2015. április 22., szerda

Növények a mágiában: holdviola

Latin név: Lunaria annua
Nem: feminin
Elem: föld
Bolygó: Hold
Felhasználható: varázsigék mondásakor, pénzmágia, szörnyek elűzése
Virágnyelv: őszinteség, elbővölés

A legrégebbi források (14. század!) is már azt írják róla, hogy bűvölés-bájolás alkalmával szokták használni. Azt viszont már nem részletezik, hogy ez pontosan mit is takar...
A későbbi évszázadokban is különféle erőket tulajdonítottak neki. Egy elképzelés szerint például képes volt gyógyítani az őrültséget, míg más írások azt állították róla, hogy a lovak patkóját valamilyen úton-módon mindig leszedte. Ezenkívül, az angol neve, honesty ("őszinteség") után azt is emlegették vele kapcsolatban, hogy akinek a kertjében szépen nő, az igen őszinte ember.
Mai vonatkozásban Scott Cunningham írja a holdvioláról, hogy magunkon hordva, vagy a közelünkben szétszórva elriasztja a szörnyeket. De szerinte jó pénzvarázslatokban is (hasonlósági mágia alapján, az ezüstpénzre emlékeztető termése miatt), melyet ajánlása szerint egy zöld gyertya alá kell tenni, majd a gyertyát csonkig égetni. De elvileg az is elég, ha a termést a zsebünkben vagy a pénztárcánkban magunknál hordjuk.


Források:
Richard Folkard: Plant Lore, Legends, and Lyrics
Henry Phillips: Flora Historica: Or, The Three Seasons of the British Parterre Historically and Botanically Treated

Donald Watts: Dictionary of plant lore
Scott Cunningham: Cunningham's Encyclopedia of Magical Herbs

2015. április 17., péntek

Növények a mágiában: kerek repkény

Latin név: Glechoma hederacea
Felhasználható: védelem, jóslás

A német nyelvterületen ezt a növényt leginkább Walpurgis (máj. 1.) napjával, illetve előestéjével hozzák összefüggésbe. Ha például ezen a napon egy szűzlány, egy belőle készült koszorút viselve megy templomba, akkor megláthatja a boszorkányokat. De ugyanerre a célra elvileg egy nagy köteg kerek repkény is megteszi a mellkason. Franciaországban viszont már a Szent János napi tüzeknél való táncok alatt viselték ezt a virágot az emberek: derékövet fontak belőle, amit aztán a mulatság végéig meg kellett őrizni, hogy garantálja a védelmet az ízületi fájdalmaktól, vagy csak egyszerűen a fejen koszorúként viselték.
Azt is mondták róla, hogy meg tudja védeni a tejet mindenféle varázslatoktól és rontásoktól. Még a wales-i fejőlányok is kerek repkényt hordtak maguknál a tavasz első legelőn történő fejése alkalmával. Egy angol forrás szerint, a kézben tartva oltalmat nyújt a tündérektől. Máshol pedig orbáncfűvel és vasfűvel közösen alkalmazták, hogy megóvja a termést a tündérek okozta károktól.
A mai Németország egyes területein valaha a lányok a szoknyájuk szélébe varrták ezt a növényt, hogy biztosítsa termékenységüket.
Scott Cunningham pedig azt írja róla, hogy ha kedden egy sárga gyertya köré helyezzük, felfedi számunkra, hogy ki végez ellenünk ártó mágiát.

Gyógynövényként:
A növény föld feletti részét kell gyűjteni, virágzásakor. Teáját epe-, vese-, gyomor- és légzőszervi megbetegedések esetén alkalmazzák, habár használata inkább teakeverékek részeként javasolt, mert elég erős hatású (nagy mennyiségben nem is ajánlott). Az európai népi gyógyászatban mindezeken kívül még szembántalmakra is alkalmazták.

Konyhában:
Ehető növény. A fiatal leveleit salátákban, főzelékekben vagy leveles fűszerként lehet fogyasztani.


Források:
Claudia Müller-Ebeling, Christian Rätsch, Wolf-Dieter Storl, Ph.D.: Witchcraft Medicine: Healing Arts, Shamanic Practices, and Forbidden Plants
Vivian A. Rich: Cursing the Basil: And Other Folklore of the Garden
Donald Watts: Dictionary of plant lore
Scott Cunningham: Cunningham's Encyclopedia of Magical Herbs 
Varró Aladár Béla: Gyógynövények mint háziszerek
Rápóti Jenő, Romváry Vilmos: Gyógyító növények

2015. április 10., péntek

A tejlopó békafamiliáris

"Van békájuk, hogy azon keresztűl dógoznak."


Takács György Kantéros, lüdérc, rekegő című könyvében (mely hárompataki csángó hiedelemmondákat tartalmaz) lehet olvasni egy olyan speciális békáról (egészen pontosan "varasbékáról", vagyis varangyról), melyet a mágiában jártas emberek tartanak, hogy segítségével mások kárára megnöveljék a saját tejhasznukat.

"Békával dolgozott, békával csinált a másiknak rosszat. Tartotta a fazakba'. Az neki a kincse vót. Mert az az ördög vót, biztosan."

