2017. február 25., szombat

Boszorkányiskola 1. lecke: a mai boszorkányságról általában




Üdvözlöm minden kedves Olvasómat a boszorkányiskola első leckéjén! Ezen a héten megismerjük nagyon nagy vonalakban a mai boszorkányságot, valószínűleg eloszlatva pár sokszor emlegetett tévhitet róla. Illetve megkezdjük a varázslatok világába vezető utunkat is két kis lépéssel: az első a boszorkányos munkáinkat megörökítő jegyzetfüzetünk írása, a második pedig egy, minket ezen útra dedikáló szertartás elvégzése lesz.

 ~ ~ ~

A boszorkányság egy mágikus-spirituális gyakorlat. A művelői alapvetően úgy tartják, hogy bizonyos rítusok elvégzése által kapcsolatba tudnak lépni különféle istenségekkel, a természet erőivel, szellemekkel, vagy éppen démonokkal és szentekkel. Sőt, ezen képességük segítségével befolyásolni is tudják ezen lények tevékenységét, akik pedig erejükkel aztán a kívánt módon lesznek hatással az emberek életére. Bizonyos boszorkányok világnézetében az ilyen felsőbb hatalmak elszemélytelenednek, ezért ők úgy vélik magukról, hogy közvetlenül az univerzumot látatlanul működtető erőket, vagy „energiákat” képesek a saját hasznukra munkába fogni. Tehát a boszorkányság egy olyan megközelítési módja a transzcendensnek, melyben az ember nincs a természetfelettinek teljesen kiszolgáltatva, hanem képes azt valamennyire az akarata szerint befolyásolni (arról azért megoszlanak a vélemények, hogy ez a befolyás pontosan meddig is terjed). Az viszont, hogy egy illető hogyan is éli meg ezt a kapcsolatot és befolyásolást, már nagyon változó, mint ahogy az is, hogy milyen mitológiát és világnézetet rendel hozzá.

A közvetlen kapcsolatot a boszorkányok többféleképpen tapasztalhatják meg. A dolog mágikus oldalát tekintve, a legelvontabb formája egyszerűen annyi, hogy a gyakorló valamely tettét (ami egyébként lehet teljesen hétköznapi is) rituális céllal végzi el, és erről azt tartja, hogy majd hatással lesz a valóságra. Bonyolultabb szint már, amikor teljes mágikus szertartást hajtanak végre, melyben isteneket szólíthatnak meg, vagy különböző „energiákat” próbálnak manipulálni a kívánt eredményért. A legfelső szinten pedig transzba esés után, látomásélmények során lépnek kapcsolatba bizonyos szellemi létezőkkel, hogy azok a segítségükre legyenek. A transzcendentálissal való kapcsolat spirituális oldalán pedig az istenek és szellemek, a természet erői, a szentek és ördögök tiszteletére elvégzett rituálék vannak, melyek lényege, hogy a boszorkány közelebb kerüljön az éppen szóban forgó lényhez, azzal szorosabb kapcsolatot tudjon kialakítani, illetve, hogy háláját mutassa ki felé.

Ezen utóbbi vonása, illetve a wicca hatása miatt sokszor tévesen vallásnak állítják be a boszorkányságot, vagy éppen sátánizmusnak. Ám a boszorkányságban az a szép, hogy bármely valláshoz képes igazodni, ameddig csak a hívők lazábban veszik az adott vallás tételeit. Így lehetnek katolikus boszorkányok, protestáns boszorkányok, wicca vallású boszorkányok, neopogányok, de akár sátánista boszorkányok is (a sátánizmus is valódi vallásnak van bejegyezve, pl. az USÁ-ban). Ezen gyakorlók működési formái persze jelentősen különbözhetnek egymástól, de attól még mindannyian boszorkánynak tekintik magukat. Egyébként ma a legtöbb boszorkány a neopogányság valamely alfajához tartozónak vallja magát, de az utóbbi időben már magukat „szekuláris” boszorkányoknak nevezők is megjelentek.

