2015. január 23., péntek

Felszentelésről, kicsit (nagyon) másként

Kép forrása
A modern mágikus hagyományok követői általában azt szokták mondani/írni, hogy egy-egy mágikus tárgyat használatba vétele előtt fel kell szentelni (vagy avatni) valamilyen formában. Ez leggyakrabban magában foglalja az eszköz "bemutatását" a hagyományos négy alapelemnek (föld, víz, tűz, levegő). De én most, mint azt már a cím is sugallja, nem erről a módszerről szeretnék beszélni, hanem három olyanról, melyek az évezredek folyamán szerte a világon megtalálhatóak voltak, és persze még ma is azok. Közös ezekben a megközelítésekben az, hogy mindannyian az animista gondolkodásban gyökereznek, ezáltal az emberi elképzelések egy mélyebb rétegéből merítenek, mint a ma közismert felszentelési módok.

Ugyebár, az animista elképzelés szerint, minden fizikai létezőben lakik egy lélek, egy szellem. Ugyanez igaz a szertartási, mágikus kellékekre is: bennük is lakozik egy szellem (vagy akár több is), mely a megfelelő rítusok segítségével rábeszélhető arra, hogy segítséget és közreműködést nyújtson a "gazdájának". Attól függően, hogy a tárgyba hogyan került bele a szellem, alapvetően kétféle módot lehet megkülönböztetni. Az első szerint, a lélek eleve benne lakozott az eszközben, így azt csak meg kell szólítani, fel kell éleszteni és munkára kell bírni. A második szerint viszont, egy új, sokszor hatalmasabb, szellem/istenség költözik bele a tárgyba. Ezt az elképzelést még két kisebb csoportra is lehet osztani aszerint, hogy az ember éppen egy nagyobb erővel rendelkező, nem-fizikai természetű lényt akar a mágikus, vagy akár vallási kellékbe csalogatni; vagy pedig egy feláldozott lény (állat, de sokszor akár ember) lelkét próbálják meg belezárni.

Ez így elsőre igencsak töménynek tűnik, épp ezért pár példa segítségével megpróbálom érzékletesebben (és remélhetőleg érthetőbben) bemutatni ezeket az eljárásokat.

Az első módszerre kiváló konkrét példa a szibériai sámánok által használt dobfelélesztési szertartás. Ennek a rituálénak a célja, hogy a dobban benne lakó állati szellemet (mely megfelel a dob elkészítéséhez használt állat lelkének) felélesszék. Ezen rituálék konkrét kivitelezése tájegységenként és népcsoportonként változik, de általánosan magában foglalja a dob szellemének való italáldozat bemutatását, valamint az állati szellem (de akár a dob keretéhez felhasznált fa) életének és halálának a részletes elbeszélését, sőt még a viselkedésének az utánzását is. A cselkan sámán például a szertartás során megelevenítette azt az állatot, melynek a bőréből a dob készült. Elmesélte az állat történetét, születésétől kezdve a megölésének a pillanatáig, elbeszélte, hogy hol járt és hol telelt, mivel táplálkozott, milyen ivadékai születtek, stb. Mindeközben a sámán utánozta is az állatot: a hangját hallatta és a mozgását mutatta. A szertartás azzal zárult, hogy a sámán megkérte az állatot, hogy jól szolgálja őt. Ehhez hasonlóan, a kumandin sámán elmondta, hogy a dob egyes részeit ki, hogyan és milyen körülmények között csinálta. Elmesélte azon fák életét, melyekből a dobjának egyes részei készültek, majd annak az állatnak az életét is, különösen részletesen, melynek a bőrét felhasználták a dobjához. Ezek után a sámán utánozni kezdte az állat mozgását és viselkedését, és közben nyomatékosan kérte, hogy jól és sokáig szolgálja.

