2017. január 28., szombat

A pentagramma




A mai újboszorkányság legkedveltebb jelképe a pentagramma, azaz az egy folytonos vonallal lerajzolt ötágú csillag. De mi is a pontos jelentése és a mágikus funkciója?

A pentagramma több ezer éves történelemmel bír. Már sumer kerámialeleteken is fellelhető, zsidó királyok tulajdonpecsétjein, az ókori görögöknél, de fontos jelképnek tartották Kínában és Japánban is. Ám mielőtt még valaki ezzel együtt nagy ősi mágikus rajznak gondolná, meg kell jegyezzem, hogy az ötágú csillag sokszor tényleg csak egy csillagot jelentett. Természetesen azért szimbolikáját tekintve igen sokrétű: utalhatnak vele az életre, az újrakezdésre, a virágzásra, a Vénuszra, az aranymetszésre, a boldogságra, a házasságra, a beteljesülésre, a tökéletességre, stb. És bizony idővel tényleg mágikus társításokat is kap: bajelhárítónak, a különféle szellemekre és démonokra hatással bírónak és őket távol tartónak gondolták. Püthagorasz az emberi mikrokozmosz tökéletes leképzésének látta, míg a követői Hügeia (az egészség istennője) nevének a betűit is a csillag csúcsaira írták. Öt ágának hála egyesek a női (2) és a férfi (3) princípium egységét is fel vélik fedezni benne. Paracelsus szerint ez a legfontosabb jelkép, már csak azért is, mivel az öt csúcsa a négy alapelemet és a szellemet szimbolizálja. A szabadkőművesek számára is nagy szerepet játszik; ők többek között az élet forrását, az összes élőlény univerzális megtermékenyítő magját kapcsolják vele össze. De lehet a tudományok kulcsa és a titkok feltárója is. Egy időben pedig a keresztények számára is nagy (pozitív) értelemmel rendelkezett: Jézus öt sebét látták benne megjelenítve.


Lévi-féle pentagramma

Mágikus alkalmazását tekintve, különböző egyéb szimbólumokkal kiegészített változatai a középkor óta a rituális mágia fontos eszközei. Az ilyen ábrázolások a képmágia és a talizmánmágia kedvelt kellékei mind a mai napig. Régi népi alkalmazása a démonoktól, lidércektől és boszorkányoktól való védelemre korlátozódott; ezen célból ajtókra és ablakokra festették és faragták. A mágiában jártasabbak elvileg a küszöbükre is rárajzolták, hogy a gonosz szellemek ne tudjanak belépni, míg a jók ne juthassanak ki a házból. CorneliusAgrippa az elemekkel való társítást népszerűsítette róla, ami aztán olyan jól sikerült, hogy még ma is ezt gondolja a pentagrammáról a varázslással élők nagy része. Nagy író még vele kapcsolatban Eliphas Lévi, aki bevezette a megkülönböztetést az, egy csúcsával felfelé álló ("rendes"), valamint a két csúcsával felfelé mutató, ún. „fordított” pentagramma között (ezt megelőzően nem különböztették meg őket). „Helyesen” fordítva „a szellem uralmát az elemek fölött” jeleníti meg, mely által a mágus képes bármely elemhez tartozó lénynek parancsolni. Míg „felfordítva” már ördögi megidézések eszköze lehet, hiszen ilyen formában az anyag uralmát szimbolizálja a szellemen, illetve Lévi szerint két felső csúcsában magát a Sátánt, az ő boszorkányszombati kecske formájában is fel lehet benne fedezni. Később, az Arany Hajnal (Golden Dawn) rend szertartásaiban a pentagramma levegőbe felrajzolásának segítségével hívnak meg szellemeket, illetve űzik el őket. Az egész csak attól függ, hogy honnan is kezdjük el rajzolni a csillagot: a felső csúcsából indítva megidéz, míg a bal alsó szögből kiindulva elűz. Ezen mágikus hagyományokból került aztán át a wiccába is, ahol átvették az elemekre vonatkozó és a Lévi-féle elképzeléseket is róla. Eredetileg még nem tartották a wicca és az újboszorkányság par excellence szimbólumának, ez a váltás majd csak fokozatosan, e gyakorlatok népszerűvé válásával következett be. Érdekes megjegyezni, hogy ezt megelőzően nincs arról feljegyzés, hogy a boszorkányok bárminemű preferenciát is mutattak volna felé, főképp, ha arra gondolunk, hogy a néphit szerint éppen az elijesztésükre volt alkalmas.

a "fordított" pentagramma, benne a sátáni kecskefejjel

Mindenesetre mostanság a pentagramma az újboszorkányok legkedveltebb jelképe; oltalmazók és mágikus erőket tartalmazónak gondolják, főként "normál" állásban. "Fordított" formájában pedig már a modern sátánisták vallják magukénak, a Lévi által megkezdett társítást folytatva. De mindezek mellett általános mágikus alkalmazása is megmaradt, ami talán nem is olyan csoda, ha felidézzük róla Lévi magasztaló (ám azért teljesen túlzó) szavait:
"..., a Mágia minden Misztériuma, a Gnózis minden szimbóluma, minden okkult figura és minden kabbalisztikus kulcsa a profetizálásnak egyesül a pentagrammában."


