2012. október 31., szerda

Növények a mágiában: krizantém

Krizantém

Forrás
Latin név: Chrysanthemum sinense, Chrysanthemum morifolium, Chrysanthemum spp.
Nem: maszkulin (nyugati nézet), feminin (keleti nézet)
Elem: tűz
Égitest: Nap
Csillagjegy: oroszlán, kos
Ünnep: őszi napéjegyenlőség, Samhain
Virágnyelv: boldogság, vidámság
Felhasználható: védelem

Az őshazája Kína, ahol a hosszú élet szimbólumának számított. Ezen célra különleges szeszes italt is készítettek belőle, de a teáját is jónak tartották erre, vagy a szirmainak a fogyasztását, és egy különlegesebb módszer szerint, a virágain fejlődő harmatot gyűjtötték össze kis anyagdarabokra, és ezzel dörzsölték át az öregedéstől megóvni szánt testrészt. Jelképezte továbbá az őszt is, valamint a szépség megtartását, nehéz körülmények ellenére is. Teája kiűzi a részegség démonát is az emberekből, illetve megvéd az istenek haragjától (ezért viselni is lehet a testen). Valamivel anyagiasabb szempontból, a krizantémteának hűsítő, "jinesítő" tulajdonságot adtak, nyáron hűsítő italként fogyasztották, esetleg enyhe nyugtatóként, fejfájás enyhítésére, lázcsillapítóként, vagy általánosan betegségek megelőzésére. A teát magát a virág szirmaiból lehet főzni.
A IV. században importálták Japánban, ahol a 6 szirmú változata a császár szimbóluma lett, és akinek tiltására sokáig az átlagemberek nem is növelhették. Később a buddhista oltárakat díszítették vele, és a Nap általános jelképének számított.
A XIX. század közepén került át Európába, ahol sokáig a keleti egzotikum és különlegesség szimbóluma volt.
A latin neve a görög chrysos "arany, és az anthos "virág" szavak összetételéből jött létre.
A krizantémokat már Ázsiában is ősszel felajánlásként adták a holtaknak, a hosszú élet jelképeként, egy nagyobb ajándék részeként, mely ételt és italt is magában foglalt. Európában is megjelent ez a szokás, ám itt már a halált és az elmúlást jelentették. Olaszországban épp ezért temetési virágnak számított; a holtakkal kapcsolták össze, és szerencsétlenséget hozónak tartották. Tilos volt az otthonokba bevinni. Azt mondták, hogy ha bárkinek krizantémot adsz, az egyenlő azzal, mintha azt kívánnád, bárcsak meghalna.
A modern mágikus írások védelmező tulajdonságot rendelnek ezen virághoz. Azt tartják róla, hogy távol tartja a kóbor szellemeket, és magába szívja a negatív "rezgéseket". Épp ezért, a kertben nőve oltalmazza azt a gonosz szellemektől; olyan helyre ültetve pedig, ahol előzőleg valamilyen szerencsétlenség történt, felszívja az ott maradt negatív erőket. Hasonló céllal szét lehet szórni a virágait is egy olyan szobában, ahol előzőleg egy nagy veszekedés folyt, hogy elősegítse a felek kibékülését. A friss virágokat, szárral együtt, fürdővízbe is beteheted, hogy megszabadítsanak a rossz hangulatól, majd mielőtt kiszállnál a vízből, törd el a virágok szárait, hogy a beléjük ivódott negatív erőket is megtörd (egyébként a japán gésák is fürödtek krizantémszirmokkal megszórt vízben, igaz ők kicsit más céllal). Fogd egy darabját, és dörzsöld meg vele azt a testrészedet, mi fáj, vagy beteg, miközben azt vizualizálod, hogy a baj a növénybe száll. Végül dobd a virágot egy folyóba vagy patakba, és a panaszod is enyhülni fog. Azt is mondják róla, hogy senki nem hazudhat egy fehér krizantém jelenlétében.
Forrás
Egy másik lehetséges megközelítés a krizantém mágikus használatára a virágok színein alapszik. E szerint, a különböző színű virágokat, különböző, a színüknek megfelelő varázslatokban érdemes alkalmazni. Lehetséges változatok erre a módszerre:
Piros - szerelem
Bordó - szenvedély
Fehér - igazság
Sárga - boldogság, bölcsesség
Arany - védelem
Narancs - energia, bőség
Bronz - boldog otthon
Lila - hatalom, védelem
Rózsaszín - barátság, szeretet