A wiccát és a boszorkányságot sokszor egynek mondják, ami megint csak nem igaz. A wicca egy vallás, mely ugyan igaz laza szerkezetű, ám a követői általában elfogadnak egy Isteni Párt, a nyolc "szabbatot" ünnepként tartják meg, a wicca intést („te ne árts soha, azt tégy, mit akarsz”) igyekeznek valamilyen formában betartani, valamint sokuk vallja a hármas visszatérés törvényét is. Eredetileg csak beavatás által lehetett hozzá csatlakozni, habár az utóbbi évtizedekben már bárki önmagát is „beavathatja”, mintegy autodidakta módon (lásd még: neowicca). Ezzel szemben a boszorkányságban nem ismertek egységes ünnepek, a hívők változatos istenségeket imádhatnak (már ha imádnak egyáltalán) és morális szabályokat sem szoktak elismerni (mármint az egyén saját elgondolásain kívül). A kettő összemosását a wicca első megjelenéséhez lehet kötni a 20. század közepe táján, amikor is még a boszorkányságot úgy mutatták be Angliában, mint egy vallást, ami pedig nem volt más, mint a wicca. Ez az elképzelés egy, azóta már rég megdöntött történelmi teórián alapult, mely szerint a boszorkányüldözések során az egyház egy pogány termékenységvallás túlélését próbálta kiirtani, amit a boszorkányok képviseltek. Persze ma már tudjuk, hogy ez nem igaz, és a modern boszorkányságot megkülönböztetjük wiccától. Erről még: boszorkányság vagy wicca?

A történelemnél folytatva, muszáj megjegyezni, hogy a történelmi boszorkányság nem egyezik meg a mai boszorkánysággal, amit ezért is szoktak akadémikus körökben (mint ahogy majd innentől én is többször) az újboszorkányság szóval illetni. A múlt boszorkánysága alapvetően egy csapásmagyarázó rendszer volt, ami által a hétköznapi emberek próbáltak magyarázatot találni az őket ért szerencsétlenségekre. A boszorkányság vádja pedig nem csak a gyógyítani és rontani is tudó mágikus tudással rendelkező emberekre (tudósokra, bábákra, füvesemberekre, stb.) eshetett, hanem a házsártos szomszédokra, de a segítségmegtagadás esetén átkozódásra hajlamos koldusokra is. Senki nem azonosította magát boszorkányként (vagy ha páran mégis, azt igazán soha sem fogjuk megtudni a régi anyagokból), viszont a varázsláshoz értők szívesen tetszelegtek a boszorkányok ellenségeinek szerepében. Persze a kora-újkori boszorkányhit magyarázata nem ilyen egyszerű. A ránk maradt forrásokban fel-feltűnnek olyan egyének, akik túl mutatnak ezen a csapásmagyarázó rendszeren, és mintha tényleges, magukat is boszorkánynak tartó egyének is léteztek volna. Ezek lehetséges kilétéről Emma Wilby írt egy könyvet (The Visions of Isobel Gowdie), illetve erről a kérdésről én is szóltam már tágabb megközelítésben egy bejegyzésemben.

Összességében viszont, amit a történelmi boszorkányságról érdemes egyelőre megjegyezni, hogy nem egyezik a maival, mely inkább a régi tudósemberek munkásságához közelít. De megint csak közelít, és nem ugyan az, mivel a modern boszorkányság csupán feléleszti annak egyes elemeit, de nem örökölte őket meg egy töretlen szokásrendszerként. Illetve, bármiféle állítás a mostani boszorkányság ősiségére vonatkozóan helytelen. Az újboszorkányságban is fellelhetőek olyan elemek, melyek az emberiség történelmének a hajnaláról is ismertek, ám ez nem a boszorkányság idejére utal, hanem az adott elemek alapvető emberi mivoltára (ilyen pl. a mágikus gondolkodás, a látomásélmények, stb.).

Tehát: a mai boszorkányság egy modern gyakorlat, melyben az emberek a transzcendenssel próbálnak közvetlen kapcsolatba kerülni, gyakran (de nem kizárólag) a saját, vagy mások életének a befolyásolására. Illetve, a boszorkányság nem ugyanaz, amint a wicca, és nem is egy vallás, sőt, a mai formája nem egyezik meg a történelmi boszorkánysággal sem.
 

