2013. február 14., csütörtök

Régi magyar szerelmi varázslatok

Béka csontját felhasználó varázslatok:
  • Egy zöld békát egy új fazékba kell tenni, új fedővel befedni és egy hangyabolyba elásni. Miután az állat csontjairól leemésztődött a hús, visszamenni a bolyhoz, és kiásni belőle a fazekat. Ha a benne lévő csontok valamelyikével megérintünk egy nőt/férfit, az azonnal szerelmes lesz belénk.
  • Két zöld békát kell fogni, egy lyukas edénybe zárni, és egy hangyabolyba elásni őket. Kilenc nap elmúltával ki kell szedni az edényt, s a békáknak a csontjaiból kiszedni a két hátgerincet. A gerincek egyikét titkon a kiszemelt személy ruhájába kell beleakasztani, a másikat pedig újholdkor az apja, vagy akármelyik halott közeli rokonának a sírjába elásni.
  • Egy Szent György nap előtt fogott békát, az újholdat megelőzően, napfelkelte előtt, lehetőleg egy másik falu határában hangyabolyba kell elásni. A bolyba eltemetés után gyorsan el kell futni, hogy az ember ne hallja meg a béka halálsikolyait, különben megsüketül. Hét vagy tizenöt nap múlva vissza kell menni a bolyhoz, és a csontvázat hazavinni. Újhold vasárnapján a templomban, az oltárterítő alá el kell rejteni a csontokat, hogy fölöttük a pap misét mondjon. Ezután haza kell vinni őket, és a fésű alakú csonttal végig kell simítani szívünk szerelmét.

Lábnyomot felhasználó varázslatok:
  • Fel kell venni a kiszemelt illető lábnyomát, olyat, mely a bal lábáról származik, majd egy kendőben magunknál kell hordani.
  • Egy fazék vízben meg kell főzni a lábnyomot, hogy tulajdonosa rögtön a főzőcskézőnél teremjen.
  • Le kell forrázni a lábnyomot, ujjnyi vastagon felkaparni a sarat, s embert gyúrni belőle. Ezt a kis figurát kell tűvel szurkálni, miközben ezt mondjuk: "Nyugtod, pihenésed addig ne legyen, míg én hozzám el nem jössz, és engem el nem veszel". Ezután hagyományosan a kéménybe tették a kis emberi alakot. A varázslatot 2-3 nap egymás után meg kellett ismételni.

Testi vonatkozásokat felhasználó varázslatok:
  • Egy pohár bort öntsünk át a hónaljszőrzetünkön, hogy keveredjen az izzadtsággal, majd ezt kell adni a kiszemelt személynek.
  • A lányok valaha tejet szűrtek át az ingeiken, majd süteményt készítettek vele, és ezt adták a szerelmüknek.
  • A székletünket kell egy tojással összekeverni, majd megetetni a kiszemelt személlyel, hogy belénk szeressen.
  •  Egy lány szúrja meg egy tűvel a kisujját a bal kezén, majd a kiserkenő vért kenje azt a szerelmének a hajára, hogy az ne gondolhasson senki másra.
  • Egy férfi tegyen pár cseppet az ujjából származó vérből abba a pohár borba, amit a szerelme meg készül inni.

Források:
Szendrey Ákos: Magyar néphit boszorkánya
Géza Róheim: Animism, Magic, And the Divine King

2013. február 12., kedd

A mágia alapjai: a fekete mágiáról

Először is hadd jegyezzem meg, hogy ebben a bejegyzésben nem azt fogom leírni, hogyan lehet bárkit is megátkozni, vagy "meg fekete mágiázni". Helyette arról lesz szó, hogy honnan is ered a fekete mágia kifejezés, és miért is tartják ezt gonosz művészetnek.