Források: 
Judy Griffin: Flowers That Heal: Aromas, Herbs, Essences and Other Secrets of the Fairies 
Ellen Dugan: Book of Witchery: Spells, Charms & Correspondences for Every Day of the Week 
Diana Saltoon: Tea and Ceremony: Experiencing Tranquility 
Maggie Keswick, Charles Jencks, Alison Hardie: The Chinese Garden: History, Art and Architecture 
Dawn Campbell: The Tea Book 
Christopher McIntosh: Gardens of the Gods: Myth, Magic and Meaning in Horticulture 
D.C. Watts: Dictionary of Plant Lore 
Charles Wei-Hsun Fu, Steven Heine: Japan in Traditional and Postmodern Perspectives 
Jack Goody: The Culture of Flowers
Scott Cunningham: Cunningham's Encyclopedia of Magical Herbs
A. J. Drew: A Wiccan Formulary and Herbal
Cora Linn Daniels,C. M. Stevans: Encyclopedia of Superstitions, Folklore, and the Occult Sciences of the World 
Lexa Rosean: The Encyclopedia of Magickal Ingredients
Sophia, Denny Sargent: The Magical Garden: Spells, Carms, and Lore for Magical Gardens and the Curious Gardeners Who Tend Them 
Ellen Dugan: Seasons of Witchery: Celebrating the Sabbats With the Garden Witch

2012. október 29., hétfő

Telihold a Bikában

Az asztrológia szerint a jólétre irányuló varázslatok fantasztikusan tudnak működni ilyenkor, mivel ezen jegy számára igen fontosak az anyagi javak. Pénzszerzésre is állítólag érdemes lehet ekkor mágiát végezni.l.
A Bika elvileg nagy kitartóerőt képes ajándékozni, így használhatónak tartják egy cél mellett való elhivatottság megerősítésére, vagy egy elhatározáshoz való ragaszkodás biztosítására. E szerint a nehéz, vagy bonyolult helyzetekben segíthet, hogy a végkifejletig bírd vinni őket (már ha megéri).
Az elképzelések alapján segíthet a felszólaláshoz szükséges magabiztosság megszerzésében is, különösen, ha nyilvános beszédekről van szó.
Sőt, állítólag akár szeretetőt is hívhatsz az életedbe ilyenkor, aminek egy igen érzéki kapcsolat lehet az eredménye.
Továbbá egyesek szerint bármilyen célú növekedésért is dolgozhatsz ezen alkalommal, legyen az a kertedben, az életedben, vagy a lelked mélyén.


A telihold a Bikába esik október 24. és november 22. között.



Megfelelései

Szín: zöld
Füstölő: pacsuli, rózsa
Égitest: Föld
Használható: gazdagság, anyagi javak vonzása, kreativitás elősegítése, szexuális vonzerő növelése, az élet jó dolgai, biztonság, stabilitás, kitartás, a kert megsegítése a téli hónapokra, a nyak és a torok gyógyítása, az immunrendszer megerősítése

Lásd még: októberi telihold és novemberi telihold

Források:
Elen Hawke: Praise to the Moon: Magic & Myth of the Lunar Cycle
Maria Kay Simms: A time for magick: planetary hours for meditations, rituals & spells
Teresa Moorey: The Little Book of Moon Magic

2012. október 25., csütörtök

Dumb supper - a néma vacsora

Mai pogány körökben, főképp külföldön ismert a dumb supper, vagyis "néma vacsora" szokása. Ezt az étkezést általában november elseje környékén rendezik, a holtak szellemeinek tiszteletére. Alatta az étkeket fordított sorrendben tálalják fel, és teljes némaságban fogyasztják el őket. Egy plusz teríték is felkerül az asztalra, elé egy üres székkel, a szeretett halottak számára, és az első adagot mindenből az ő tányérjukra teszik. Evés közben a résztvevők az elhunyt szeretteikre emlékeznek. A vacsora végeztével a halottak számára felszolgált ételt kiviszik a szabadba, és a földön hagyják felajánlásként.
De honnan is eredhet ez a szokás?

