2017. szeptember 22., péntek

Boszorkányiskola 23. lecke: az őszi napéjegyenlőség




Üdvözlöm minden kedves Olvasómat a boszorkányiskola huszonkettedik leckéjén! Ezen alkalommal megismerkedünk a varázskönyvek, a grimoire-ok és árnyak könyvék titkaival.

A őszi napéjegyenlőség egy csillagászati esemény. A Föld dőlésszögének köszönhetően, ahogy a Nap körül forog, mindig egy kicsit máshol érik a felszínt derékszögben a napsugarak. Ezen a napon pont az Egyenlítő felett történik ez, ami a déli- és az északi félteke számára egyenlő hosszúságú nappalt és éjszakát eredményez.
Számunkra ezen időpontra az ősz véglegesen megérkezik. Az levelek már sárgulnak a fákon, a krizantémok virítanak a kertekben, a csipkebogyó és a kökény érik az utak mentén. A hűvössel és az esővel megjelennek az őszi gombák is. A szarvasok bőgni kezdenek, és az ő hangjuktól zeng az erdő. 

A szabbat: Mabon


Az őszi napéjegyenlőség napját ünneplő újpogány fesztivál neve mabon. A kifejezés Mabonra, a walesi mitológia egy alakjára utal. Mabon Modron fia volt, akit a mítosz szerint nem sokkal születése után elraboltak, és csak nagy erőfeszítések árán tudtak visszaszerezni a túlvilágról. Eredetileg ennek a mítosznak semmi köze sem volt az őszi napéjegyenlőséghez, míg pár évtizeddel ezelőtt az emberek nevet nem szerettek volna lelni ennek az ünnepnek. Aidan Kelly pedig ezt a történetet találta a legmegfelelőbbnek, a párhuzamai miatt Demeter és Persephone történetével (ami viszont már nem felelt meg az elvárásoknak, bármilyen idevágó is, hiszen nem a kelta-szász világból származik).
Mabon ma az egyensúly, a bőség, az aratás, a hálaadás és az ősz megérkeztének az ünnepe. A wicca elképzelések szerint ilyenkor az Istennő az aratás bőséget adó anyaistennőjeként jelenik meg, míg az Isten a növényzettel elhaló, majd később újjászülető király.


A megünnepléséről
Egyenesen a múltból merített információink nem igazán léteznek ehhez az ünnephez, mert nem maradt fent olyan tiszta formában, mint mondjuk a november elseji holtak ünnepe. Viszont sokan tartanak ilyenkor hálaadó szertartásokat, mind a kertjeikben, a megművelt földeken, vagy a négy fal közt. Közös családi vacsorák is kiváló alkalmat tudnak nyújtani erre. Szokás ilyenkor tisztelegni Demeter, vagy Dionüszosz előtt, már ha valaki vonzódik a pogány istenek felé.

Fő szimbólumai
Makk: a makk maga is egy termés, így a betakarítás részét képezi. Európában embereknek és állatoknak egyaránt ételként szolgált a régebbi koroktól a huszadik század elejéig (habár ekkor már csak ínségesebb időkben fordultak hozzá). Egy régi hagyomány szerint pedig, az emberek a makkokon éltek addig, amíg meg nem tanultak földet művelni. A makk igen fontos fallikus szimbólum is. Egyes helyeken a bölcsességet és a jólétet kapcsolták hozzá. Ezért is tartották jó jelnek a makkról való álmodást; ugyanis a hagyomány szerint az egészség, erő és világi vagyon megjelenését jelöli az életedben. Mint kicsiny magok, amikből a hatalmas és erős tölgy fejlődik ki az új élettel, a növekedéssel és a halhatatlansággal is kapcsolatba hozták, talán ezért is tették valaha egyes helyeken a holtak tenyerébe.
Bőségszaru: a bőség és a táplálás szimbóluma. Több mítosz is magyarázza eredetét, de talán a legismertebb ezek közül, mely szerint a kisgyermek Zeusz, amint Ida-hegyén cseperedett, egy Amalthea névre hallgató kecske a saját tejével táplálta. Egy nap a kis Zeusz játék közben letörte a kecske egyik szarvát, amit aztán bűntudatában elvarázsolt, hogy innentől a szarv mindenkit táplálni tudjon. Ez lett aztán a bőségszaru, ami egy kecskeszarv különböző gyümölcsökel és zöldségekkel megtöltve. Az idők folyamán aztán sok ókori bőséggel, a földdel és termékenységgel kapcsolatos istennő jelképe lett: Terra, Gaia, Demeter, Maia, Fortuna, Abundantia, stb.

Ezen naphoz kapcsolódó ünnepek
A babiloni királyok ekkor különféle rítusokat végeztek, melyeknek az volt a célja, hogy szertartásos módon is megerősítsék uralkodásukat.
Több kultúrában számított ez a nap az újév időpontjának. Ilyenek voltak pl. a perzsák, az egyiptomiak, a föníciaiak, a spártaiak, a rhodosziak, vagy a milétosziak. De az ókori Asszíriában is a napéjegyenlőséghez legközelebb eső újhold volt az új év kezdete.
Egy Eratosthenes nevű görög férfiú (szül. ie. 276), aki Alexandriában a helyi könyvtár vezetője volt, azt jegyezte fel, hogy az ő idejében Ízisz istennő fesztiválja erre az időpontra esett. De Neith istennőt is ünnepelték ezen a napon, valamint pár nappal utána a "Nap botjának születését", ugyanis a napnak már botra kellet támaszkodnia égi útját bejárva, annyira lecsökkent az ereje.
Az athéniak ekkor tartották a nagyobb eleusziszi misztériumokat, mely ünnepen átélt dolgokról tilos volt beszélni a résztvevőknek. A mítosz szerint pedig, maga Deméter istennő tanította meg az embereknek a szertartásait, mikor Eleuszisz városában időzött mély letargiájában, miután Hádész elragadta tőle lányát, Korét (Perszephonét). 
A japánok az Ohigant ünneplik ekkor (valamint a tavaszi napéjegyenlőség idején is), ami a holtakról való megemlékezés ünnepe. Ilyenkor a családok meglátogatják rokonaik sírjait, megtisztítják, feldíszítik őket, majd imákat mondanak előttük.
Ide kötgető még Szent Mihály napja is, mely fontos fordulópontnak számított a régi magyarok (és más európai népek) gazdasági életében, kivéltképp az állattartó emberek között. A Szent György napján kihajtott állatokat most terelték vissza a nyári legelőkről, hiszen a népi hit úgy tartottak, hogy "Szent Mihály nap után harapófogóval sem lehet kihúzni a füvet". Így, ez a nap volt a pásztorok számadásának az ideje is: ilyenkor számoltak el a rájuk bízott jószágok mennyiségével, ekkor kaptak fizetést, és szegődtették el őket a következő évre vonatkozóan. Sőt, még a cselédeket is Szent Mihálykor fogadták fel a házakhoz. Ami pedig a földművelést illeti, a vetést ezen nap előtt-, vagy után egy héttel végezték, és a kukoricatörést is ilyenkor kezdték el.

