növényi részek is (vagy bármi más, ami után még az ember meg meri inni a vizet).  A teória az róluk, hogy a közelségnek hála a víz magába szívja a tárgy varázserejét, amit aztán így konkrét, fizikai és folyékony formában is elérhetünk. Ilyen típusú nedűt szokás a Hold fényére való kitétellel is készíteni. Ezt aztán használják a hold erejének reprezentálására, vagy lehívására, rituális tárgyak, vagy emberek szertartások előtti felkenésére, bájitalokban, megtisztításra, de még virágok öntözésére is.
Az elkészítés módja a következő:
Egy átlátszó üvegben helyezzünk ki valamennyi vizet a holdfényre egy éjszakára (nem muszáj végig a direkt holdfényben lennie), vagy pár órára. Egyedül azt szokták fontosnak tartani, hogy még azelőtt tegyük el egy sötét helyre a vizet, mielőtt azt napfény érhetné.
Azt is általában megjegyezik hozzá, hogy a Hold fázisai mind más-más vonatkozásokat adnak a víznek, a már fent említett elvek alapján. A vizet pedig ki lehet egészíteni bármi mással is, ami csak megtetszik nekünk (pl. ásványok, növények, stb.).

Telihold rituálé
A rituálét teliholdkor (legközelebbi júli. 9.) végezzük, éjszaka, lehetőleg egy olyan helyen, ahol rálátásunk nyílik a Holdra. Kell hozzá tej áldozatnak (lehetőleg házi tej), és ha nem odakint vagyunk, akkor egy tálka amibe kiönthetjük ezt, továbbá egy fehér gyertya, amit erre a rituáléra gyújtunk meg először (minél nagyobb, annál jobb). Opcionálisan gyújthatunk a munkánkhoz füstölőket is, ha úgy tartja kedvünk.
A rituálé különlegessége, hogy egy vágyunk eléréséhez segít egy "szellemi vezetőt" lelnünk, aki rituális elmélyülések során tanácsokkal tud ellátni minket (ami igaz akár az is lehet, hogy a kívánságunk nem fog valóra válni és inkább próbálkozzunk mással!). Ez a "vezető" lehet állati, emberi, vagy a kettő keveréke, esetleg egyik sem. Bárhogy is nézzen ki, igyekezzünk üzenetére nyitottak maradni. (Viszont a rituálé e nélkül is végrehajtható, csupán ez erre vonatkozó részt ki kell hagynunk belőle.)
A rituálé menete: 
Az magunk által kidolgozott módon kezdjük meg a rituálét. 
Szólítsuk meg a Holdat: „Üdvözlet Néked halovány Hold, ki csillagok közt az éget járod, s az éjt egymagad megvilágítod! Üdvözlet Néked, szépséges Hold, ezen az éjen! Kérlek, fordítsd felém orcád, s fényed bocsátsd most reám!"
Gyújtsuk meg a gyertyát. 
"Szép és fehér arcod képére, tejet áldozom örömödre!” 
Mutassuk be a tejáldozatot, melyet a szabadban dolgozva a földre hintsünk szét a kezünkkel, lakáson belül pedig az edénybe öntsük, amit aztán majd kint tudunk hagyni az ablakpárkányon, míg el nem párolog belőle a folyadék.
A Holdra nézve ejtsük ki kérésünk:
"Ezüstfényű égitest, Földnek hű társa, Napnak égi párja, csillagok gazdája! Hallgasd meg keserves kérésem, segíts xy vágyam elérnem! Küldj hozzám vezetőt a sötétben, hadd vezesse lépteim a mélységben!"
Csendesedjünk el és csukjuk be a szemünket. Igyekezzünk fejben tartani a vágyunkat, ám nem görcsösen ragaszkodni hozzá. Suttogva ismételgessük a legutóbbi szövegrész utolsó mondatát, míg rá nem ismerünk a vezetőnkre, aki majd utat tud mutatni a kívánságunk elérésében. Tartsuk fenn ezt az állapotot, amíg csak jólesik.
Búcsúzzunk el a Holdtól, köszönjük meg neki és a vezetőnknek a segítségét, fújjuk el a gyertyát, majd zárjuk le a szertartást a saját kedvünk szerint. 
Együnk és igyunk. Takarítsunk el magunk után.
Ha pedig újra kapcsolatba szeretnénk lépni a vezetőnkkel, ezen gyertya meggyújtása mellett szólítsuk Őt meg.

 ~ ~ ~
 
Ennyi volt erre az alkalomra a tanulni való, remélem legközelebb is találkozunk, amikor az újboszorkányság különböző fajtáival és főbb vonalaival fogunk megismerkedni.


Kérdés, észrevétel, vagy bármi egyéb esetén itt lehet elérni: bosziiskola(kukac)gmail.com, illetve itt helyben a blogon és a blog Facebook oldalán.

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...