A második módszert általában különleges tárgyak elkészítésénél alkalmazzák. Ezen dolgok különlegessége következhet abból, hogy egy már létező hatalmas lény elképzelt formájának a megtestesítői (pl. istenek, szellemek szobrai), vagy abból, hogy valamilyen módon az emberi kéz által formázva az eredeti alakjukhoz képest teljesen új formát öltenek (pl. fémöntetek, épületek). Így például a tibeti bódhiszattvák és istenek szobraiba egy kis reteszbe az éppen ábrázolt lény nevét, vagy más mágikus feliratot helyeznek, hogy ezáltal közvetlen kapcsolatot hozzanak létre a szobor és a szellemi létező között. A mongol sámánok otthonok védelmére egy kis dobozkába emberi alakokat formázó figurákat helyeznek, melyekbe előzőleg transz során "belehelyezik" a megfelelő védelmező szellemet (ongont). Mindkét esetben egy anyagi test nélküli szellemet próbálnak meg összekapcsolni az újonnan, külön neki kialakított (és általában rá hasonlító) fizikai formával. Ezzel szemben, amikor egy teljesen új alakot adunk valaminek, általában egy élőlény feláldozásával adunk neki lelket (és a feláldozott állat, esetleg ember lelke átszáll az újonnan készült tárgyba), ami aztán biztosítja, hogy az általunk alkotott valami tovább tudjon majd létezni. Kiváló példa erre az a koreai nagyméretű harang, melynek öntésekor feláldoztak egy kislányt, akinek a szóbeszéd szerint még mindig lehet hallani a sikolyát, amikor a harangot megszólaltatják. Ugyanis amikor ez a harang készült, egy-egy nagy volumenű fémöntés sikeressége bizonytalan volt, és maga a művelet is igen sokba került. Így a készítők, hogy bebiztosítsák, hogy a pénzük és munkájuk nem fog kárba veszni, hajlandóak voltak ilyen áldozattal is biztosítani a harang "életét". De ide sorolhatnám még Kőműves Kelemen feleségét is, akinek életét kellett adnia, csak hogy Déva magas vára állhasson.

Mindezek után felmerülhet a kérdés, hogy akkor most hogyan is szenteljem fel mondjuk azt a varázspálcát, amit végre nagy nehezen elkészítettem? Hát ez igazán egyszerű! Ha van egy adott szertartáskezdő szokásod (pl. kör kivetése), akkor végezd azt el. Vedd elő a felszentelendő tárgyat, és szólítsd meg. Mutass be neki ital-, és illatáldozatot (pl. tej, alkohol, illetve boróka, tömjén vagy fenyőgyanta füstje). Mondd el a felhasznált alapanyagok történetét, valamint azt, ahogy az eszköz készült. Ideális esetben transz segítségével lépj kapcsolatba az eszköz szellemével, és kérleld, hogy segítségedre legyen. Ígérj neki rendszeres áldozatokat, jó bánásmódot. Ezt addig folytasd, míg szavad meghallgatásra nem lel. Aztán helyezd el az őt megillető helyre a tárgyat. Ezután pedig, ha van szokásos szertartászáró módszered, akkor azt végezd el. És már kész is egy valódi mágikus tárgy.

2015. január 9., péntek

Mitől véd, ami a boszorkányságtól véd?

Néprajzi művekben és az én növényekről szóló leírásaimban is gyakran lehet azzal találkozni, hogy valami képes védelmet biztosítani a boszorkányságtól, esetleg maguktól a boszorkányoktól. Sokakban felmerülhet a kérdés persze, hogy vajon mit is jelenthet ez pontosan?


Nos, ennek a megválaszolásához az első nagyon fontos tudnivaló, hogy a néprajzi feljegyzések szinte kizárólag nem a boszorkányságot űző, hanem azt, mint ártó mágiát (vélten vagy valósan) elszenvedő személyektől származik - a megrontottaktól, a megidézettektől, a megnyomottaktól, vagy azok ismerőseitől, rokonaitól. A boszorkányság ellen védő tárgyak is valójában azon dolgoktól voltak hivatottak megóvni, amiket a boszorkányok tevékenységére rá lehet(ett) fogni, nem pedig attól, amit valaki ténylegesen okozott. Ez persze azt is jelenti, hogy az, amit a boszorkányok számlájára írnak nem feltétlenül (sőt, igazából igen ritkán) volt egy valódi boszorkány munkája.

Ennek tudtában most nézzük meg, miféle bajokat is okozhattak elviekben.