Megfelelései
Egyéb nevei: K'an, második aratás, aratási otthon, boszorkányok hálaadása, bor aratás, Dionüszosz ünnepe, Cornucopia, Mea'n Fo'mhair, Avalon ünnepe, Michaelmas (szeptember 29, keresztény), Equinozio di Autunno (Strega), Chung Chiu (kínai), a vadász éje, Alban Elfed, "a víz fénye", tél meglelése (teuton)
Füstölők: benzoé, mirha, zsálya, aloéfa, fahéj, jázmin, tömjén, szegfűszeg, fenyő, almavirág, tömjén, fekete bors, pacsuli
Eszközök: csörgők, boline,
Kövek: karneol, lapis lazuli, zafír, sárga achát, sárga topáz, rubin, borostyán, ametiszt, tiszta kvarc, peridot, gyémánt, citrin, macskaszem, aventurin, achátok, opál
Fémek: arany, bronz, bádog
Szimbólumok, dekorációk: virágfüzérek, lopótök, fenyőtoboz, makk, magok, alma, gránátalma, szőlő, szárított magvak, bőségszaru, sárga levelek, búzakalász, minden mi az aratást jelképezi, ősz virágok, tölgyágak, koszorúk, sírhalmok, büdöske, learatott termés, futónövények, mogyoró, nyárfa, napkerekek
Színek: barna, zöld, narancs, sárga, piros, arany, bordó, indigó, rozsdabarna, ibolyaszín, gesztenyebarna, sötétpiros, indigó, minden őszi szín
Ételek: gabonafélék, kenyérfélék, sütemények, bab, dió, mogyoró, zöldségek, almafélék, almabor, répa, hagyma, burgonya, gránátalma, szőlő, mindaz, amiket ez idő tájt takarítanak be, szárított gyümölcsök és bogyók, forralt bor, bor, sárgarépa, hagyma, almás pite, kukoricakenyér, komló
Istenségek: Modron, Morgan, Epona, Perszephoné, Pomona, Bona Dea, Földanya, múzsák, Mabon, Thot, Thor, Hermész, Égatya, Zöld ember, Dionüszosz, Kígyónő, Hotei, aratási istenek/istennők, öregedő/öreg istenek, Deméter, Ceres, Kore, Morgan, minden boristen, az Agancsos Isten, Hauran, Harmonia, Maat, Nikkal, Proserpina, Rennutet, Shai, Vertumnus, Yerikh, Abundantia, Bacchus, Copia, Fortuna, Herne, a vadász, Ízisz, Ozirisz, Priaposz, Sohodo-no-kami
Egyéb lények: gnómok, szfinx, minotaurusz, küklopsz
Növények: tölgy, benzoé, páfrányok, lonc, körömvirág, mirha, golgotavirág, fenyőtoboz, rózsa, zsálya, dohány, zöldségek, búza, lopótök, kúszónövények, szilva, bogáncs, csorbóka, őszirózsa, lápi növények, gránátalma, salamonpecsét, ruta, büdöske, sáfrány, kamilla, mandula, csipkebogyó, napraforgó, ebszőlő csucsor, zeller, uborka, saláta, retek, krizantém, szalma, mogyoró, fahéj, komló, szerecsendió, borostyán, kukorica, tök
Állatok: kutya, szarvas, farkas, feketerigó, kecske, lazac, bagoly, sas, ragadozó madarak, ragadozó madarak
Használható: misztériumok, egyenlőség, harmónia, egyensúly, felajánlások szétszórása a learatott mezőn, italáldozatok felajánlása fáknak, holtak imádása, védelem, gazdagság, biztonság, önbizalom, magabiztosság, felajánlások a Földnek, fűzfapálcák levágása, almák sírokon hagyása tiszteletül a holtaknak, séták az erdőben, magok gyűjtése, préselés, felkészülés a hideg időre, halászat, önelemzés, előző életek felfedezése, hálaadás, aratás, betakarítás, szüret


A napéjegyenlőségről megemlékező rituálé
A legjobb a szabadban, de megint csak egy nyitott ablak is megteszi. Kell hozzá tej áldozatnak (amire legjobb a házi tej), valamint egy (vagy több) alma és egy kés. Opcionálisan gyújthatunk a munkánkhoz gyertyákat és füstölőket is, ha úgy tartja kedvünk.
A rituálé menete:
Az magunk által kidolgozott módon kezdjük meg a rituálét.
Szólítsuk meg a Földet: „Üdvözlet Néked sárguló Föld, ki a nyarat újra hátrahagyod, ki a fagyokat újra elhozod! Ma egyenlő hosszú a nappal és az éj, ma egyensúlyban a sötétség és fény. Üdvözlet Néked nyugalomra térő Föld e napon! Kérlek, áldj most meg és fogadd áldozatom!”
Mutassuk be a tejáldozatot, melyet a szabadban dolgozva a földre hintsünk szét a kezünkkel, lakáson belül pedig egy tálba öntsük, amit aztán majd kint tudunk hagyni az ablakpárkányon, míg el nem párolog belőle a folyadék.
Vegyünk a kezünkbe egy almát és vágjuk cikkekre. Egyesével vegyük fel a cikkeket, és vágjuk ketté őket. Az egyik felét helyezzük le, áldozatnak, és köszönjünk meg valamit, amiért hálásak vagyunk az életünkben. A cikk másik felét együk meg, közben a hálánk tárgyán gondolkodva. Ezt ismételjük el mindegyik cikkel.
Ha gondoljuk, itt meditálhatunk egy kicsit, vagy megpróbálhatunk transzba esni.
Végül búcsúzzunk el a Földtől, majd zárjuk le a szertartást a saját kedvünk szerint.
Együnk és igyunk. Takarítsunk el magunk után. Az almadarabokat vigyük ki a szabadba, hogy békében le tudjanak bomlani.

~ ~ ~
Ennyi volt ezen alkalomra a tanulni való, remélem legközelebb is találkozunk, amikor is az oltárokkal ismerkedünk meg.
Kérdés, észrevétel, vagy bármi egyéb esetén itt lehet elérni: bosziiskola(kukac)gmail.com, illetve itt helyben a blogon és a blog Facebook oldalán.

Boszorkányiskola 22. lecke: grimoire és árnyak könyve




Üdvözlöm minden kedves Olvasómat a boszorkányiskola huszonkettedik leckéjén! Ezen alkalommal megismerkedünk a varázskönyvek, a grimoire-ok és árnyak könyvék titkaival.


Az írásnak az emberek mindig is tulajdonítottak különféle varázserőket, majd aztán persze a kódexeknek és könyveknek is. Ez az írás-olvasás általános tudássá válásával elhalványodott, ám a mágikus körökben még él az emlékezete. A mágiával foglalkozók körében a 18. századtól ismertek az un. grimoire-ok, amik alapvetően varázsrituálékat leíró könyvek. A grimoire-ok egy fajtája nyomtatásban ki van adva, melyet aztán az érdeklődő megvehet magának, a saját használatára. A másik fajtája az egy-egy mágus saját kezűleg összeállított gyűjteménye, melybe saját szertartásait, vagy más könyvekből kimásolt írásokat is belerakhat. Az újboszorkányságban ismert árnyak könyve (book of shadows) is ezen utóbbi fajtához áll közel, melybe az egyes gyakorlók a hasznosnak talált információkat lejegyezhetik.