Legtöbbször az ilyen varangyokat nők tartották, így nem hiszem, hogy különösebb meglepetést jelentene az, hogy az ilyen személyeket sokszor boszorkánynak nevezik (habár a csángóknál ismert egy külön ezzel a tevékenységgel foglalkozó varázsló: a fermekás). Ezt a mágiaformát, illetve a vele való munkálkodást is gonosz, rossz tevékenységnek tartották és minden esetben, amikor a "nem beavatottak" találkoztak vele, vagy megpróbálták azt elkerülni (pl. az így lopott tejből készült ételeket nem fogyasztották el), vagy elpusztítani (pl. a békát megölni).



"Ez különleges béka, amelyiket ugy küdik, met az nagy."

Az ilyen varangyokat a történetek szerint egy fazék vagy egy üst alatt tartották, néha még mohaágyon is, és a gazdáik rendszeresen etették őket (tejjel, esetleg polentával). Az állatok különleges ismertetőjele volt, hogy piros pántlikát kötöttek a nyakukba, és általában nagyon nagy méretűeknek beszélik el őket (vagyis minden valószínűség szerint a nőstényekről van szó). Tejet lopni úgy lehetett kiküldeni az ilyen házi kedvenceket, hogy egyszerűen a gazdi elbeszéli nekik, merre is kell menniük.Ennél egy bonyolultabb módszer szerint pedig a kiszemelt áldozat nyomából kell felvenni a füvet, és azt adni a békának. Az állat ezután éjszaka elugrált a tehénhez, akinek a tőgyéből kiszopogatta a tejet, de olyan leírás is akad, ahol a már lefejt és vödörben lévő tejből próbált meg inni. Egy fantáziadúsabb elképzelés szerint pedig, a varangy beköltözik a marha szájába, ahova odaszárad, és csak a teteme eltávolításával lehet megtörni a rontást. Érdemes még megjegyezni, hogy ezen a módon nem feltétlenül a tejet mennyiségben lopták el a boszorkányok, hanem sokkal inkább a tej zsírtartalmát szedték el maguknak, mitől a "kirabolt" állatok csak gyenge minőségűt adtak - olyat, mint a savó.


"Aszmongya: Elveszett a békám. Nem láttátok? Ide kellett, hogy jőjön nálatok."

A lopáson, vagyis inkább annak a megkísérlésén kapott békával sokféle módon bántak el az emberek. Sokszor átdöfték, felnyársalták, majd a nyársat a földbe szúrták (rajta az állattal persze), mert azt tartották, hogy különben az varangy túlélné a támadást. Máskor megverték, esetleg sózták. Bármilyen módszert is használtak, a kétéltű bőrének felszakadásakor tej, vagy tejszerű anyag jött ki belőle. De volt kimondottan olyan módszer is, mely a béka gazdáját szándékozott előhívni az állat bántásával: fazekat tettek rá, aminek a tetején tüzet gyújtottak, mire a gazdája rögtön meg is jelent (de a verést is alkalmazták hasonló céllal). Ugyanis létezett egy olyan alapvető elképzelés, mi szerint a gazda megérzi, tudja, vagy ő maga is átéli mindazt, ami a békájával történik. Ez egyrészt azon igen elterjedt módszert tükrözi, mely szerint a rontás eszköze vagy alanya által mágikusan el lehet érni a rontást végzőjét, de rokonságot mutat az állatalakban kiküldött szabad lélek elképzelésével is.


"Megölted! Mé' ölted meg?! Mé' nem hagytál békét?! Az nem csinál semmit!"

Érdekes, hogy a könyvben sok történet saját élményeket ír le, amelyek valóban megtörténtek az elbeszélővel, és nem csak szegről-végről hallotta. Persze ilyen esetekben is, abban nincs semmi különös, ha az este, fejéskor az istállóban véletlenszerűen megjelenő varangyokat a megélhetését féltő ember egy boszorkány küldöttjének véli. Az viszont már elgondolkodtatóbb, amikor egy szomszéd házánál látnak egy-egy pántlikás kétéltűt, amit még a gazdája védelmezni is próbál, és láthatóan fontosnak tart. Ilyenkor hangzanak el a varangytulajdonosoktól olyan megjegyzések, mint hogy ha a varangyot megölik, a tehenei is elpusztulnak, vagy hogy az állat valójában védelmezi a szarvasmarhákat. Én ezekből a tényekből két dologra tudok következtetni. Egyrészt, valószínűleg igen is tartották békákat egyes emberek (főként asszonyok - "fehérnép dolog"), azzal az elgondolással, hogy a segítségükkel majd több és jobb minőségű tejet fognak adni az állataik. Másrészt, ezek a személyek nem feltétlenül gondolták azt, hogy ezt mások kárára tennék, hanem a békáknak mintegy a tehenekkel kapcsolatos (tej)termékenységi pozitív hatást tulajdonítottak, mi szerint míg az egyik jól volt tartva, addig a másik is jó tejet adott. Ez a második elképzelés pedig nem is olyan meglepő, hiszen a békákat sok helyen tartják a termékenység szimbólumának, és a magyar néphitben is többször megjelennek ilyen típusú varázslatokban.

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...