Amerikában egészen a 20. századig ismert volt ilyen néven egy hagyomány, ami egy jóslási formát takart, melyben a kíváncsi fiatal lányok leendő férjük kilétét próbálták megtudni. Hasonló jóslásokról viszont Európából is léteznek legendák és népmesék.
Az elvégzésekor a lányok egyedül voltak az otthonaikban. Nem sokkal éjfél előtt megterítettek. Minden résztvevő lánynak járt egy teríték, és minden lánnyal szemben a leendő férjének is egy. Közben egy szót sem szólhattak, és nem is nevethettek. Ha ez mégis megtörtént volna, akkor az egész szertartást előröl kellett kezdeni. Egyes leírások még azt is megszabták, hogy megterítés közben is visszafelé kellett mozogni, vagy visszafelé seperni a padlót, esetleg a krumplit is ilyen irányban hámozni. Az étkek hozzávalóinak is lehettek különleges mérőeszközei, egy elbeszélés pl. egy gyűszűt említ. Mikor mindezzel elkészültek, le kellett ülniük várni. Éjfélkor minden lány maga előtt kellett, hogy lássa a leendő kedvesét, ha pedig az egyik lányra nem várt házasság, akkor az a halál valamilyen jelét látta maga előtt (pl. egy koporsót).
Általában a „működésében” besegítettek a már róla hallott rémisztő történetek, amik biztosították, hogy a résztvevők megfelelő lelki állapotba kerüljenek hozzá. Aztán arról is vannak beszámolók, hogy a fiúk előre megtudták, a lányok miben mesterkednek. Így az, akinek éppen tetszett az egyik lány úgy intézhette, hogy az ő képe jelenjen meg előtte. Ismert olyan beszámoló is, ahol a rosszcsont fiútestvér ügyeskedésének köszönhető az éjfélkor a szobába kerülő koporsó, ami a lányokat halálra ijesztette.

A szülők nem nézték jó szemmel a néma vacsorát, boszorkányságnak tartották. Ami talán nincs is olyan távol az igazságtól.
A visszafelé mozdulat sok jósló eljárásban megjelenik fiatal lányok számára. A bennük megjelenő mindennapi aktusok megfordítása - különösen a nő-specifikus dolgoknál, mint főzés, tálalás - olyan, mintha a Miatyánkot mondanánk visszafelé, vagyis „sátánista”, a világ isteni rendjét felbontó cselekedet. A „dumb” szó a névben utalhat a némára, de akár eufemizmus lehet a „(that) damned supper” ("az az átkozott vacsora")-ra.

Ám, a vacsorának másik boszorkányos vonása is van, amire már a róla szóló történetek egy csoportjából lehet igazán következtetni. Egy Európából származó ilyen elbeszélés így hangzik:
Egy lány elvégez egy rituálét éjfélkor, hogy meglássa a férjét, aki megjelenésekor kést dob rá. A kést a lány elrejti, majd később összeházasodik a látott személlyel. Több év elmúltával, a férj megleli a kést, s rájön, hogy a felesége okozta régi lidércnyomását, és felindultságában a késsel megöli az asszonyt.
Erre a mintára illő néma vacsora legendák előfordulnak az USA-ban is. Az érdekes az bennük, hogy a férj szelleme nem csak megjelenik a lány előtt, de később emlékszik is rá, mint egy rémálom. Vagyis itt a vacsora nem egy ártatlan kis játék, hanem egy varázslatos rituálé, melyben a kíváncsi fél magához idézi a jövőbelije szellemét/lelkét, kényszerítve arra, hogy részt vegyen a vacsorán, még ha nem is fizikai formájában. Mintha csak egy boszorkányszombatra való elragadásról lenne szó....