A grimoire-ok története
Az emberek az első írásrendszerek kidolgozása óta jegyeznek le mágikus praktikákat és szövegeket. Léteznek róluk anyagtábla töredékek, egyiptomi papiruszok, középkori kódexlapok. Magát a kimondottan mágiával foglalkozó könyveket a 18. századtól illették Franciaországban ’grimoire’ névvel. A ’grimoire’ szó eredetére nincs egy biztos magyarázat sem, ám a legtöbbet hangoztatott elképzelés szerint a francia ’grammaire’ kifejezésből származik, ami pedig a latin nyelvű könyvekre volt használatos a múltban. A varázskönyvekre végül azért ragadt rá ez a név, mert azok tovább megőrizték latin nyelvezetüket, mint az összes többi téma. Az angolba innen került a 19. században, majd onnan vettük át mi is, azt hiszem mondhatom, hogy a 20. században.

A mágikus könyvek
Az írásnak a kezdetektől tulajdonítottak varázslatos hatásokat, ahogy egy-egy írásgyűjteménynek, könyvnek is. Ezek lehettek azért mágikusak, mert varázslatokkal és rituálékkal kapcsolatos szövegeket tartalmaztak, de csupán azért is, mert különleges nyelven íródtak (pl. latinul, hieroglifákkal, görögül, stb.) , vagy mert bizonyos írások voltak bennük (pl. a Biblia, mely lehetett védelmező talizmán, jóseszköz és különféle varázslatok hozzávalója). Magyar vonatkozásban egy népmondai alak, a garabonciás diák fő ismertetőjele, hogy egy nagy könyvvel a hóna alatt utazik, ami mágikus erővel bír. A róla szóló történetek lényege sokszor az, hogy egy laikus kíváncsiságból kinyitja a garabonciás könyvét, mire nagy vihar támad, vagy más varázslatos dolog történik, amit majd csak a könyv bezárása állít meg.
A grimoire-oknak is természetesen tulajdonítottak varázserőket, belőlük is leginkább a kézzel írt fajtáknak. A mágikus hatalmát viszont nem csak a beleírt dolgok adták. Hosszú felszentelő rituálék léteznek a megfelelő erővel és szentséggel való felruházásukra, melyek után aztán különleges bánásmódot igényeltek a könyvek. Egy bársonyruhába tekerve kellett például tartani őket, és csak a megadott időpontokban volt szabad elővenni, nehogy az ereje sérüljön. Az így elkészített könyv pedig, a varázslatok és szellemidézések során nem csak az elmondandó szövegeket és a megjelenítendő ábrákat tartalmazta, hanem a belőle való felolvasással, illetve a munka helyszínén való elhelyezésével ő maga is egy, a mágusnak plusz hatalmat adó eszközként funkcionált.

Az Árnyak könyvének története
Amikor Gerald Gardner megjelentette könyveit a "boszorkányságról" (amiből aztán a mai wicca lett), azt mesélte el bennük, hogy beavatást nyert egy boszorkánytársaságba, és az ő gyakorlataikat tárja a nagyközönség elé. Az boszorkányok egyik legfontosabb kellékei között pedig emlegetett egy könyvet, amit úgy állított be, mint amit a boszorkányüldözések idejétől másolgattak le maguknak a tagok és a különböző mágikus és rituális szövegeiket tartalmazza. Először ezt a könyvet Ye Bok of ye Art Magickal névvel illette (ami műrégies angolsa annyit tesz, hogy „Az mágikus művészeteknek könyve”), ez pedig később át lett cserélve a ma is ismert Book of Shadows-ra, vagyis Árnyak könyvére. Ez a populárisan ismert történet, viszont a valóság az, hogy míg éppenséggel lehetséges, hogy Gardner tényleg találkozott egy mágia iránt érdeklődő csoporttal, ám az semmiképpen sem egy boszorkánytársaság volt. Varázskönyvvel pedig végképp nem rendelkeztek. Gardner könyve másoktól másolt szövegekből (pl. Alaister Crowley), saját alkotásaiból és a maga köré gyűjtött, boszorkányság iránt érdeklődők (pl. Doreen Valiente) munkáiból állt össze. Ez az, amit ma a gardneriánus Árnyak könyvének ismernek és ami magyarul is megjelent könyv formában. Később elkészült az alexandriánus Árnyak könyve is, amit az Alex és Maxine Sanders által alapított wicca ágazat „szent” irata lett. Ezek a könyvek az egyes wicca vonalak szertartásait, mágikus munkáit tartalmazzák, illetve főbb vallási kinyilatkoztatásait (pl. az Istennő intése, törvények, stb.).

Az árnyak könyve és grimoire ma
Ahogy a wicca kiszabadult a szoros beavatási rendszeréből, az árnyak könyve is új formát öltött. Az egymásról másolt és ugyanazt a rituális alapot tartalmazó szövegeket felváltotta az egyes gyakorlók teljesen mértékben maguk elgondolásai által összeállított könyvei. Sokáig egy kötelezően elkészítendő kellékként volt bemutatva az árnyak könyve a kezdő boszorkányoknak számára is, és még ma is bőven lelni olyan könyveket, amik így tesznek. Egyeseknél még a könyv mágikus jellege is megmaradt, sőt, olyat is olvastam már, hogy gonosz démonok vadásznak a benne rejlő tudásra, ezért különösen óvni kell. Ez utóbbi természetesen badarság, viszont jól mutatja, hogy a régi mágusok varázseszközként használt könyveinek az emléke még mindig él. Sokan továbbra is mágikus eszközként tekintenek rá, épp azért az az általános elképzelés róla, hogy a gazdáján kívül senkinek sem illik megírniteni. Ám ez megint csak olyasmi, ami a tulajdonoson múlik: ha őt nem zavarja, hogy egy ismerős, barát átlapozza, akkor senkinek sincs joga ebbe beleszólni.
Ma már minden újboszorkány, hacsak valaki nem tartozik egy olyan csoporthoz, amely ezt előírja, önmaga dönti el, hogy akar-e egyáltalán írni egy ilyen mágikus könyvet. Továbbá, a még tíz évvel ezelőtt is szinte monopóliumot élvező árnyak könyve elnevezés mellett ma már sokan inkább a grimoire-t preferálják. Összességében a vallási szövegek jobbára kikoptak belőlük, sokan csak varázslatokat és a különféle természetes dolgoknak tulajdonított varázserőket jegyzik bennük le. Mások szívesen készítenek hosszabb leírásokat az egyes újpogány ünnepek történetéről, vagy éppen különféle istenségekről, mitológiai lényekről. Általában egy-egy, esetleg tíz-húsz megfeleléseket tartalmazó táblázat is belekerül. Sokan már nem is kézzel írják őket, hanem kinyomtatják, vagy csak virtuális formában „az árnyak mappája” néven (angol: „folder of shadows”) nevezett fájlgyűjteményeket tartanak a gépükön. Mindezek mellett pedig "hivatalos" grimoire-okat nyomtatásban is jelentetnek meg, mind a múlt évszázadokban írottakat, mind új alkotásokat.

