A selagót vas használata nélkül kellett leszedni. A begyűjtőjének mezítláb, frissen mosott lábakon kellett megjelenni, fehér, hosszú ujjú tunikában, majd bor és kenyéráldozatot volt kötelező bemutatnia. Ezután a növényért a jobb kezével kellett nyúlnia, de úgy, hogy azt beleteszi a bal kezének a ruhaujjába, hogy ne közvetlenül érintse a növényt, amit aztán leszedés után egy új zsebkendőbe kellett csomagolni. A gall druidák szerint ezt aztán az embernek magánál kellett hordania, mint egy amulettet, és így megvédett minden balesettől, míg füstjét jónak tartották a különféle szembetegségekre.
A selago növényt, a korpafüvek törzsébe tartozó, egészen pontosan a Lycopodium selago nevű fajjal szokás azonosítani.
A samolus leszedése előtt az embernek böjtölnie kellett, majd a bal kezével volt csak szabad letörnie a növényt, ezenkívül a művelet közben tilos volt a háta mögé néznie. Leszedés után nem volt szabad sehova letenni, csak az állatok itatójába, ahol is a vízben össze kellet morzsolni, majd megitatni az állatokat, ezzel biztosítva, hogy azok ne tudjanak megbetegedni.
A samolus növény kilétére több elmélet is létezik. Egyesek szerint ő a Samolus valerandi (sziki árokvirág), mások szerint a deréceveronika (Verinica beccabunga), egy harmadik vélemény viszont azt állítja, hogy a kökörcsin (Anemone pulsatilla) felel meg neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése