2014. május 31., szombat

Hekaté kertje


Az időszámításunk szerint 4. században íródott Orfikus Argonautica szerint Koklhiszban volt egy kertje Hekaténak, a boszorkányság és mágia görög istennőjének. A mű leírása szerint ezen hely megmászhatatlanul magas falakkal volt körbevéve, illetve egy ragyogó Artemisz szobor is őrizte, melynek olyan rémisztő volt a tekintete, hogy halandó nem tudta elviselni. A kertbe szertartásos megtisztulás és egyéb különféle szent rítusok elvégzése után lehetett csak bejutni, melyek titkosnak számítottak, és csupán a beavatott papnők (akik közé a hírhedt Médea is tartozott) ismerték őket.
A mű leírása szerint több mérgező és gyógyító növény is nőtt Hekaté kertjében:

Van egy liget a kert legbelsejében,
hol buja zöld fák állnak árnyékos lombokkal,
Babérfák, húsos som és platanos hajladozik,
E helyen még sok gyógynövény is van, áthajolva mély gyökereken;
Klymenos, együtt a nemes asfoldelosszal, és adiantos,
Aristereon, növények legzsengébbje, és kypeiros thyronnal,
Kyklaminos, mint az ibolya, és erysimon, együtt hormionnal,
Majd polion, mandragorák szintén, és halovány diktammon,
Krokos édes illatával, és mellette kardamom, kemos,
Smilax, mekon, és alacsony chamaemelon,
Panakes és alkeja, karpasonnal és akonitonnal...
És még sok más, még mérgezőbb növény nő ki a földből.

A görög nevek beazonosítása persze nem egyszerű dolog. Többnek még ma sem tudjuk a pontos kilétét, míg másoknál több növényfaj is szóba jöhet. Az ismertek (vagy sejtettek) viszont:

Adiantos - Adiantum capillus-veneris - vénuszhaj(páfrány)
Aigeiron - populus nigra - fekete nyár
Akoniton - Aconitum spp. vagy Paris quadrifolia - sisakvirág vagy négylevelű farkasszőlő
Alkeja - Malva rotundifolia vagy Malva alcea - papsajtmályva vagy érdes mályva
Aristereon - talán Aristea cyanea vagy Nivenia corymbosa
Arkeuthis - Juniperus spp. - boróka
Asfodelos - Asphodelus fistulosus  - aszfodélosz
Chamaemelon - Matricaria chamomilla - kamilla
Erysimon - Sesamum indicum - szezám
Horminon/Orminon - Sesamum indicum
Kardamom - Lepidium sativum - kerti zsázsa
Karpason - Unona aethiopica
Kemos - Teucrium micropodiodes
Kedros - Juniperus exelsa vagy Juniperus communis - görög pikkelyboróka vagy közönséges boróka
Klymenos - Lathyrus clymenum - borsóbükköny
Krokos - Crocus sativus - sáfrány
Kyklaminos - Cyclamen hederifolium - borostyánlevelű ciklámen
Kypeiros - Cyperus longus - hosszú vízipálma
Mandragora - Mandragora officinarum, Mandrafora autumnalis vagy Atropa belladonna - mandragóra fajok vagy nadragulya
Mekon - Glaucium flavum vagy Papaver somniferum - sárga szarúmák vagy mák
Platanos - Platanus orientalis - keleti platán
Polion - Teucrium polium vagy esetleg Mentha pulegium - rozmaring-gamandor vagy csombormenta
Polyknemon - Mentha cervina
Smilax - Smilax aspera - érdes szárcsafű
Thyron - Solanum nigrum - fekete csucsor


Források:
Margaret F. Roberts, Michael Wink: Alkaloids: Biochemistry, Ecology,and Medicinal Applications
Jane Harrison: Myths Of Greece And Rome
Claudia Müller-Ebeling, Christian Rätsch, Wolf-Dieter Storl, Ph.D.: Witchcraft Medicine: Healing Arts, Shamanic Practices, and Forbidden Plants

2014. május 27., kedd

Boszorkányok kedvenc növényei

Bizonyos növények az évszázadok folyamán nagy hírnévre tettek szert, mint a boszorkányok kedvenc társai, vagy mint bájitalaik, varázslataik és kenőcseik fő hozzávalói. Közös jellemzőjük, hogy mindnyájan erősen mérgezőek, így a velük való munka nagy elővigyázatosságot igényel. A legtöbbet emlegetettek közülük:



Beléndek - Hyoscyamus niger

Széles körben használták szerelmi varázslatokban, de nem csak a szerelem felélesztésére. Egy boszorkányperben elmondottak szerint például a beléndekmagok két szerelmes közé rakva utálatot keltenek a párban. Egy másik, 1538-as pomerániai perirat szerint pedig a vádlott boszorkány egy férfi cipőjébe tett egy keveréket, ami egy hóhér vízbe fúlt fiának a sírjáról származó földből, koponyacsontokból, beléndekmagokból sóból és fanszőrzetből állt, és az volt a dolga, hogy biztosítsa, a férfi "kövesse" a nőt.
A magjainak füstjét szellemek invokálására használták, valamint tisztánlátás elősegítésére. Ebben persze bizonyára nagy segítség volt a növény pszichoaktív hatása, melynek köszönhetően szintén egyik legkedveltebb hozzávalója volt a repülőkenőcsöknek.
Egy brit elképzelés szerint a növény akkor volt a leghatásosabb, ha egyedül, a jobb lábán állva és csak a kisujját használva húzza ki a földből egy meztelen szűz.




Mandragóra - Mandragora officinarum

A mandragóra az egyik legkorábbról ismert afrodiziákumok egyike, már a Bibliában is említést tesznek róla. Kirké kedvenc varázsnövényének tartották az ókori görögök, míg egyes hagyományok szerint Hekaté kertjében is megtalálható volt. Így talán nem is csoda, hogy a boszorkányok bájitalainak az egyik fő hozzávalójának tartották. Ettől függetlenül a gyökerét mind a görögök, mind a rómaiak varázslatok elleni, illetve szerencse hozó amulettnek gondolták. E mellett azt is hitték, hogy az ember egy démont is képes lehet a mandragóragyökérből nevelni, mely aztán képes volt a jövőbe látni, és gazdagságot hozni.
A középkor folyamán a Sátán növénye lett, és többek között azt is tartották róla, hogy maga az Ördög tanítja meg az embereknek, hogyan tudják fellelni, majd kiszedni a gyökerét. Egy időben pedig elég volt a mandragóragyökér birtoklása is ahhoz, hogy valakit boszorkánysággal vádolhassanak: 1630-ban például három nőt végeztek ki a németek épp e miatt boszorkányként.



Sisakvirág - Aconitum sp.

A görög mítosz szerint az alvilági háromfejű kutya, Kerberosz kifröccsenő nyálából nőtt ki. Szentnek számított Hekaté számára, aki állítólag a leghalálosabb fajtáját a saját kertjében nevelte.
A középkori boszorkányok repülőkenőcseikben használták, sőt, egyes források szerint a levelét is rágcsálták hallucinogén hatásai miatt (ami elég extrém, tekintve, hogy az érintése is irritáló hatású lehet az érzékenyebb bőrűek számára).


 

Nadragulya - Atropa belladonna

Az ókori görögök az mandragóra testvérének tartották, és borhoz keverték, valamint afrodiziákumként alkalmazták. Így talán már nem is olyan meglepő, hogy állítólag a thesszáliai boszorkányok szerelmi bájitalainak fontos hozzávalója volt. Sok kelet-európai szerelmi varázslatban is alkalmazták, illetve a gyökerét a mandragóráéhoz hasonlóan használták.
Boszorkánykenőcsök kedvelt hozzávalója volt.
Egy monda szerint a nadragulya bizonyos időkben az erdőben egy halálosan gyönyörű nő képét ölti magára, akire azonban az embernek még csak ránézni is veszélyes.



Foltos bürök - Conium maculatum

Hekaté szent növényének számított, és a boszorkánykenőcsök hozzávalói között is gyakran előfordult.
Egy ír szerelmi bűbáj szerint tíz büröklevelet kellett szedni, majd megszárítani, végül pedig a kiszemelt személy ételébe is italába keverni (habár, ez inkább a mai szóval élve "randidrogként" működhetett).
E német néphit szerint pedig egy varangy élt alatta, mely folyamatosan a mérgét szívogatta.