Grimoire vagy árnyak könyve?
A grimoire (a „hivatalos” régi szövegek mellett) bármely mágiát használó egyén varázslatokat és rituálékat tartalmazó saját összeállítású szöveggyűjteménye. Az Árnyak könyve ezzel szemben a wicca vallás szertartásait és főbb mágikus munkáit tartalmazó, mestertől tanítványra öröklődő írása. Legalábbis ideális esetben. A valóság az, hogy legtöbbször a két kifejezést egymással felcserélhetőként használják, és minden újboszorkánynak csak a saját döntésén múlik, hogy melyikkel illeti a saját könyvét. Én most itt megkülönböztetés képpen az eredeti, másolással terjedő Árnyak könyvéket nagy betűvel illetem, míg a bárki által megírható fajtájukat kis kezdőbetűvel.


Érdemes egy grimoire-t írni?
Először is azt kell tisztázni, hogy nem kötelező megírni semmi ilyesmit! Ha kedvünk van hozzá, akkor természetesen megtehetjük, de ha nincs, akkor mással is elüthetjük az időt helyette. A mellette szóló érvek között van, hogy benne egy helyre tudjuk összegyűjteni minden fontosnak tartott információt, amit csak fellelünk a különféle könyvek és weboldalak olvasgatása közben. Az is jó benne, hogy míg hozzá keresgélünk információkat, rengeteg új dologgal találkozunk, és az amúgy ismert témákban is elmélyíthessük vele a tudásunkat. Az olvasottak leíráshoz való rendszerezésével és összefogalmazásával pedig a fejünkben lévő információk is nagyobb értelmet nyernek, és új összefüggéseket pillanthatunk meg. Végezetül pedig, sokkal boszorkányosabb érzés lehet egy ilyen könyvből dolgozni szertartások és varázslatok alatt, mint kinyomtatott, vagy gyorsan lefirkált jegyzetekből.
Ellene szól viszont, hogy lassú munka, ami valószínűleg évekig tart, és aki a kézzel írást választja, annak még több erőfeszítésbe kerül. Az is előfordulhat vele, hogy elkezdjük, ám egy év után rájövünk, hogy teljesen máshogy kellett volna csinálnunk, ami nagyon bosszantó tud lenni. Én magam is talán a hetedik változatom idején adtam fel teljesen a grimoire-omon való szorgoskodást. Ezenkívül pedig sok időt is rá kell szánni, amiből a rohanó világunkban amúgy sem sok akad.

Mi kerülhet egy grimoire-ba?
Varázslatok (illetve azt mikor próbáltuk ki, hogyan vittük véghez pontosan és mik lettek az eredményei), szertartások, megidéző szövegek, ráolvasások, megfelelések, az elemek leírása, különböző dolgok mágikus alkalmazásának leírása (kövek, növények, állatok, stb.), istenek és istennők, növényekkel való munka (leszedésük, szárításuk, feldolgozásuk, alkalmazásuk), asztrológia, bolygók, mágikus időzítés, teliholdak, Hold, évkerék, szabbatok, tündérek, mitikus lények, jóslási módszerek, rúnák, szigillumok, tarot, meditációk, tarot, bájitalok, stb.

Egyéb opciók egy mágikus szöveggyűjteményre
Aki nem akar írni grimoire-t, annak sem kell aggódnia. A számunkra fontos szövegeket egyszerűen összegyűjthetjük egy mappába a számítógépünkön, vagy akár a telefonunkon is. Vagy tárolhatjuk őket egy felhőben a virtuális térben. De ki is nyomtathatjuk őket, vagy a kedvenc idézeteinket összemásolhatjuk egy Word dokumentumba, esetleg kézzel kiírhatóak egy jegyzetfüzetbe. Ami csak nekünk praktikus. Ezek már nem feltétlenül esnek bele a hagyományos grimoire kategóriájába, viszont attól még ugyanolyan hasznosak tudnak lenni, és sok esetben pedig jóval praktikusabbak.

Más köynvfajták
Ám a grimiore-ok mellett más könyveket is írtak a múlt emberei, amik egy boszorkányi gyakorlatba beilleszthetőek, illetve egy grimoire helyett használhatóak. Ilyenek például a herbáriumok, melyek növények leírásait és azok felhasználási módját tartalmazzák, beleértve akár mágikus tulajdonságaikat is. Ha a növényekkel való munka a kedvenc elfoglaltságainkhoz tartozik, akkor bele lehet kezdeni egy ilyen elkészítésébe is, vagy csak egy ilyenébe. Ennek a párja, az állatokat bemutató bestiárium, illetve a köveket részletező lapidárium.


Tippek grimoire írásához
  • elsőre egy olyan füzetbe kezdjünk el dolgozni, amit nem sajnálunk, ha esetleg valamit rosszul írunk le benne, rossz helyre teszünk, vagy később ki kell egészítenünk
  • ugyan bizonyára nagyon fogunk majd vonzódni a szép, kemény fedeles üres könyvekhez, ám nagy a valószínűsége, hogy szépségük miatt soha nem fogunk merni írni beléjük, így csak akkor költsük ilyen drága dolgokra a pénzünket, ha pontos terveink vannak vele kapcsolatban
  • felkészülhetünk arra is, hogy ha tényleg megtetszik a rajta való munka, akkor több grimoire-t is fogunk gyártani az évek során, vagy hozzá külön herbáriumot és lapidáriumot
  • nem muszáj hagyományos könyvnek lennie, szokás lefűzhető lapokat tartalmazó mappákat is annak nevezni
  • a lapokat le is laminálhatjuk, ami különösen jól jöhet rituálék és varázslatok során használt szövegeknél, hiszen ezek alatt könnyen cseppenhet a papírra folyadék, olaj, vagy viasz
  • nem kötelező kézzel írni, sokan vannak, akik a nyomtatott verziót választják, habár hagyományosan természetesen a kézzel írtnak tulajdonítanak több hatalmat (és az sokkal személyesebb is)
  • ne akarjunk egyszerre mindent leírni benne, hanem próbáljunk meg egy időben csak egy-két témára koncentrálni
  • habár szokás képekkel, rajzokkal, iniciálékkal és mindenféle ábrával kidíszíteni a lapokat, ám ez egyáltalán nem kötelező, ha nem érzünk rá késztetést, vagy csak nem vagyunk született Da Vincik
  • nem érdemes titkosírást használni hozzá, ha esetleg valakinek ez megfordulna a fejében; a lényeges benne, hogy könnyen olvasható legyen (akár gyertyafénynél is), és mindig meg tudjuk lelni benne, amit keresünk, ezeket pedig csak nehezíti a megszokottól eltérő ábécék használata
  • nem szükséges semmit sem kimásolni a már létező grimoire-okból, vagy árnyak könyvékből! 
  • ha idézünk valakitől, akkor érdemes odaírni, hogy pontosan honnan és kitől is, hogy ha pár év múlva vissza szeretnénk keresni a forrását, akkor hamar rátaláljunk (mert úgy is elfelejtjük....)
  • ne a tökéletesség lebegjen a szemünk előtt, hanem a hasznosság!
  • ami nem érdekel, arról ne is írjunk bele!
  • amiről tudjuk, hogy soha nem fogunk vele dolgozni, szintén ne kerüljön a grimoire-unkba (pl. ha tisztában vagyunk vele, hogy a búbos banka agyvelejével soha nem fogunk foglalatoskodni, akkor azt sem kell leírni, hogy mire is jó, de ugyanez igaz a nehezen beszerezhető növényekre is, vagy az általunk nem kedvelt mágikus technikákra)
  • és nem kell kétségbe esni, ha valamit elrontunk! A hibák adnak karaktert és egyéniséget a munkáknknak! És ha tudnánk, hogy hány elődünk hibázott már mágikus szövegek másolása közben, akkor nem is éreznénk olyan rosszl magunkat (pl. több varázslat szövegének azért is van sok változata, mert a középkori írástudók, akik ezeket másolták, félreírták őket)