Források:
Eliphas Levi: The Ritual of Transcendental Magic
Doreen Valiente: ABC of Witchcraft Past and Present
Hoppál Mihály, Jankovics Marcell, Nagy András, Szemadám György: Jelképtár

2017. január 8., vasárnap

Növények a mágiában: fahéj

Latin név: Cinnamonum fajok
Nem: maszkulin
Elem: tűz
Bolygó: Nap
Istenség: napistenek, habár sok mai gyakorló Aphroditéhez és Venushoz, vagy ritkábban Mercurhoz köti
Felhasználható: szerelem, védelem, afrodiziákum (főként férfiaknak), isteneknek felajánlás, spiritualitás, siker


A fahéj az emberiség számára már több ezer éve ismert, mint fűszer, illatszer és gyógyszer. Őshonos területein (India, Srí Lanka) a különböző fajait füstölőkben égették a templomokban, vagy betegségek ellen védelmezőként, illetve afrodiziákumként alkalmazták. Az ókori Kínában és Egyiptomban is ismert volt, ahol többek között a mumifikálási folyamatban is szerepet kapott. A Bibliában többször említésre kerül, többek között, mint illatosító szer, illetve mint a felszenteléshez használt olaj hozzávalója. A görögök szintúgy kedvelték, és az ő idejüktől kezdve Európa egyik kedvenc luxus importcikke, melyről évszázadokig senki sem tudta, hogy honnan is származik. Ennek köszönhetően (és talán a ravasz kereskedőknek is, akik még értékesebbnek akarták feltüntetni portékájukat), igen abszurd történetek kerültek lejegyzésre a fahéj eredetéről. Az időszámításunk előtti 5. században Hérodotosz azt írja róla, hogy a vele kereskedő arabok sem tudják pontosan honnan, de valahonnan óriási madarak hozzák a fahéjdarabokat fészkeik felépítéséhez. A fűszert pedig az emberek csak úgy tudják begyűjteni, ha a madaraknak nagy állatok (ló, tehén, szamár) darabjait adják eleségül, akik azokat aztán felviszik a fészekbe megenni. Ám a hús súlyát az nem bírja el, így a fahéjrudak kihullanak belőle, ahonnan már az emberek össze tudják őket szedni. Egy másik, későbbi változat szerint nyilakkal lövik ki a fahéjdarabokat a fészekből. Mindenesetre a történetben szereplő nagy madarakat a következő évszázadokban létező lényeknek tartották, és a középkori bestiáriumokban cinnamologus, vagy cynnamolgus néven szerepeltek. Theophrastus pedig azt írta róla, hogy mérges kígyók lakta völgyekben lehetett fellelni, és hogy a növény begyűjtése után a "zsákmány" harmadát a Napnak kellett ajándékozni a biztonságos visszatérésért.

Az ókori görögök és rómaiak gyakran áldoztak az isteneiknek fahéjt, mind füstölőként, mind egyszerű fizikai ajándékként. Egy görög szigeten pl. Héra templomának maradványai közt leltek nagy adagot belőle, Sziria egy görög uralkodója pedig Apollónak ajánlott belőle a ránk maradt források szerint. Rómában Vespasianus egy arannyal borított koronát adott a Béke templomának, míg az idősebb Plinius egy nagy darab fahéjról számol be, amit az egyik palatinusi templomban tartottak közszemlén.

A mai mágikus gyakorlatban, Scott Cunningham leírását követve, pénzt hozónak, gyógyítást elősegítőnek, védelmezőnek és a pszichikus erőket stimulálónak tartják. Habár Cunningham előtt már Doreen Valiente is azt állította róla, hogy támogatja a meditációt és a tisztánlátást. Mások szerint pedig, az oltárra hintve segíti az istenek kegyének az elnyerését, reggel az ágyból való felkelés előtt olaja a talpra kenve a pénz lelését, a kezünk porával való beszórása, vagy a vele való fürdés vasárnap és napkeltekor pedig a siker és a győzelem elérését hozza. A hudu mágiában is üzleti sikerekért, pénzhozásért, illetve szerencsejátékokban való nyerésért használják mindenféle formában és kombinációban, sőt, még megtisztító célú füstölő keverékekbe is beleteszik.

Füstölőként való alkalmazása során arra ügyeljünk, hogy nagyobb mennyiségben orr- és torokirritációt okozhat!


Források: 
Richard Folkard: Plant Lore, Legends, and Lyrics
Fred Czarra: Spices: A Global History
K. V. Peter: Handbook of Herbs and Spices
Carl F. Neal: Incense Magick: Create Inspiring Aromatic Experiences for Your Craft
Hans Arne Jensen: Plant World of the Bible
Campbell Price, Andrew Chamberlain, Roger Forshaw, Paul Nicholson: Mummies, Magic and Medicine in Ancient Egypt
Lexa Rosean: The Encyclopedia of Magickal Ingredients: A Wiccan Guide to Spellcasting 
Scott Cunningham: Cunningham's Encyclopedia of Magical Herbs
Catherina Yronwode: Hoodoo Herb and Root Magic
Lexa Rosean: The Encyclopedia of Magickal Ingredients

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...