2012. szeptember 15., szombat

A Természet és a boszorkány

A minap beszélgettem egy barátommal, aki sok, meditáció alatt átélt mágikus élményeiről való beszámolás után sebtében megemlítette, hogy bizony ő néha a természetben is meditatívabb állapotba hozza magát, és hogy az milyen fantasztikus érzés is. Előtte nem sokkal pedig, egy fórumozó a Sövény Társaságának az oldalán a fákkal való kapcsolat kialakításának a "gyakoriságáról" kérdezett.
Ez a két esemény elég komolyan elgondolkodtatott. Vajon mellékesnek tűnik a mai, útjuk elején járó boszorkányok számára a Természet, egészen pontosan a vele való kapcsolat kialakítása? És ezzel egy másik, még mindezen történések előtt, egy Erdésszel való beszélgetés során felmerült kérdéshez is eljutottam: jó, hogy a mai boszorkányság szinte csak a varázslatokra és bűbájokra koncentrál?


Az a legvalószínűbb, hogy a legtöbben először a mágia gyakorlása miatt kezdenek érdeklődni a boszorkányság iránt, sőt, sokan egynek is veszik a kettőt. Természetesen, a boszorkányságnak létezik ez az oldala is, de ez kicsit olyan, mintha azt mondanánk, hogy Olaszországban egyedül Firenzét érdemes megnézni, mikor ott van sok más gyönyörű város még mellette. Véleményem szerint egy boszorkány fő dolga amúgy sem a varázslás, de erről majd egy másik alkalommal.

Aztán belegondoltam, hogy mi is áll, a ma magyarul hozzáférhető wicca könyvekben (mert ugyebár kimondottan boszorkánysággal foglalkozó könyveket esetleg a könyvesbolt néprajzi részlegén lehet lelni, az ezoterikuson biztos nem). A Wicca kezdőknekben le van írva, hogyan lehet varázslatokhoz az "energiákat" manipulálni, hogy mik is a szabbatok, stb. Buckland A boszorkányság nagykönyvében szintén emlegetve vannak a szabbatok, rengeteg rituálé, jóslások, hogyan kell meditálni, gyógynövények, stb. Holland Boszorkánypraktikákja varázslatokat tartalmaz, és óriási halom megfelelést.
Mindhárom wicca könyv, a wiccák pedig, tudtommal, alapvetően tisztelik a Természetet; természeti vallásnak is mondják magukat, nem? Mégis, egy szó sem esik arról, hogy hogyan is lehetne közelebb kerülni Hozzá, vagy konkrétan tisztelni!

És hasonló a helyzet az interneten is. Annyi információ van fent az istenekkel való munkáról, azok mitológiájáról, varázslatok és rituálék leírásáról, vagy különféle megfelelésekről. De arról, hogy hogyan is lehetne megszólítani a Természetet, már drasztikusan kevesebb.

A kezdő boszorkány így megtanulhatja, hogyan kell precízen kivetni a kört, milyen színű gyertyát kell használnia egy-egy varázslat alatt, és melyik másik kontinensen termő füstölőt kell használnia egy szertartás sikeressége érdekében. Ami jó, és (biztos) hasznos, de igen rémisztően hiányos.


Nekem az a szilárd véleményem, hogy ha valaki boszorkánysággal akar foglalkozni, akkor az első teendői közé kell, hogy tartozzon az, hogy újra felfedezi a Természettel meglévő kapcsolatát, hogy újra megtanul egy lenni Vele, hallgatni rá, és szívből tisztelni. Ahhoz is, hogy megtanuljon valaki futni, először meg kell tanulnia a földön mászni. A Természet az a biztos alap, amire aztán majd rá lehet építeni a további boszorkányos gyakorlatokat.

És pont ez az, amivel a mai könyvek és íróik nem törődnek. Szerintem ezért is van az, hogy sokan leragadnak egy bizonyos szinten a boszorkányos gyakorlataikkal, és nem tudnak tovább lépni. Ingoványos talajra is lehet házat építeni, csak az vagy nagyon hamar le fog dőlni, vagy nagyon kezdetleges kell, hogy legyen. A boszorkányok számára pedig a biztos talaj a Természet. Ha ez megvan, akkor már nyugodtan építheted a mágikus felhőkarcolóidat!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...