~ ~ ~

Ennyi volt ezen alkalomra a tanulni való, remélem legközelebb is találkozunk, amikor is az árnyak könyvével és az őszi napforduló ünnepével ismerkedünk meg.
Kérdés, észrevétel, vagy bármi egyéb esetén itt lehet elérni: bosziiskola(kukac)gmail.com, illetve itt helyben a blogon és a blog Facebook oldalán.

2017. szeptember 9., szombat

Boszorkányiskola 21. lecke: az elemek




Üdvözlöm minden kedves Olvasómat a boszorkányiskola huszonegyedik leckéjén! Ezen alkalommal megismerkedünk az elemeknek nevezett rendszerrel, magukkal az elemekkel is megtanulunk rájuk hangolódni.


Az újboszorkányságban nagy kedveltségnek örvend az elemek képzete. E szerint, a világunk 4 alapvető elemből épül fel, melyeket az ember megismerhet, hozzájuk közel kerülhet és mágiájában kihasználhat. Az elemek gondolata az ókorig nyúlik vissza és először Empedoklész írja le őket, a ma is ismert formájukhoz közeli módon. Aztán az ő elgondolásait az rákövetkező filozófusok (pl. Platón, Arisztotelész, stb.) tovább dolgozták, aminek hála az elemek tana mindig változásban volt, új dolgokkal gyarapodott, egészen a mai napig. Vagyis, az elemek soha sem alkottak egy tökéletes, örök rendszert, és ma már tudjuk, hogy a világ nem négy elemből épül fel. Ennek ellenére persze bizonyos pontjait a legtöbb európai ember igazságnak vallotta egy-egy időszakban; vele magyarázták nem csak az univerzum felépülését és annak szabályait, hanem az emberi betegségeket, sőt, még a gyógyítási módokat is rájuk vezették vissza, a mágiáról nem is beszélve.

Az elemek az újboszorkányi mágiában
Az elemek legtöbbet a mágikus körben jelennek meg. Egyrészt, a kör kivetésekor, az égtájak megidézésénél, általában az adott irányhoz kapcsolt elemet is megszólítják (pl. "Üdvözüllek Észak, hűvös föld hona, halld meg hívásom!"). Másrészt, a wicca oltárokon szokás az eszközök elhelyezésekor ügyelni arra, hogy azok az elemi megfeleléseinek megfelelő irányban legyenek (pl. kehely az oltár nyugati részére, pentákulum az északira, stb.).
A pentagrammának (ötágú csillagnak), a modern boszorkányság legkedveltebb szimbólumának, tulajdonítanak többek között egy olyan jelentést, mi szerint a csúcsai a négy alapelemet és a plusz ötödiket jelképezik (a csúcsa az ötödik elemé, onnan jobbra haladva pedig: víz, tűz, föld és levegő).
Ezeken kívül a négy elem rendszere lehet egy, a természethez való közeledési mód az újboszorkányoknak. Az elemek ugyanis megadják a lehetőséget, hogy a természet hatalmas egységét részekre bontsuk, melyeket már könnyebb lehet megfogni és megérteni. Így aki például a víz elemmel szeretne dolgozni, az tavak vagy folyók közelébe látogat és ott relaxál, meditál. A tűz elemnél gyertyákat gyújtanak, vagy tábortüzeket raknak ugyanehhez. A mögöttes elképzelés, hogy ha jobban megismerjük az elemeket, akkor a világ misztikumához is közelebb kerülünk, illetve a mágikus tudásunk is nagyobb lesz.
Természetesen a varázslatok során is fel szokás használni az elemeket. Így például, akik a levegőhöz vonzódnak, azok füstölőkkel, széllel és illatokkal végzik mágiájukat, míg a földhöz húzók növényekkel és ásványokkal. A „tüzes” emberek a gyertyamágiát preferálhatják, a „vizesek” pedig a mágikus fürdőket és bájitalokat.

Az ötödik elem kérdése
Már az ókorban megfogalmazódott az ötödik elem gondolata. Ez eredetileg egy olyan elemet jelentett, ami az égitestek világát alkotta, a már az előző leckékben is tárgyalt hármas világfelosztásban (vagyis a mi, földi világunkban nem volt megtalálható, csak az égitestekében). Majd csak a keresztény gondolkodók jutottak arra a következtetésre, hogy az ötödik elem valójában a szellem akar lenni. A középkor folyamán aztán volt, aki ezt elfogadta, volt, aki nem. Az újboszorkányok azonban általában így tekintenek az ötödik elemre, és épp ezért is szokták a „szellem” névvel illetni. A "szellem" viszont, a többi négy társával ellentétben, nem olyan általánosan alkalmazott a hétköznapi gyakorlatokban és varázslatokban. Természetesen általában mindenki elfogadja létét, viszont a róla szóló kevés információ miatt, illetve megfoghatatlanságának köszönhetően nem szokás a praktikumban is az elismerésen túl foglalkozni vele (tisztelet a kivételnek).

Elementálok
Az elementálok szót manapság sok mindenre használják, ám eredetileg a négy elemet lehető legtisztábban megjelenítő, azokat megszemélyesítő szellemi természetű lényeket értettek alatta. Az elemekhez régóta szokás volt különféle szellemi létezőket kapcsolni (a legelsők ezek közül görög istenek voltak), ám a ma is ismert rendszert Paracelsus találta ki és jegyezte le a 15-16. századok között. Ő volt az, aki először mondta ki, hogy minden elemnek megvannak a maga szellemei, az elementálok, melyek mintegy tisztán a saját elemükből felépülő, önálló személyiséggel rendelkező lények. Sőt, az egyes elementálfajátákhoz neveket is rendelt: a vízé lettek az undinék, a földé a gnómok, a tűzé a szalamandrák, a levegőé pedig a szilfek.
Sok újboszorkány ma is követi és dolgozik ezzel a rendszerrel, ám általában az elementálokat szeszélyesnek, másokhoz igazodásra képtelennek és kiszámíthatatlannak tartják.