Magának a szellemeknek, holtaknak éjszakára kitett étkek szokása igen régi időkig nyúlik vissza, és a halott ősök tiszteletére utal. Több beszámoló is van a keresztény papok, vagy szerzetesek tollából, melyben leírják, hogy a parasztok éjjel ételt hagytak az asztalon mindenféle szellemek számára, hogy azok az étket ott lelve falatozzanak rajta, majd cserébe biztosítsák a bőséges termést (vagyis a holtak itt mint a termékenység adói szerepelnek). Egyes beszámolók arra is következtetni engednek, hogy élő emberek lelkei is csatlakozhattak ezen látogatásokhoz a holtaké mellett, ami már kísértetiesen egybecseng több népi boszorkányszombat elbeszéléssel is.


Források:
Bill Ellis: Lucifer ascending: the occult in folklore and popular culture
Christian Day, Raven Grimassi: The Witches' Book of the Dead
Lesley Pratt Bannatyne: A Halloween how-to: costumes, parties, decorations, and destinations
Oberon Zell-Ravenheart,Morning Glory Zell-Ravenheart: Creating Circles & Ceremonies: Rituals for All Seasons And Reasons
Patricia Montley: In Nature's Honor: Myths and Rituals Celebrating the Earth
Claude Lecouteux: Phantom Armies of the Night: The Wild Hunt and the Ghostly Procession of the Undead


2012. október 22., hétfő

A jack-o'-lantern (töklámpás) története

A jack-o'-lantern kifejezést manapság az angol ajkú emberek a halloween-i töklámpások elnevezéseként használják. Ám, az 1840-es évek előtt, a jack-o'-lantern egészen mást jelentett: a lidércfényt (ignis fatuus). Ezt, a ma mocsári gázok belobbanásával magyarázott jelenséget, valaha nagy félelem lengte körül. Többek között azt gondolták róluk, hogy halott lelkek fényei, melyek a földön bolyonganak, és félrevezetik az éjszaka sötétjében utazókat.


A jack-o'-lantern származásáról ismert mese is eredetileg a lidércfények létesését volt hivatott magyarázni. Magának a mesének az ír verzióját (ugyanis, nagyon hasonló történetek ismertek világszerte, kisebb-nagyobb eltérésekkel) William Carleton jegyezte le elsőként a 19. században, és Három kívánság címmel publikálta.
A mese egy Billy Duffy nevű kovácsról szól, aki gyors gondolkodású volt, csak annyit dolgozott, amennyit muszáj volt, és alapvetően nem tartozott a faluja kedvesebb tagjai közé. Egy hozzá hasonló természetű nőt is vett feleségül, Judy-t. Egy nap egy álruhás szent ember látogatott el hozzá, és Billy megengedte neki, hogy a kovácsműhelye tüzei mellett megmelegedjen. Ezért a jó tettéért a szent megmondta neki, hogy teljesíti három kívánságát. Billy azt kívánta, hogy ha valaki kézbe veszi a kalapácsát, addig ne tudja letenni, míg ő azt nem mondja; hogy bárki, aki a székébe leül, ott is maradjon, míg ő másként nem akarja, valamint azt, hogy csak ő, saját maga, tudja kinyitni a tárcáját. A szent teljesítette is a kívánságokat, Billy pedig nagyon jókat mulatott általuk, a szomszédjai kárára. Nemsokára senki nem is mert a közelébe menni, és Billy igen unatkozott, olyannyira, hogy unalmában még a lelkét is eladta az ördögnek. Az ördög háromszor jött el Billy lelkéért, de az, a kívánságainak hála, mindig valahogy túljárt az ördög eszén, és jól móresre tanította. Végezetül Billy meghalt, ám a mennybe nem mehetett - természetesen - de az ördög a pokol ajtaját is szorosan bezárja előtte, csak a kapu rácsain át nyúlt ki felé, elkapta Billy orrát, és izzó szenet dugott fel rajta, hogy az világítsa meg az útját bolyongásai során. Azóta is fel-feltűnik izzó parazsának a fénye sötét éjszakákon, elhagyatott helyeken.
Ezt a mesét aztán az idők folyamán többször átalakították, majd a töklámpások megjelenésével, rájuk igazították.

