Mi a tradicionális boszorkányság?

A tradicionális boszorkányság elnevezés elég érdekes, mivel ezt a kifejezést nem használták külön boszorkányságformákra a 2000-es évek elejéig (a néprajzkönyveken kívül persze, ahol általában máig gyakorolt varázshagyományokat jelöl). Ezelőtt nem volt olyan csoport, vagy boszorkányságot űző személy, aki ezen a kifejezést magáénak vallotta volna. Ám a tradicionális boszorkányságot alakító személyek és írásaik már az 1950-es évektől elkezdtek megjelenni a nyilvánosság előtt, habár ők nem törekedtek akkora hírnévre, mint egyes, wiccával foglalkozó kortársaik.

Magának a kifejezésnek a megszületése arra vezethető vissza, hogy a 2000-es évek elejére igen nagyra nőtt a magukat boszorkánynak nevezők tábora, viszont közülük a legtöbben a mai modern, wicca, illetve a New Age gondolatokra alapozták gyakorlataikat. Ettől a vonaltól szerették volna megkülönböztetni magukat azok, akik először használták a tradicionális boszorkányság elnevezést a gyakorlatuk megjelölésére.

Manapság a tradicionális boszorkányság kifejezéssel általában azokat a boszorkányszokásokat illetik, melyek gyakorlataikat a Gerald Gardner munkásságát megelőző hagyományokból merítik. Más szóval, a boszorkányságot akkor nevezhetjük "tradicionálisnak", ha az a manifesztációja valamilyen varázsgyakorlatnak, amely fellelhető egy adott embercsoport kulturális örökségében (értsd: valamilyen fennmaradt gyakorlat), vagy olyan hiteles varázshagyományokon alapszik, amelyekről tudjuk, hogy léteztek, vagy még mindig léteznek valahol a világban. A tradicionális boszorkányság tehát tradicionális, olyan értelemben, hogy igazi, bizonyított hagyományokon alapszik.

Nigel Jackson, a boszorkányság ezen válfajával foglalkozó Call of the Horned Piper című könyvének elején leírja, hogy az 1980-as és 1990-es évek folyamán megjelent tudományos cikkek és könyvek a történelmi boszorkányság mibenlétéről mély benyújtást képesek adni számunkra arról, hogy a múltban miként űzték praktikáikat a boszorkányok. Majd kifejti, hogy munkájában nagyrészt ezekre a forrásokra támaszkodott, hogy gyakorlatias és kísérleti módját mutassa be az európai mágiának és spiritualitásnak.
Mint ebből is látszik, a tradicionális boszorkányság az eddig történészek, folkloristák és antropológusok által feltárt történelmi tényekből, és ezen belül is főképp a kora újkori varázshagyományokból táplálkozik. Ezért is van az, hogy sokan az ezen művészetet űző emberek közül inkább történelmi-, folklórral foglalkozó-, etnográfiai- és antropológiai könyveket olvasnak, nemrég íródott ezoterikus művek helyett. A másik vonala a tradicionális boszorkányságnak pedig a máig fennmaradt, folyamatosan gyakorlatban lévő, családi hagyományokat követi, és ezeket dolgozza tovább.

Nagy különbségek állhatnak fent két tradicionális boszorkány gyakorlata között, főleg, mivel a nemzetek közti különbségek igen jelentősek tudnak lenni (azaz egy német és egy ír származású tradicionális boszorkány nem pont ugyanazt csinálja). De azért van pár dolog, ami általánosan fontosnak mondható a tradicionális boszorkányok számára. Ezek pedig a Földdel, a Holddal és a csillagokkal való kapcsolat fenntartása, valamilyen szintű animizmus, a hely szellemeivel való közösség, az ősok tisztelete és a rituális megemlékezés az évszakok váltakozásáról. Valamint, és talán a legfőképp, a transzállapotban végzett munkák, és a boszorkányos repülés az éjszakába, vagy a másvilágra.

A tradicionális boszorkányság fogalmába rengeteg ma gyakorolt boszorkányság-forma beletartozik. Léteznek specifikus hagyományai (pl. Cultus Sabbati, Clan of Tubal Cain), más ágai a különböző kultúrákon alapszanak (pl. seidr, brujeria), míg megint mások a specializált gyakorlási módokon (pl. sövényboszorkányság, zöld-boszorkányság), ám sokan művelői közül teljesen egyedi módon űzik mesterségüket.


Források:
http://witchofforestgrove.com/2010/04/26/traditional-witchcraft-definitions/
http://witchofforestgrove.com/2009/09/11/traditional-witchcraft/
http://www.robinartisson.com/becoming.html
http://www.robinartisson.com/ne/ne4.htm
http://www.threehandspress.com/children_of_cain_interview.php
Judika Illes:  The Weiser Field Guide to Witches
Joanne Pearson: A Popular Dictionary of Paganism