Maguk az elemek pedig:

Víz
Nem: feminin
Tulajdonság: nedves, hideg
Égitestek: Hold, Jupiter
Csillagjegyek: rák, halak, skorpió
Égtáj: nyugat
Évszak: ősz
Napszak: szürkület/napnyugta
Érzék: ízlelés
Színek: kék
Mágikus eszköz: kehely
Elementál: undinék
Ásvány: zafír, akvamarin, berill, kalcedon, gipsz, holdkő, kvarc, szelenit, korall, csont, gyöngy
Fém: higany
Füstölő: ambergris, kámfor, cédrus, dammar, izsóp, jázmin, lótusz, ilang-ilang
Állatok: minden úszó állat
Növények: égerfa, ánizsmag, üröm, kámfor, mogyoró, lonc, írisz, jázmin, jojoba, liliom, mangrove, holdviola, pipacs, boglárka, kakukkfű, kurkuma, fűz, ilang-ilang
Hozzá kapcsolódik: asztrálutazás, biztonságos szülés, pszichikus erők, gyógyítás, szerelmi bájolás, tisztítás, pszichikus munka, termékenység növelése, időjárási mágia, érzelmek, termékenység, érzékiség, megérzések, változás, bánat, együttérzés, fogékonyság, dagály, szeretet, mámor, bátorság, titok, vakmerőség, óceán, folyó, patak, forrás, tó, vízesés, medence, pszichikus képességek, nőiesség, ízlelés, tudattalan, anyaméh, takarítás, mosás, tisztítás, álmok, intuíció, érzékenység, szexualitás

Föld
Nem: maszkulin
Tulajdonság: száraz, hideg
Égitestek: Szaturnusz, Vénusz
Csillagjegyek: bak, bika, szűz
Égtáj: észak
Évszak: tél
Napszak: éjfél
Érzék: tapintás
Színek: fekete, zöld
Mágikus eszköz: pentákulum
Elementál: gnómok
Ásvány: smaragd, amazonit, jade, malachit, nefrit, ónix, peridot, rózsakvarc, szerpentin, füstkvarc
Fém: ólom, réz
Füstölő: benzoé, cédrus, fenyő, mirha, pacsuli, rózsa, szantálfa, stórax, vetivert
Állatok: minden csúszó-mászó (ami közvetlenül a föld felszínéhez közel maradva mozog)
Növények: sisakvirág, nadragulya, benzoé, bergamot, lóhere, ciprus, nárcisz, maszlag, bodza, muskátli, beléndek, palástfű, orgona, mirha, borsmenta, kankalin, rózsa, ibolya, tiszafa, bürök, hunyor
Hozzá kapcsolódik: vonzódás növelése, szépség fejlesztése, élet, születés, növekedés, természet, pénz, élelem, virágzás, csönd, bölcsesség, földművelés, alkotóerő, kanyon, barlang, szakadék, szikla, üreg, fém, kristály, anyag, szilárdság, erő, fa, csont, hegy, test, testi valóság, álló kövek, tapintás, az élet önfenntartó képessége, termékenység

Levegő
Nem: maszkulin
Tulajdonság: nedves, hideg
Égitestek: Merkúr, Jupiter
Csillagjegyek: ikrek, mérleg, vízöntő
Égtáj: kelet vagy dél
Évszak: tavasz
Érzék: szaglás
Színek: sárga, világoskék
Mágikus eszköz: pálca
Elementál: szilfek
Ásvány: topáz, achát, azurit, citrin, kvarc, lápisz, szodalit, türkiz, opál
Fém: ezüst, bádog
Füstölő: kopál, elemi, kömény, galbanum, labdanum, levendula, masztix, zsálya
Állatok: minden repülő állat
Növények: apróbojtorján, lucerna, árnika, borágó, cédrus, metélőhagyma, kopál, kapor, eukaliptusz, füstike, izsóp, levendula, citrom, lime, édesgyökér, juhar, majoránna, nyárfa, sáfrány, zsálya, szantálfa, orbáncfű, stórax, vasfű
Hozzá kapcsolódik: ambíció, üzleti sikerek, karrierépítés, kommunikáció, kreativitás, gondolatok, eszmék, repülés, tudás, szél, értelem, lélegzet, tanulás, megérzések, magas, szeles helyek, elme, elvont gondolkodás

Tűz
Jellem: aktív
Tulajdonság: száraz, meleg
Égitestek: Mars, Nap
Csillagjegyek: sok, oroszlán, nyilas
Égtáj: dél vagy kelet
Évszak: nyár
Napszak: dél
Érzék: látás
Színek: piros
Mágikus eszköz: tőr
Elementál: szalamandrák
Ásvány: rubin, karneol, macskaszem, heliotróp, hematit, pirit, tigrisszem, borostyán, obszidián, gránát
Fém: arany, vas
Füstölő: babér, fahéj, szegfűszeg, sárkányvér, tömjén, gyömbér, boróka, vörös szantálfa
Állatok: minden mászó állat (ami lábakon közlekedik, a föld fölött tartva a testét)
Növények: angyalgyökér, kőrisfa, bazsalikom, babér, feketebors, kálmosgyökér, kamilla, vérehulló fecskefű, chili, fahéj, sárkányvér, szemvidítófű, tömjén, gyömbér, rekettye, jácint, boróka, körömvirág, fagyöngy, mustár, csalán, tölgyfa, narancs, napraforgó, bogáncs, dohány, szőlő, dió
Hozzá kapcsolódik: ambíció, üzleti sikerek, karrierépítés, kommunikáció, kreativitás, tisztítás, szexuálmágia, gyógyítás (a betegség kiégetése), gyertyamágia, aktivitás, hajtóerő, látás, gyorsulás, szellem, tisztulás, hőség, láng, örömtűz, bujaság, élet, lelkesedés, szenvedély, házi tűzhely, ihlet, átalakulás, életkedv, nemiség, vezetés, tűzvész, vulkán, rombolás, tekintély, fémművesség, sivatag, kiütés, robbanás, harag, férfiasság, akaraterő

Az elemek is egy olyan részét képezik az újboszorkányságnak, amit sokan ismernek és ennek köszönhetően könnyen tűnhet egy kezdő számára kötelezően elfogadandó dolgoknak. Pedig ez koránt sincs így! Mindenki maga dönti el, hogy akarja-e használni őket, vagy sem. Természetesen a boszorkányi út elején mint minden mást, ezt is érdemes lehet kipróbálni, hogy lássuk, mennyire válik be nekünk ez a módszer. Erre pedig egy kiváló mórszer a rájuk való hangolódás.
Közeledés az elemekhez
A bolygókkal kapcsolatban már végeztünk ilyen „közeledős” gyakorlatokat. Most ugyanazt ismételjük meg, csak az egyes elemekkel. Ez történhet a saját szobánkban is, de még jobb, ha a szabadban tudunk rá sort keríteni. Egyszerre csak egy elemmel tegyük ezt meg, habár ha nagyon megtetszik nekünk ez a módszer, akkor érdemes lehet egyszerre kettővel is kipróbálni, megfigyelve közöttük az egyezéseket és különbségeket. A munkához vegyük körbe magunkat az éppen soron lévő elem szimbólumaival (itt van róluk egy kép), megfeleléseivel és fizikai megjelenéseivel (gyertya lángja, füstölő, föld, kövek, víz egy tálban, stb.), majd a már ismert módon csendesítsük le a tudatunkat és töltsük meg magunkat az elem gondolatával. Figyeljük meg a magunk köré szedett jelképeit, akár érintsük is meg őket. Hagyjuk, hogy átjárjon az érzése, adjuk át magunkat neki. Ezt addig folytassuk, amíg csak jólesik. Végül tereljük vissza a gondolatainkat a szokásos kerékvágásba, nyújtózzunk párat, nassoljunk egy kicsit és igyunk. Jegyezzük le tapasztalatainkat és pakoljunk el magunk után.