A boszorkányok a népi képzetek szerint az élet minden színterén veszélyt jelenthettek: az egészségre, a megélhetésre, sőt még a nyugodt éjszakai alvásra vonatkozóan is. Rontásnak, vagy átoknak mondtak különféle betegségeket, mozgásszervi problémákat, de akár bizonyos balesetek, vagy konkrét halálesetek megtörténtét, sőt az impotenciát és a meddőséget is. De nem csak emberekre vonatkozóan igaz ez, hanem a haszonállatokra szintúgy. A teheneknél pedig különösen jellemző volt az a hit, mi szerint a boszorkány képes azok tejét ellopni. Aztán a háztartási munkák és az alapvető ételek elkészítésébe is beleszólhatott a boszorkány; például megakadályozhatta a kenyér megkelését, vagy mondjuk a vajköpülés sikerességét. Sőt, a növények sem menekülhettek meg a boszorkányok vélt mesterkedéseitől. A szőlőtőkéket megcsapolhatták, és így még szüretelés előtt megitták a belőlük készülendő bort. A szemes terményre jégesőt, vagy épp az eső eladásával aszályt hozhattak. A házak kamráiba és a borospincékbe is elvileg bejárásuk volt, ahol éjszakai mulatozásuk közepette mindent elfogyasztottak, amit csak leltek, hogy aztán fekáliát és vizeletet rakjanak a helyükre. Az emberekre éjszaka nagy veszélyt rejtőnek tartották őket; a házakba könnyen bejutva az áldozataik mellkasára ülhettek, hogy "megnyomják", de összeverhették vagy elráncigálhatták távoli helyekre, csak hogy ott aztán különféle szörnyűségeknek tegyék ki őket.

Mint a fentiekből is látszik, igen széles a néphitbeli boszorkány ártó tevékenységének a palettája. A boszorkányságtól védő varázslatos tárgyak mindezektől a rosszaktól hivatottak megóvni az embert, vagyis akár azt is mondhatjuk. hogy általános védelmet biztosítanak. Habár pontosabb megfogalmazás erre talán az, hogy általános oltalmat biztosítanak minden bajtól, amit csak az emberi rosszakarat varázserővel társulva okozhat a folklór szerint. De megint muszáj vagyok kihangsúlyozni, hogy ez szinte csak a magukat áldozatoknak vélők elbeszéléseiből származik, akikkel általában először megtörténik valami baj, aztán azt valamilyen úton-módon egy "boszorkányra" vezetik vissza. A rontások, az átkok és a "gonosz boszorkányság" képzete ugyanis egy csapásmagyarázó rendszer, ami azt hivatott érthetővé tenni, ha valakivel valamilyen hirtelen szerencsétlenség történik - ezáltal újra lehetőséget adva az embereknek az élet véletlenszerűsége (vagy éppen a sors) feletti uralomra. Persze nem azt mondom ezzel, hogy ne lettek volna, vagy lennének ma is olyan emberek, akik mágia segítségével próbálnak meg másoknak ártani. Csak azt akarom kiemelni, hogy ez sokkal (de sokkal) ritkább, mint azt oly sokan képzelik.

2015. január 4., vasárnap

Könyvszemlélő: The Call of the Horned Piper

Nigel Aldcroft Jackson: The Call of the Horned Piper


Ez a könyv egyike azon írásoknak, amik elsőként jelentek meg kimondottan a mai tradicionális boszorkányságról, még 1994-ben. Épp ezért, nem egyszer láttam már ezt a művet úgy megemlítve, mint ami a tradicionális boszorkányság iránt érdeklődők számára kötelező (habár ez talán nem is lesz olyan nagy dolog, ha számba vesszük az ilyen témájú művek csekély számát). Mindenesetre, én csak nemrég jutottam el a kiolvasásához és igaz, hogy elég érdekesnek találtam, de igen frusztrálónak, és hiányosnak is.

A könyv bevezetőjében egy gyors történelemleckével kezdünk a boszorkányságról. A következő fejezetekben rövid bevezetést olvashatunk a boszorkányi repülésbe, a khtonikus istennőképbe, valamint az Agancsos Isten domesztikálatlan/cenzúrázatlan formájába. Aztán betekintést nyerünk a szabbatok világába - nem mint a mai neopogány ünnepekbe, hanem mint egy másvilági összejövetelbe. Majd pár sor után a boszorkányok jeléről, áttérünk a sokkal szaftosabb familiáris szellemek témájára, külön kitérve a varangyok érdekességeire. Ezután egy nagyobb lélegzetvételű írás jön a tündérek földjéről, és itt is jelennek meg az első konkrét technikák: az, hogy a tündéreknek hogyan is mutathatunk be áldozatot, illetve két vizualizáció, mely segítségével (elvileg) eljuthatunk a tündérekhez. Ám akiknek ez túl "rózsaszínen" hangzik (egyébként aki elolvassa, az hamar rájön, hogy egyáltalán nem az), az a következő fejezetekben talán örömére lelhet, amikor is a vérfarkasok és a vámpírok kerülnek terítékre. Ismét kicsit gyakorlatiasabb témára rátérve a maszkok rituális használatába nyerünk bepillantást, majd megismerkedhetünk a boszorkányok "compass"-ával (ami nagyon durván fordítva iránytűt jelentene, de itt inkább egy cifra kifejezés a varázskörre), és annak "lefektetési" módjával. A boszorkányi eszközök is sorra kerülnek, valamint a megszentelési módjuk, de még az ünnepnapokról is szó esik. Ekkor egy teljes boszorkánybeavatási szertartás következik, igaz csoportokra írva. Végezetül pedig egy kis csomómágiával és egy másvilágba való átlépéshez használható vezetett meditációval zárul a könyv.


Mint ebből a leírásból is kitűnhet, Mr. Jackson írása koránt sincs tele konkrét varázslatokkal vagy rituálékkal. De nem is hiszem, hogy az lenne a célja, hogy megmondja az embereknek, hogyan kell a boszorkányságot betűre pontosan gyakorolni. Helyette inkább a néprajzi és boszorkányperek adataira támaszkodva egy történelmileg hűbb hozzáállást próbál felvázolni, mint amit Gardner hatása után megszokhatott a nagyközönség. Érdekesnél érdekesebb információkkal van tele a könyv, és épp ez a fő ereje, de egyben a legnagyobb gyengéje is. Sokszor nincs rendesen megmagyarázva, hogy egy-egy néphitbeli motívum mit is takar valójában, így az ember vagy elsiklik felettük, vagy sokszor kell fordulnia Google barátunkhoz és Wiki(pedia) barátnőnkhöz. Ezenkívül egyetlen egy forrásmegjelölés sincs. Egy se. Habár ezt, ha nagyon akarjuk, betudhatjuk annak, hogy ez nem is a tudományos közönségnek lett szánva, de rengeteg helyen élveztem volna, ha felderíthetem, hogy ezt a következtetést meg ugyan honnan vette a szerző. Mert bizony, még ha égbekiáltó tévedések nem is feltétlenül vannak benne, de azért több állításánál is igen csak felszaladt a szemöldököm. Az ördög jeléről szóló részt például teljes marhaságnak tartom, valamint a familiárisok tekintetében is én elég más véleményen vagyok, és még sorolhatnám. De nekem már volt szerencsém olyan néprajzi könyveket is elolvasni ebben a témában, amik akkor még nyomtatás közelébe se kerültek, így talán ezek a melléfogások elnézhetőek. A szertartásai és vezetett meditációi pedig egyáltalán nem rosszak, még akkor is, ha koránt sem az én szájam íze szerintiek.

Összességében tehát, minden hibája ellenére is, én azért egy elég jó tradicionális boszorkányságról szóló könyvnek tartom Mr. Jackson munkáját. Minimális benne az "ezós" behatás, a New Age rózsaszín köde pedig teljesen hiányzik belőle. És még a boszorkányi repülést is végre a helyén kezeli. Ami pedig a magyar olvasóknak is kedvessé teheti, hogy a táltosok is megemlítésre kerülnek benne. Aztán az itt bemutatott boszorkányság az, amely jobbára megtalálható a mai tradicionális boszorkányok önálló munkásságaiban is, ilyen vagy olyan formában, hol elvéve, hol hozzátéve. Tehát ajánlanám ezt minden tradicionális boszorkányság iránt érdeklődőnek, azzal a javaslattal persze, hogy csak kedvcsinálónak és ötletajánlónak vegyék, ne pedig szent írásnak.


Vásárlási lehetőségek:
Bookdepository
Abebooks

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...