A további, kezdőkben gyakran felmerülő kérdésekről itt lehet lelni egy leírást: boszorkányságról kezdőknek
 
Ajánlott olvasmányok:
Magyar Néprajzi Lexikon boszorkány szójegyzéke: http://mek.niif.hu/02100/02115/html/1-925.html




A napló

Az év során igen ajánlott egy naplót vezetni mindarról, amit megtapasztalsz. Ennek nem kell giccsesnek és mágikusnak lennie, csupán az a fontos, hogy kényelmesen tudd használni, és ne sajnáld, ha véletlenül összekoszolódik, viasz csöppen rá, vagy ráesik egy kis eső. Mivel a szabadban is szükség lehet rá, ezért érdemes egy nem túl nagy méretű füzetet választani hozzá. Amit le kell benne jegyezni, az egyrészt minden boszorkányos munkád: azt, hogy mikor, hol, mit és hogyan tettél, illetve az elvégzett munka milyen érzéseket keltett benned, a környezetedben mi történt alatta és utána, ha pedig volt transzélményed, akkor az milyen természetű volt. Tekintve, hogy az álmaink is fontos szerepet fognak betölteni, így jól jöhet, ha már most elkezdjük álomnaplóként is használni ezt a füzetet, lejegyezve benne minden olyan álmot, amire emlékszünk.

De nem csak ezek kerülhetnek bele a füzetbe. Ha olvasol valamit, ami téged nagyon megérint boszorkányság terén, akkor azt is feljegyezheted ide, vagy bármi mást, ami megtetszik. A napló vezetésére nincsenek szabályok. A lényege, hogy segítségével tudjuk követni saját fejlődésünket, az esetleges túlvilági élményeinket pedig még frissen megörökítsük benne. 

Épp ezért az első bejegyzés szóljon arról, hogy most hogyan is képzeled el a boszorkányságot. Milyennek látod az elolvasottak után, mi az, ami tetszik benne, mi az, ami nem. Mi az, amit mélyebben szeretnél megismerni a boszorkányságon belül. Hogyan is képzeled el azt, amit tudni szeretnél a most elkezdett év végére. Egyáltalán miért akarsz a boszorkánysággal foglalkozni? Légy őszinte a válaszaidban, ne ítélkezz magad fölött, bármi is jutna eszedbe, csak jegyezd le. Másoknak úgy sem kell látnia a leírtakat.




A dedikáló szertartás

Ezt a szertartást újhold éjszakáján (26-án) tartsd meg, ám ha ez semmiképpen sem jönne össze, előtte vagy utána egy nappal. Kell hozzá füstölő (illata nem számít, csak Téged ne zavarjon), gyertya/mécses (színe alapvetően nem számít, de a fehér volna a legjobb). Pár szál kb. 25-30 cm-es fekete fonal, vagy bőrszíj (ebből karkötőt fogunk fonni). Egy kis üveg a kedvenc alkoholodból, vagy egy kis doboz (lehetőleg termelői) tej. Egy tálka, amiben ez a folyadék elfér és pár napig hiányolni fogod tudni (tehát nem kell semmi különlegesnek lennie). Gyufa/öngyújtó.