~ ~ ~

Ennyi volt ezen alkalomra a tanulni való, remélem legközelebb is találkozunk, amikor is az árnyak könyvével és a grimoire-okkal ismerkedünk meg.
Kérdés, észrevétel, vagy bármi egyéb esetén itt lehet elérni: bosziiskola(kukac)gmail.com, illetve itt helyben a blogon és a blog Facebook oldalán.

2017. szeptember 2., szombat

Boszorkányiskola 20. lecke: természetes mágia



Üdvözlöm minden kedves Olvasómat a boszorkányiskola huszadik leckéjén! Ezen alkalommal megtudjuk mi is az a természetes mágia, illetve megismerkedünk a megfelelésekkel, valamint a varázslás egy konkrét formájával.

~ ~ ~

A középkor és a reneszánsz folyamán a mágusok gondolkodását leginkább meghatározó valami a kereszténység volt. Ennek hatására, a mágiára vonatkozó elképzeléseiket is mindenképpen keresztény módon próbálták értelmezni. Nagy problémát jelentett viszont, hogy az egyház alapvetően elítélő hozzáállással volt minden iránt, ami varázslatos. E miatt pedig sokan próbálták úgy magyarázni a mágiát, mint ami teljesen elfogadható része a hívő vallásos életnek. Míg a rituális mágiának is létezett egy ilyen oldala (ahol az Istenhez és angyalokhoz akartak közelebb kerülni, ám ezt az egyház hivatalosan persze mindig is elítélte), addig mások inkább a szellemek idézését elítélendőnek vélték. Helyette a varázslatokat a természet rejtett (okkult) törvényein át működőnek látták, amiben semmi ördögi sincs. Ez volt az eredeti természetes mágia, melynek a nyomai a mai varázslatokban és boszorkányságban is fellelhetőek.
A magia naturalis történelmi elképzelése (mint minden más esetben is) nem volt egységes. Több nagy gondolkodó, vagy ma is ismert mágus írt róla, mindig kicsit más filozófiák jegyében. Én most Heinrich Cornelius Agrippa von Nettesheim (1486-1534/5) alapján próbálom bemutatni, hogyan is vélekedtek a múltban erről a témáról.
Az egész gondolatmenet eredete az nagy ókori görög filozófusokig, Platónig és Arisztotelészig nyúlik vissza. A reneszánsz folyamán az ő műveik és elképzeléseik újra nagy kedveltséget élveztek, és vele együtt a világról való elgondolásaik is. Platón adta az tökéletes ideákat, Arisztotelész a négy elemet, amit aztán keresztényi módon újraértelmeztek és egy olyan univerzumot vázoltak fel általuk, melyben az ember képes „természetes” úton mágiát űzni. Ez egy igen bonyolult és sokszor igen csak nyakatekert világnézet, amit azért most nagyjából megpróbálok felvázolni. Tehát:
Isten minden eredete, akiben minden él tökéletes formában, egy egységet alkotva. Alatta helyezkednek el az különvált ideák, melyek még tökéletesek, ám már nem alkotnak egységet. Az ideák aztán tükröződnek az égitestekben, illetve uralják a mozgásukat (ezért is lehetséges az asztrológia). Az égitestek pedig a fizikai világ egységeit mozgatják. Ez a gondolatmenet már ismerős lehet az asztrális mágiából, ám ennél még tovább mentek a reneszánsz gondolkodók, hiszen az elemeket, sőt a szellemek létét is elismerték. Egyrészt, az angyalok és a démonok mellett mindennek megvan a maga uraló szelleme; így az égitesteknek, a csillagjegyeknek, a minket körülvevő világ vízi, égi és földi részeinek, az elemeknek,sőt, magának a világnak (spiritus mundi). Minden természetes és természetfeletti cselekedet ezen szellemeken keresztül történik, melyek egyébként az Isten személyiséget nyert részei. Az anyagi továbbá négy alapvető elemből (föld, víz, tűz, levegő) épül fel, melyek keveredéséből jött létre minden a földön.
Ezek körülbelül a leglényegesebb tudnivalók a világ felépítéséről alkotott elképzeléseikről.

Az anyagiban rejlő okkult erők és „megfelelések”
A természetes mágiának a lényege, hogy a három világ részei között kapcsolatok állnak fent, illetve minden anyagi rendelkezik valamilyen titkos, varázslatos potenciállal, amit aztán a bölcs mágus fel tud használni a maga céljaira. A kapcsolatok és a mágikus potenciálok magyarázata egyaránt az előbb felvázolt világnézetben rejlik. A varázsereje bizonyos dolognak attól függ, hogy hogyan épül fel az elemekből, melyek is dominálnak benne, illetve attól, hogy mely természetfeletti ideák magját hordozzák magukban itt, a földi világunkban. Erre a rendszerre szokás utalni a „megfelelések” szóval, ami alatt általában az elemekhez és bolygókhoz rendelt ideákat és a hozzájuk kapcsolódó különféle anyagi dolgokat értjük. Vagy pedig ennek a fordítottját: egy-egy anyagi megtestesüléshez tartozó elemeket, bolygókat és ideákat.
Mindezen túl, az univerzumunk jellegzetessége még ezen filozófiák szerint, hogy az anyagiban megtestesülő felsőbb erők és elemek kapcsolatban maradnak a fizikai manifesztációjukkal; azok által előhívhatóak és elérhetőek. Így például a rózsaszirom a Vénusz bolygóval áll összeköttetésben és mindkettőben a szerelem ideája található meg, aminek hála a rózsaszirom képes szerelmet hozni a mágiában. Vagy a gyömbér, mely csípősségével a tűz elemhez kapcsolódik, illetve a Mars bolygóhoz, ami miatt a szenvedélyes szerelem hozzávalója lehet. Az egészben a legfontosabb azonban az, hogy ezek a rejtett tulajdonságok „fertőzőek” - vagyis ha egy gazdagság ideáját magában rejtő tárgyat a közelünkben tartunk, akkor az képes lehet a gazdagságot idővel ránk ragasztani, minket is azzá téve.

