2016. december 9., péntek

Egy középkori grimoire: a Picatrix




A Picatrix egy olyan mágikus könyv, mely a középkori és a kora-újkori Európa mágikus gyakorlóinak az egyik nagy kedveltje volt. Főként asztrológiai mágiával foglalkozik, azon belül is a bolygók szellemeinek a megidézésével elkészíthető talizmánokkal. Ennek a módszernek a teóriai alapjait is alaposan tárgyalja, de hosszan ír a nekromanciáról is, vagy legalábbis arról, amit az írója annak tartott. A nekromancia, ami eredetileg holtak megidézésével végzett jóslást jelentett, ebben a könyvben a világ rejtett működésének és bölcsességének a megértését jelenti, durván kb. azt, amit ma „okkultnak” is mondhatnánk. De ennél jóval többről is szó van benne , mint mondjuk a különféle tárgyak (pl. búbos banka agya) lehetséges varázslatokban való felhasználásáról, démonidézésről, illetve a bolygók szellemeihez intézhető megfelelő imákról. 

A hagyomány egy 1009. előtt meghalt arab csillagásznak, Abu al-Qasim Maslama ibn Ahmad al-Majritinek tulajdonítja megalkotását, ám a valóságban a 11. század második felében íródhatott, egy Andalúziában élő arab tudós által, akiről viszont semmit sem tudunk. Eredetileg arab nyelvű volt, majd 1256-ban (vagy 1258-ban) kasztíliai (X.) Alfonz király utasítására készült először a spanyol, később pedig ebből a latin fordítása. Innentől pedig már szabad utat kapott arra, hogy Európa varázslás iránt érdeklődő emberei szabadon (ha az egyház tiltásával is, de) használhassák.

A Picatrix eredeti arab címe Ghayat al-Hakim, magyarul a „bölcsek célja”, vagy a „az, ami felé a bölcsek törekednek”. Nyilván látszik, hogy a latin cím nem ennek a fordítása. Helyette a latinra fordító az akkoriban írójának tartott Maslama al-Majriti nevének első részéből nyelvészkedte ki a címet. Ugyanis az arab maslama elvileg a „megszúrni” szótőre vezethető vissza, a latin picatrix pedig, a picatur női változata, amit „az, aki megszúr”-ként lehetne magyarosítani. 

Egy oldal az egyik kéziratos példányából

A titokzatos eredeti szerző kilétét félre téve meg kell jegyezni, hogy a Picatrix nem csak egy ember fejéből pattant ki. Határozottan látszik rajta, hogy több korábbi arab asztrológiai-mágikus írásokból lett összeállítva, melyeket pedig eredetileg indiai, perzsa és közel-keleti hagyományok alapján készítettek. A mű maga többször hivatkozik görög forrásokra is, mint pl. Platón, Hermész (Triszmegisztosz) és Arisztotelész. Mindezeken felül, a szövege szintén változott az idők során, hiszen még a 13. században is alakítgattak rajta. Ezenkívül a nyomtatás feltalálása előtt, amikor még kézzel sokszorosították a könyveket, nem egyszer előfordult, hogy az írnok a Picatrix csak egy részét másolta ki, bizonyos (általában a kereszténységbe nehezebben beilleszkedő) részeit kihagyva.

A Picatrix szövege négy könyvre van bontva. Az első könyvben általános bevezetést kapunk a mágia világába: megismerjük az égi szférákat, a makrokozmosz és a mikrokozmosz működését, a mágikus talizmánok elkészítésének általános módját, illetve olyan filozófiai témákat, mint a varázslás jóra vagy rosszra használatát, vagy éppen a tanulás fontosságát. A második könyv az asztrológiai mágia bemutatása: gyakorlati tudnivalókat és részletes leírásokat közöl a bolygókról, csillagokról és csillagképekről. Ezt pedig azért fontos tudni, hiszen a Picatrixban bemutatott rendszer alapján az asztrológia ismerete minden mágikus tudás alapja. A harmadik könyv ezt viszi tovább, leírva a csillagok és bolygók kapcsolatát a színekkel, növényekkel, illetve az ásványokkal. Szó van még itt a bolygók szellemeivel való kapcsolatfelvétel módjairól is. A negyedik könyv a mágikus képekkel végzett varázslást mutatja be, az ilyen képek által megidézhető szellemek tulajdonságaival együtt. Ezenfelül szerepelnek még itt konkrét varázslatok olyan gyakorlatias célok érdekében mint például a gyógyítás, a jégeső elhárítása, vagy éppen a bolhák távol tartása.

Egyik példányának az illusztrációi

A könyv születése óta folyamatosan használatban van, még ha időnként veszített is valamit a népszerűségéből. Természetesen manapság is olvassák és alkalmazzák a mágia iránt érdeklődők, és nemcsak latin, hanem angol, német és francia nyelven egyaránt elérhető. Tehát egy igazi klasszikusról van szó, mely lassan az ezer éves korhoz közelít. Ha a konkrét módszereit már nem is feltétlenül követik (legalábbis remélem, hogy szegény búbos bankákat nem üldözi senki az agyukért), de a benne lejegyzett mágikus teóriát továbbra is sokan relevánsnak tartják.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...