A jack-o'-lantern kifejezést az 1840-es évektől kezdték a gyerekek által kifaragott, mások ijesztgetésére használt tökökre alkalmazni. Ezen tökök a 19. századi falusi gyerekek által bevetett csínytevések szerves részei voltak, amikor is a termés belsejét kivették, belé rémisztő arcokat faragtak, majd ezzel ijesztgették naplemente után a gyerekek gyengébb idegzetű társaikat, és szomszédaikat.
Egy folklorista szerint, ezen szokás az angol Guy Fawkes napi (november 5.) tarlórépába (Brassica rapa subsp. rapa) rakott gyertyák hagyományából származott.

A töklámpás képét nemsokára a városiak is felkarolták, és a halloween-i mulatságokkal kapcsolták össze. Ennek az asszociációnak a kialakulására több ok is létezik, de mind olyan, amire józan ésszel is rájön az ember. Egyrészt, mert a tökök ősszel vannak szezonban, és mert az így az ősz és az aratás szimbólumai, valamint rémisztgetési eszközként tökéletesen illettek a Halloween-t övező kísérteties hangulatba.


Forrás:
Lesley Pratt Bannatyne: Halloween Nation: Behind the Scenes of America's Fright Night

2012. október 14., vasárnap

Szombati boszorkányságok

A szombati délután a boszorkányos dolgok jegyében telt nálam. Először bevetettem magam a konyhába, és süteményt sütöttem, amit majd vasárnap együtt elfogyaszthatunk a Társaság e havi szemináriumán. Míg sült a süti, Claude Lecouteux Phantom Armies of the Night című könyvének olvasgatásával töltöttem az időt, amiben többek között ilyenek olvashatóak:
"...szokása azoknak, akik éjszakára edényeket tesznek ki étellel és itallal telve, azon hölgyeknek szánva, akiket látogatásra várnak, Dame Abundia és Satia, vagy, ahogy az emberek hívják, Frau Percht vagy Perchtum, mert ez a hölgy mindig a követőivel jön. Ezeket azért hagyják kint, hogy mikor meglelik az edényeket, tele étellel és itallal, szem előtt hagyva, ők később újratöltik őket, és jólétet és gazdagságot adnak a háztartásnak."
A sütés befejezte után megvártam a naplementét, és a szürkület utolsó fényeinél elindultam egy bodzabokorhoz. Vittem számára felajánlást, és engedélyt kértem  tőle, úgy, ahogy azt régen is csinálták: "Ellhorn úrnő, adj egy keveset a fádból, és majd én is adok a sajátomból, amikor az egy erdőben nő!"

 
Szedtem több kisebb gallyat róla, egy nagyobb ágat, valamint bogyókat. Majd hazaindultam, hogy tovább folytassam a mágikus munkákat.



Odahaza összekészítettem mindent, amire szükségem lehet. Gyertyákat gyújtottam és füstölőket. A tömjén füstje sűrűn szállt fel, miközben megszólítottam az összegyűjtött növények szellemeit, és italáldozatot mutattam be számukra.


A bodzabogyókkal megfestettem egy hosszabb méretű fehér fonalat. A festett fonallal összekötöttem két bodzaágacskát, egyenlő szárú kereszt formában. A bodzát védelmező tulajdonságúnak tartották a múltban, és ajtók és ablakok felé akasztották, nehogy bármi rossz bejusson a házba. Ennek a talizmánnak is ilyen funkciója lesz.