Miért is tud az ember varázsolni és hogyan?
Az előző leckében már beszéltünk a makrokozmoszról és a mikrokozmoszról, mely szerint az ember az univerzum kisebb léptékű leképződése. Az ember magában egyesíti a három világot (természetfeletti, égi és földi), ezért ismerheti mindegyiküket. A természetes mágiát követők között is fellelhető volt ez a gondolat, többek között ezért (valamint az ember Isten képére való teremtése miatt) látták úgy, hogy minden hatalmának a magja megtalálható az emberi tudatban, így mindennek képes parancsolni is. Ám persze ez a parancsolás nem olyan egyszerű. Egyrészt, tisztában kell lenni hozzá a most taglalt bölcsességekkel, a világ okkult párhuzamaival, másrészt szükséges hozzá az ember képzelőereje, akarata és szenvedélye. Ha az ember elhatározta magát egy adott munkára, akkor a képzelőereje és az az iránti szenvedélye által kapcsolódik az égitestek tudatával, melyeken keresztül pedig a munkák varázserővel telnek meg. És erre alapvetően bárki képes, ha birtokában van a most tárgyalt tudás.
A varázslás lényege pedig, hogy megfelelő időben, a megfelelő hozzávalókat használjuk fel, közben alkalmazva a cél iránti vágyunkat a képzeletünk által. Vagyis, a varázslatok leírásában szereplő tettek mellett a munka alatt a szándékunkat kell minél pontosabban elképzelni magunk előtt és szívvel-lélekkel áhítanunk. Továbbá biztosnak kell lennünk abban is, hogy a munkánk sikeres lesz, hiszen a kétely megakadályozza, hogy hatást tudjunk gyakorolni a világra.

A természetes mágia mai maradványai
Az újboszorkányságban leggyakrabban emlegetett része a természetes mágiának a „megfelelések”. Ugyan ma már igen ritkán részletezik a fentiekben leírt mögöttes világnézetet, ám attól még mindig sok szó esik a „megfelelésekről”, ami mostanra jobbára annyit tesz, hogy milyen varázslatban is érdemes valamit felhasználni. Az eredeti jelentés eltűnésével pedig megjelent az az elképzelés is, hogy a mágia hozzávalóinak megfeleléseit mi magunk válogathatjuk meg, függetlenül mások elgondolásaitól. Manapság sokan azt hangoztatják, hogy bármi is legyen mondjuk egy növény hagyományos varázslatokban való felhasználási módja, ha mi ezt nem érezzük róla igaznak, akkor nem szükséges hinnünk a történelmi forrásoknak. Ennek az elgondolásnak aztán van egy olyan mögöttes jelentése is, hogy a mágia hozzávalói igazán nem is számítanak, csak az, hogy mi van az varázslást végző fejében, ami azért szöges ellentétben áll az utóbbi évezredek mágikus tanaival.
A másik lényeges öröksége a természetes mágiának az emberi képzelőerőnek és akaratnak tulajdonított fontosság. Habár a legutóbbi években már inkább az „energiák” áramoltatása a divat, de a régebbi művekben még nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a varázslatok sikerének egyik alapvető szükséglete a megfelelő koncentrációs és vizualizációs készség. E szerint, a mágikus munkák során a vágyunkat a lehető legpontosabban látnunk kell magunk előtt, és ezt az elképzelést folyamatosan a fejünkben kell tartani, minden mást kizárva belőle. Ezek nélkül ugyanis nincs is értelme varázsolni.



Egy varázslat összeállítása az eddig megismertek szerint
Tudjuk már, milyen szempontok szerint érdemes megállapítanunk, mikor is végezzünk el egy varázslatot. Tudjuk azt is, hogy fontos a megfelelő hozzávalók kiválogatása, melyekről az interneten rengeteg listát lehet lelni. A varázslathoz szükséges mentális állapottal is tisztában vagyunk. Most kombináljuk ezeket egy varázslatban!
Tegyük a következőket:

  • válasszunk egy célt a munkának (ez lehet akár olyasmi is, hogy mélyebben megértjük a misztériumokat, közelebb kerülünk a természethez, stb.)
  • a célunkról állapítsuk meg, hogy mely bolygóhoz illik, és ennek alapján (vagy a holdfázis, napszak, esetleg ezek kombinációja szerint) válasszuk ki a varázslat időpontját
  • keressünk a célunkhoz illő hozzávalókat: egy megfelelő színű gyertyát, egy ugyanolyan színű anyagdarabot és szalagot, egy füstölőt, egy követ/ásványt, és minimum egy növényt
  • a kiválasztott időpontban készüljünk elő a varázslatra: szedjük össze a hozzávalókat, bizonyosodjunk meg róla, hogy nem fognak minket megzavarni, és hagyjunk pár percet arra, hogy lecsendesítsük tudatunkat
  • ha szeretnénk, vessünk ki kört
  • tegyük le magunk elé a hozzávalókat: az anyagdarabra rakjuk rá a növényi részt és az ásványt, a füstölőt helyezzük az anyag mellé, illetve a gyertyát és a szalagot is
  • hunyjuk be a szemünket és jelenítsük meg a lelki szemeink előtt a célunkat és amennyire csak tudjuk, tegyük életszerűvé a képet
  • amikor már biztosan a fejünkben tartjuk a célt, nyissuk ki a szemünket, és gyújtsuk meg a füstölőt és a gyertyát
  • vegyük fel egyesével a növényi részt és a követ, majd többször húzzuk végig a füstölő füstjén, illetve a gyertya lángja fölött, közben pedig pár kimondott szóval állapítsuk meg, hogy a tett milyen célt is hivatott nekünk elhozni
  • a szalaggal kössünk egy kis szütyőt az anyagból, úgy, hogy a növény és kő benne legyen, majd tegyünk ezzel is az előző lépés szerint
  • pár percre újra csukjuk be szemünket elképzelni a célunkat, kezünkben a kis szütyővel
  • nyissuk ki a szemünket, és oltsuk el a gyertyát és a füstölőt (ha vetettünk ki, akkor bontsuk le a kört), majd adjunk magunknak egy kis időt újra átállni a „normál kerékvágásba”, ezt segítendő együnk, igyunk
  • a kis szütyőt pedig ezentúl, a vágyunk eléréséig hordjuk magunknál


A varázslataink lejegyzése
Hasznos szokás, ha az első leckékben emlegetett jegyzetfüzetünkbe az elvégzett varázslatainkat is lejegyezzük. Írjuk le, hogy mikor is történtek, pontosan hogyan, milyen céllal és a munka közben milyen benyomásaink is voltak (féltünk, magabiztosak voltunk, sikeresnek érezzük, vagy sikertelennek, stb.). Később aztán ezt azzal is ki érdemes egészíteni, hogy tényleg bevált-e a varázslatunk, és ha igen, mennyi idő után, illetve pontosan milyen eredménnyel. Ha pedig nem, akkor azt is írjuk le, hiszen a hibáiból tanul az ember.

~ ~ ~

Ennyi volt ezen alkalomra a tanulni való, remélem legközelebb is találkozunk, amikor is az elemekkel ismerkedünk meg.
Kérdés, észrevétel, vagy bármi egyéb esetén itt lehet elérni: bosziiskola(kukac)gmail.com, illetve itt helyben a blogon és a blog Facebook oldalán.

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...