Az ókori Görögországban létezett egy nekromancia (nekros-holttest, manteia-jóslás) elnevezésű jóslási módszer, melyben holtak megidézésével, és azok kifaggatásával próbálták meg az emberek megismerni a jövő titkait. Ez a gyakorlat már akkor is nagy múltra tekintett vissza, és egészen máig fennmaradt.
A kereszténység persze szigorúan elítélte a holtak megidézésének a gyakorlatát és elutasította a holt szellemek visszatérésének lehetőségét a földi létbe emberi vezényszóra. Ez az elutasítás azért is volt olyan nagy mértékű, mivel a régi pogány hittételek visszhangját látták a papok bennük. A teológusok a nekromanciát magát csak szemfényvesztésnek tartották, vagy a démonok játékának, akik a megszólított holt képében megjelennek ezen művészet űzőinek. Már a Bibliában is van erre a gyakorlatra egy példa, amikor is az endori boszorkány megidézi Sámuel szellemét Saul királynak. Csakhogy nem a próféta tér vissza a földre, hanem egy démon az ő képében. A nekromancia keresztény szemmel nézve tehát egyet jelentett démonok megidézésével, és a középkor folyamán többek között ilyen jelentéssel is használták ezen kifejezést.

A 13-14. századra a nekromancia jelentése hármas lett. Egyrészt jelenthetett valamilyen tiltott, ártó vagy visszautasított dolgot. Ilyen formában e kifejezés viszont nem mint konkrét mágikus kategória jelent meg, hanem mint a közlő általános elnevezése valamilyen olyan gyakorlatra, melyet elítélendőnek tartott. Második jelentése a rituális mágiában alkalmazott démoni mágia egyik elnevezése, amelyet viszont az angyali mágiákra is alkalmazhattak. A harmadik jelentés a tudományos művekben jelenik meg, ahol olyan dolgok tudományaként szerepel, melyek el vannak rejtve az érzékek és az intellektus elől, és melyeknek a működését a legtöbb ember nem érti.

A nekromancia szónak a 12. század folyamán megjelent egy új változata is, mégpedig a nigromancia (niger-fekete, manteia-jóslás), melyet felváltva használtak a középkori szövegekben a kifejezés eredeti formájával. Egy 1456-os könyv szerint a nigromancia "holtestek által végzett boszorkányság", de még egy 19. századi enciklopédia is a holt szellemek által való jóslásnak írja le. A nigromancia szó az évek folyamán persze új jelentésekkel is bővült, így később sokszor szerepelhetett a varázslás, sőt akár a boszorkányság szinonimájaként. Mint ilyen, általában valamilyen, az elfogadhatóság határán mozgó mágikus gyakorlatot jelölt, de takarhatott általánosan (akár még teológusok által is) elfogadott mágiaformákat is.

A keresztény egyház a középkor elején, és a későbbi időkben sem ítélte el teljesen a mágia gyakorlását. Augustinus (magyarosan Szent Ágoston) is elfogadja, hogy az Isten által teremtett világnak csodálatos tulajdonságai vannak, melyeket ki lehet használni. Ilyennek számított pl. a növények vagy a kövek mágikus ereje. (De egyébként már előtte Plinius is hasonlóan gondolkodott.) A kora középkori teológusok követték Augustinus álláspontját, ám elítéltek minden olyan mágikus munkát, mely valamilyen formában szellemek segítségét, vagy közreműködését igényelte. Később ezen választóvonal mentén született meg a természetes mágia gyakorlata, mely a természetben található erőket alkalmazza, Isten áldásával, és az ezzel szemben álló démonokon és szellemeken keresztül űzött mágiaforma. A keresztény elképzelés szerint a varázshasználóknak nem lehetett hatalmuk a szellemek világa felett, az ebben való hit pedig egyet jelentett Isten mindenhatóságának a tagadásával. A szellemek ugyanis, akik megjelentek az embereknek csakis démonok lehettek, akikkel természetesen egyedül ártó mágiát lehet végezni, lévén ők a Sátán csatlósai.

Mindezek után nem csoda, hogy a nigromanciát, a "fekete művészetet", mely a holtak szellemével való munkálkodást takarja, az ártó és gonosz varázslatokkal kezdték el azonosítani. Persze ez a folyamat fordítva is hatott, olyannyira, hogy az utóbbi években már minden ártó varázst "fekete mágiának" titulálnak. Ebből értelemszerűen következett persze az, hogy ha ami rossz, az fekete, akkor a jó varázslatoknak a fehérnek kell lenniük, vagyis akkor fehér mágiát űz az ember.

A mágiának tehát nem színe van, hanem célja.