Források:
Christian Rätsch: The Dictionary of Sacred and Magical Plants
Marcel de Cleene, Marie Claire Lejeune: Compendium of Symbolic and Ritual Plants in Europe vol. II.
Donald Watts: Dictionary of plant lore

2014. május 23., péntek

Kövek, ásványok felszenteléséről

Gervasius Tilberiensis említi a kövek felszentelését a 13. század elején, mely által bármely kő képes mágikus erőkre szert tenni. A felszentelés alatt egészen pontosan két dolgot ért. Egyrészt, egy mágikus rituálét, mely segítségével (és Isten áldásával) a kő belső tulajdonságai felerősödnek, és egy adott célra alkalmazhatókká válnak. Másrészt viszont, a kő bűnöktől való megtisztítását, ugyanis a középkor folyamán többen is úgy gondolták, hogy Ádám bűnétől a kövek is beszennyeződtek, mint minden más teremtmény. A probléma csak az volt, hogy miként pár szótól és érintéstől felszentelődhettek az egyes kövek, úgy a folyamatos személyen való hordás által be is szennyeződhettek, ami után újra meg kellett őket tisztítani. Hogy Gervasiust idézzem:

 "Ezért, csakúgy, ahogy a kövek felszentelődnek a növényekkel és mélységes ördögűzésekkel együtt a püspökök érintésétől, mikor ugyanígy átjárja őket a hordójuk gyalázatossága, felkenik őket, a püspök kezével, egy galamb vérével, és ismételt imákkal visszaadják a részlegesen vagy teljesen elvesztett erényeiket."

 De az emberek, próbálva azt igazolni, hogy a kövek mágikus felhasználása nem ördögi elfoglaltság, azt is elterjesztették, hogy magának a kő használójának is muszáj bűntelennek lennie, különben nem működik a varázslat, sőt, akár teljesen ki is veszhet a kőből:

"Szükséges azonban, hogy bárki, aki megpróbálja a kő erényét érezni viselése által, igaz kell, hogy legyen testében, és tiszta a tudatában: a kő magasztossága eltűnik a nem méltó ember érintésére, és a felszentelés hatásossága elkerüli az alantas felszentelőt."

Amit fontosnak érzek megjegyezni, hogy míg a kövek bizonyos mágikus funkcióra való felszentelésére bőven akad példa a kereszténység térhódítása előttről is, addig a kövek beszennyeződéséről, és az ettől való megtisztításról nincs információnk. Így valószínű, hogy a ma oly divatos "rossz rezgések/energiák" kitisztítása használat előtt, közben és után az ásványokból igazából a keresztény világnézeten alapszik, melyben az ember (sőt, az egész anyagi világ) valamilyen formában mindig bűnös, és megtisztulásra szoruló.

Mindezek után álljon még itt egy, a középkor folyamán több író által is lejegyzett módszer a kövek felszentelésére:

A megtisztítandó követ egy tiszta lenvászonba kell göngyölni, majd az oltárra rakni, hogy három misét elmondhassanak fölötte. A harmadik mise elmondójának, papi ruhában, végül el kell mondania ezt az áldást is:

"Az Úr legyen veled és szellemeddel. Imádkozzunk. Isten, mindenható Atya, ki pár érzéketlen teremtményen keresztül felfedted Illés előtt a Te hatalmadat; Te, ki parancsoltál Mózesnek, szolgádnak, hogy papi ruhái között dicsőítse a rationale-ját tizenkét drágakővel; Te, ki szintúgy megmutattad János evangélistának a Szent Várost, Jeruzsálemet, mely az örökkévalóságnak épült olyan kövekből, melyek ezen erényeket jelképezik, és akinek hatalma van, hogy kövekkel felélessze Ábrahám fiát, alázatosan könyörgünk Hozzád, fenség, Te, ki hatalmad örök hordozójának választottad ezen kövek egyikét, hogy megálld és felkend ezen köveket a Te neved szentsége és megtestesülése által, hogy meg legyenek áldva, szentelve és dicsőítve, és megkapják azon erények hatalmát, melyeket fajtájuknak adtál ugyanebben a felszentelésben, és a bölcsek tapasztalatai kimutatták, hogy a Te ajándékodból valók, hogy bárki is viselje magán őket, általuk érezze kegyelmed ajándékaival együtt hatalmad jelenlétét, és hogy méltók vagyunk a megkapására ezen erényeknek. Jézus Krisztus, a Fiad által, kiben minden szentség, áldás és dicsőség lakozik, és aki Veled él és uralkodik, mint Isten mindörökkön örökké. Ámen. A hála legyen az Istené."


Források:
Claude Lecouteux: A Lapidary of Sacred Stones: Their Magical and Medicinal Powers Based on the Earliest Sources
John Petropoulos: Greek Magic: Ancient, Medieval and Modern
George Frederick Kunz: The Curious Lore of Precious Stones

2014. május 13., kedd

Növények a mágiában: gyűszűvirág

A kertben kinyíltak az első virágai a gyűszűvirágaimnak, így itt az idő, hogy végre róluk is írjak....

Mérgező növény!!!

Latin név: Digitalis purpurea (piros gyűszűvirág), Digitalis grandiflora (sárga gyűszűvirág), Digitalis lanata (gyapjas gyűszűvirág), Digitalis ferruginea (rozsdás gyűszűvirág)
Nem: feminin
Elem: víz
Bolygó:Vénusz
Csillagjegy: Mérleg, Bika
Felhasználható: tündérmágia, védelem
Virágnyelv: hamisság

Híresen nagy kedvence a tündéreknek. Régen azt mondták róla, hogy szárának meghajlásával tiszteleg az előtte elhaladó tündérek előtt. Egyes elbeszélések szerint pedig, a tündérek rendszeresen alatta szoktak táncolni. Más információk szerint a tündérek ruházatának kedvelt része: például Shefro, Írország egyik közismert tündére mindig úgy van leírva, hogy gyűszűvirágokat visel. Anglia egyes részein viszont már a boszorkányok gyűrűinek gondolták azt a növényt, melyeket a boszorkányok állítólag az ujjaikra szoktak húzni. Skóciában pedig a "holt ember harangjainak" hívták, és ha valaki meghallotta a virágokat csengeni, akkor biztos lehetett abban, hogy hamarosan meghal.

Ám bármennyire is a tündérek által kedvelt virágnak mondták, attól még a gyűszűvirágot rendszeresen alkalmazták épp a tündérek elleni védelemért, sőt, egyes feljegyzések szerint ő is képes adni a legnagyobb oltalmat ellenük. Írországban azt tartották, hogy képes megtörni a tündérek által az emberekre bocsátott bűvöletet (az ettől szenvedő gyerekeket pl. 10 vagy 12 levél nedvével kenték be), habár azt is gondolták, hogy a virág elő is idézheti azt. Képesnek képzelték minden tündérek által okozott betegség meggyógyítására. De különösen jónak tartották váltott gyermekek esetén. A növény egy darabját az ágy alá kellett tenni, és ha elváltották a gyereket, akkor ez arra kényszerítette a tündéreket, hogy visszacseréljék az eredetire. Egy másik módszer szerint, a gyereket a levében kellett megfürdetni, vagy csak elég lehetett annyi is, ha pár levelét a gyerekre rakták. Az írek boszorkányság ellen is használták, mégpedig így, hogy teljesen bekenték vele az áldozat testét.
A múltban pedig a walesi asszonyok fekete festéket főztek belőle, amivel aztán keresztet rajzoltak a kunyhóik kőpadlójára, hogy megakadályozza a gonosz házba való bejutását.

Szerencsétlenséget hozó virágnak tartották a házon belül, illetve a hajókon, míg a kertben elvileg védelmet ad. Volt, hogy az átültetését is balsorsot hozónak képzelték, ellentétben a magról nőtt darabjaival, melyeket nagyon kellett gondozni, hogy szépen nőjenek, mert akkor szerencsehozó kabalaként funkcionálnak majd.



Források:
Scott Cunningham: Cunningham's Encyclopedia of Magical Herbs
A. J. Drew: A Wiccan Formulary and Herbal
Elizabeth Silverthorne: Legends and Lore of Texas Wildflowers
Donald Watts: Dictionary of plant lore

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...