Aztán lemosóvizet készítettem, amit majd a közeledő újhold alkalmával tervezek felhasználni, a boszorkányos eszközeim megtisztítására. Forrásvízbe kevertem különféle növényeket, miközben varázsszavakat suttogtam nekik. A lezárt üveg majd kikerül az ablakpárkányra éjszakára, hogy a sötét éjszaka szellemeinek az áldását is megkapja.


A munka végeztével megköszöntem a szellemek támogatását, és kioltottam a gyertyákat. A varázslat erre a napra véget ért.

2012. október 11., csütörtök

Fogyatkozó félév

A fogyatkozó félév a nyári napfordulókor kezdődik, amitől fogva a nappali órák száma fokozatosan csökkenni kezd. Ez a félév a téli napfordulón ér véget, amikor is az év leghosszabb éjszakája után újra nőni kezd a napok hossza.
Megfelelések
 
Energia: befogadó
Égitest: Nap
Állat: ökörszem
Megidézhető: Balor, Beli, Bran, Czarnobog, Dionüszosz, Agancsos Isten, Mot, Szét, Magyalkirály
Felhasználható: megelőzés, megtisztítás. csökkentés, befejezés, tompítás, visszafordítás, gyöngítés, gonosz elűzése, rossz tulajdonságoktól való megszabadulás, entitások kiűzése, magány csökkentése, betegeskedés befejezése, anyagi problémák enyhítése, ellenségek távol tartása, negatív befolyások gyengítése, sötétséggel kapcsolatos munkák, nőiség, nőiesség


Forrás:
Eileen Holland: The Spellcaster's Reference (Red Wheel/Weiser, 2009)

2012. október 7., vasárnap

A savanyú káposzta mágikus hasznai

Ki gondolná, hogy a savanyú káposztát mágikus tevékenységekhez is fel lehet használni?

Pedig, állítólag segíthet az ismeretlentől való félelem leküzdésében, bátorság növelésében és a jellem fejlesztésében.

Fogyaszthatod még az erőnlét javítására is.

Forrás:
Lexa Rosean: The Encyclopedia of Magickal Ingredients

2012. október 5., péntek

A boszorkányok repülése

Mint sokszor máskor, most sem erről terveztem írni, hanem meg akartam fogalmazni a különbséget a boszorkányság és a wicca között (mert a kettő nem egy, ugyebár). Aztán, ahogy mások nézeteit olvastam erről, rájöttem, hogy van egy pont, amit talán először is tisztázni kell. Ez pedig a boszorkányok repülésének a témája.

Hans Baldung Grien
Gondolom mindenki találkozott már azzal a magyarázattal a boszorkányok seprűn való lovagolására, mely szerint valaha az emberek seprűket lovagolva ugráltak a gabonatábla szélén, hogy a termény is olyan magas legyen, mint az ugrásuk. Ez egy igen logikus gondolat, amit a mai ember is könnyen meg tud emészteni. Mert hát, milyen könnyű mindent a régi termékenységrítusokat folyton félreértelmező keresztényekre fogni, akik valahogy ezt is összekapcsolták a boszorkánysággal.

Ám, a boszorkányok nem csak seprűn utaztak. Repülhettek vasvillákon, és közlekedhettek dióhéjakban, de át tudtak kelni a folyókon akár egy szitában is.
A vasvillákat még hozzá lehetne vonni az ugrálós termékenységrítus magyarázathoz, de a többit?
A dióhéj igazán érdekes abból a szempontból, ami most engem érdekel. Pócs Éva teszi fel azt, hogy az olyan leírások, melyekben a boszorkányperek tanúi vagy gyanúsítottjai arról számolnak be, hogy nagyon kis méretű tárgyakban utaztak, vagy elfértek, esetleg igen apró réseken is átjutottak, nem jelent mást, mint hogy az illető éppen nem a fizikai testében, hanem lélekben, akár úgy is mondhatnánk, valamiféle "asztrál projekció" során élte át az élményeket.
A szita magyarázatához pedig Diószegit hívom segítségül. Ő állapította meg, hogy a magyar népi hagyományban a szita a régi sámándob helyettesítője, utódja. A sámánok pedig a dobuk segítségével, illetve magán a dobon, utaznak transzba esésük alkalmával.

A másik szempont, amit még ide felhozok, az a boszorkánykenőcs. Nem titok, hogy ez a krém olyan növényi részeket is tartalmazott, melyek hallucinációkat képesek okozni. Rengeteg kultúrában, szerte a világon alkalmazzák az ilyen hatású növényeket (és gombákat) a sámánok, vagy egyéb a szellemek/istenek és az emberek között közvetítő személyek. Számukra ez szent tettnek számít, ami nem arról szól, hogy ők most jól kiüssék magukat, és menő dolgokat hallucináljanak. Ez a kötelességük része, amikor is a szellemek/istenek elé járulnak, és közvetlenül próbálnak tudást szerezni tőlük, vagy valamire rábírni őket.

Aki esetleg olvasta Carlo Ginzburg Éjszakai történetét, vagy Pócs Éva Élők és holtak, látók és boszorkányok címú könyvét, annak nem lehet nagy újdonság, amit most leírok. A boszorkányok képesek voltak repülni, éjszaka, a testüket elhagyva nagy távolságokat megtenni, és ilyen módon kommunikálni tündérekkel, szellemekkel és más természetfeletti lényekkel. Valamilyen formában, samanisztikus jellegű gyakorlata az idő egy bizonyos pontján, a legtöbb népnek volt a világon, és az igaz az európai népcsoportokra is. Az európai boszorkányság ezeknek a hagyományoknak egy részét őrizte meg magában, a sámánét, aki transzba esik, és ezalatt ellátogat a másvilágra, a szellemek világába.

A nemrég megjelent boszorkányság definíciómban is megírtam, habár talán nem emeltem ki külön és elég hangsúllyal, hogy a boszorkányság nem csak mágikus praktikák összessége, mit ahogy ma oly sokan gondolnak rá. Nem az tesz valakit igazi boszorkánnyá, hogy hetente elvégez egy-egy varázslatot, hanem az, hogy képes repülni (vagy átlépni a sövényt, ahogy a sövényboszorkányok nevezik ezt a gyakorlatot). Véleményem szerint ez a "boszorkányság lelke", mégis magyar nyelven szinte hallani sem lehet róla. Angol körökben is leginkább a tradicionális boszorkánysággal foglalkozó emberek beszélnek erről a témáról, de ott legalább írnak róla, nem úgy, mint idehaza.

Ehelyett viszont van nekünk egy igen népszerű, magát boszorkánynak nevező Hölgyünk, aki elutasítja a repülés valóságát. Ő volna Susi, a Boszipláza üzemeltetője, akinek most be is linkelem egy blogbejegyzését. Amikor ezt olvastam, majd leestem a székemről a gép előtt. Abban egyetértek, vele, hogy a levitáció tényleg nem jelent egyet azzal a repüléssel, amit a múlt (vagy a ma) boszorkányai űztek. De azzal a véleményével egyáltalán nem tudok egyetérteni, hogy ne tudtak volna hallucinációkat okozó növények segítségével, vagy a nélkül, kirepülni testükből, és akár ilyen formában állatalakot is ölteni. Már csak azért sem (a felsorolt néprajzi adatok mellett persze), mert én magam is csinálok ilyesmit, és boszorkány ismerőseim is.

2012. október 1., hétfő

Őszi szépségek

Tegnap, az időjárás előrejelzésnek ellent mondva, gyönyörű őszi időnk volt.


A levegőnek már megvan az a tipikus őszi csípőssége.


A szél sárga leveleket lopkod le a faágakról, és viszi őket a hátán, ki tudja hová.

sárga gyertyánlevelek

A különféle bokrok és fák termései beértek, és most vagy színesen pompáznak az ágakon, vagy az avart tarkítják.

bükkmakk, még az ágon

Az erdő alja pedig, az utóbbi idők esőzéseinek hála, tele van gombákkal.

Légyölő galócák

Úgy imádom az őszt!

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...