Források:
Jeffrey Burton Russell: Witchcraft in the Middle Ages
Corinne J. Saunders: Magic and the Supernatural in Medieval English Romance
Jean-Claude Schmitt: Ghosts in the Middle Ages: The Living and the Dead in Medieval Society
Richard Kieckhefer: Forbidden Rites: A Necromancer's Manual of the Fifteenth Century
Benedek Láng: Unlocked Books: Manuscripts of Learned Magic in the Medieval Libraries of Central Europe
Nicholas Goodrick-Clarke: Paracelsus
Owen Davies: Grimoires: A History of Magic Books 
Guy Tal: Witches on Top: Magic, Power, and Imagination in the Art of Early Modern Italy

2013. február 10., vasárnap

Másokat idézve III.


Bioregional Animism - Marcus R. McCoy:
"Nincs szükségünk semmire köztünk és a szellem között, csak a saját tudatunkra." - Primordial


Besom, Book, and Wand - Raven:
"Igen, a boszorkányok végeznek szerelmi varázslatokat. Igen, a boszorkányok végeznek gazdagság varázslatokat. És igen, a boszorkányok néha rontanak és átkoznak. Én csináltam már őket, a legtöbben már csinálták őket, és a legtöbbjük továbbra is csinálni fogja." - My Rant for Today


Scarlet Imprint - Peter Grey:
"Van egy másik kellemetlen történelmi tény, amit nem hagyhatunk ki. A boszorkány, vagy a sámán egy ambivalens személyiség.  Ők tabukat törnek. Olyan helyekre járnak, ahová mások nem merik betenni lábukat, és csodával határos módon vissza is térnek róluk. Átkoznak és ölnek, csakúgy, mint ahogy gyógyítanak. Félned kellene tőlük." - A forking of paths


By Blood and Bone, by Staff and Stone -Eric Jeffords:

"Le tudják vajon majd vetkőzni a boszorkányok a sötétséget, hogy kilépjenek a fényre, és mindenki által szeretettek és elfogadottak legyenek? Én, személy szerint, nem gondolom. Mi a világok között járók vagyunk, akik élet és halál, valóság és álom között mozognak. Ha kilépünk teljesen a sötétségből, az egyet jelent az egyik felünk, az ösvényünk egyik felének, sőt, a lelkünk egyik felének az elvesztésével. " - Boundary Walker


Prehistoric Shamanism - Mike Williams:
"Sok hagyományos sámán tud átkozni is, a gyógyításon kívül. Számukra a betegség és a rossz szerencse gyakran a sötét sámánok ártó energiájának a hatása egy személyre, általában szellemnyilak által, amiket transzban küldtek ki. A nyilak kiszedése egy páciensből a sámántól gyakorlati tudást igényel azok létrehozásáról és kiküldéséről. A kivételük után sok sámán nem hezitál visszaküldeni őket a sötét sámánra, megátkozva az ártót, ahogy ő is megátkozott másokat." - Dark Shamanism: Embracing the Shadow


Kenaz Filan:
"Mindannyian találkoztuk már olyan emberekkel, akik az ördögöt látják minden szerencsétlenségben, és önmagukat mindenféle spirituális gonosztett áldozatainak képzelik. Néha ezek a félelmek mentális betegségekben gyökereznek, máskor pedig mély egzisztenciális unalomból. (Nincs is semmi olyan érdekes, vagy önkielégítő, mint egy Örök Kozmikus Gonosz céltáblájának lenni.)" - On Michael Harner II: Danger and Protection


Witch of the Forest Groove - Sarah Lawless:
"A boszorkányok már egyszerűen nem azok, mint régen. Mi történt a kecske feláldozásával, a vérében való megfürdéssel, majd ezután egy orgia tartásával?" - Quotes from a Witch's Life

2013. február 6., szerda

Alázatosság


"A samanisztikus rituálé egy emberek által végzett, szellem-alapú gyakorlat. Nem mehet végbe samanisztikus gyakorlat a szellemek közbenjárása nélkül. Épp ezért mindenki, aki részt vesz a rituáléban, vagy annak előkészületeiben, azt alázatosan kell, hogy tegye. Alázatossággal az emberek könyörületet és segítséget idéznek, anélkül, hogy szánalmasnak mutatkoznának. Ez képezi az alapját annak az egymásra utaltságnak és interakciónak, az emberek és szellemek között, ami a samanisztikus rituálék jellemzője."
Christina Pratt: Encyclopedia of Shamanism, Volume 1

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...