Első lépésnek készítsd elő a helyet a szertartásra. Vigyél be minden hozzávalót a szobába, ahol legyen elég nagy rend ahhoz, hogy amikor a sötétben mozogsz nem esel majd el semmiben, és nem is versz le semmit, sőt, még a házat sem gyújtod fel (tűzvédelemről soha sem szabad megfeledkezni!!!). Legyen üresen egy asztalka, vagy egy komód teteje, amire csak a kellékeidet rakd (vagyis a tálat, az italt, a fonalakat/bőrszíjakat, a füstölőt és pár mécsest/gyertyát). Illetve amennyire csak tudsz, sötétíts be, hogy lehetőleg korom sötét legyen a szobában.
Ha ez megvan, végy egy jó alapos zuhanyt, vagy egy fürdőt.
Visszatérve a szobába, ülj le egy kicsit és gondold végig, hogy mit és miért is készülsz csinálni. Majd próbálj meg csak erre koncentrálni. Ezt a tudatot pedig igyekezz a szertartás végéig megtartani.
Gyújtsd meg a gyertyákat és kacsold le a villanyt.
Vetkőzz le.
Állj meg a kellékeid előtt végy egy mély levegőt. Gyújtsd meg a füstölőt, amit aztán végy az egyik kezedbe, a másikba pedig egy mécsest/gyertyát. Járd velük az óramutató járásával ellenkező irányban körbe a szobát. Térj vissza a kellékeid elé és tett le a kezedben tartott dolgokat. Végy még pár mély levegőt.
Majd mondd: "Hatalmas lények, kiket az ember csak természetfelettiként ismer, Titeket szólítalak! Halljátok meg szavam, válaszoljatok hívásomra, fogadjátok áldozatom!" – itt öntsd ki az italt a tálba.
Mondd el, a saját szavaiddal, hogy mit is szeretnél a boszorkányságtól és miért. Légy őszinte, mert ez az a szituáció, ahol a hazugság nagyon rossz ötlet tud lenni. "Kérlek, adjátok munkámra áldásotok!" mondattal fejezd be.
Végy többször mély levegőt.
Vedd fel a fonalakat/szíjakat és miközben karkötőt fonsz belőlük magadnak ismételgesd: "Fonok, fonok, sorsot fonok, varázst vonzok, bűbájt hozok, fonok, fonok, sorsot fonok, varázst vonzok, stb."
Ha elkészült, végy pár mély levegőt, majd hints pár cseppet a felajánlott italból a fonásra. Ezután kösd fel bal kezedre.
Még egy mély levegő.
Oltsd el a mécseseket/gyertyákat, majd lépj hátra a bútortól annyira, hogy bő mozgástered legyen. Kezdj el körbe-körbe forogni egy helyben, amíg jó alaposan el nem szédülsz. Ekkor feküdj le a földre, csukd be a szemed és mondd a következőt: "Sötétség előttem, sötétség mögöttem, sötétségbe szállva, utamat meglelem."
Figyelj közben bármire, amit csak érzékelsz, látsz, vagy hallasz. Ha nem érzel semmit, az is teljesen tökéletes. Ha félnél, az is normális, csak ne engedd, hogy a rettegés úrrá legyen rajtad. Ezt csináld addig, míg már nem szédülsz tovább (vagy amíg csak jólesik). Nyisd ki a szemed, és koncentrálj egy kicsit mindarra, amit a szobából érzékelsz: a padlóra alattad, a füstölő illatára, a beszűrődő hangokra (vagy azok hiányára).
Végül állj fel, gyújts meg újra egy gyertyákat/mécseseket, és végy pár mély levegőt.  
Mondd: "Köszönöm a jelenlétet és köszönöm a támogatást! Tiszteletem!"
Várj egy kicsit csöndben, majd egy gyertyával/mécsessel a kezedben, óramutató járásával megegyező irányban járd körbe a szobát. Az italt hagyd magától elpárologni. A szertartás után mindenképpen egyél és igyál valamit. Írd le a tapasztalataid, illetve figyelj arra, hogy milyen álmaid lesznek, amiket szintén jegyezz le.

Tippek:

  • az italáldozat olyan helyre legyen rakva (és amúgy minden a szobában) ahol nem verheted le forgás közben
  • a szövegeket legjobb megtanulni, de azért érdemes, ha puskának a gyertyafénynél mondandó részeket jó nagy és olvasható betűkkel kiírjuk magunknak egy papírra és odarakjuk a gyertyák közé, de a forgás után mondandót mindenképpen jegyezzük meg
  •  a gyertyák viasza lecsöpöghet, a mécses forró lehet és miután megolvadt kiöntheted: legyen mindenképp valamilyen tartójuk, ami ettől megóv
  • a füstölő szintén hullathat parazsat, neki is kell tartó
  •   ügyelj arra, hogy senki ne zavarjon meg munka közben, ne érjen telefonhívás, vagy a laptop se jelezze, hogy valaki chatelni szeretne Veled
  •   a padlóra érdemes lehet egy plédet leteríteni, hogy míg ott fekszünk ne fázzunk nagyon (ha pedig a szobánkban hűvös van, vagy fázósak vagyunk, inkább hagyjunk magunkon némi ruhát)


 ~ ~ ~

Ennyi volt erre a hétre a tanulni való, remélem jövő héten is találkozunk, amikor a szertartások hogyan, miért és mikéntjét fogjuk megismerni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...