2012. szeptember 30., vasárnap

A boszorkányság meghatározása felé



Ida Rentoul Outhwaite
Sokan sokféleképpen határozzák meg, hogy ki is a boszorkány és mi is a boszorkányság. A mai újboszorkányoknál jellemző, hogy saját érzéseik alapján definiálják ezt a „mesterséget”, aminek hatására olyan dolgok kerülnek kijelentésre, mint hogy a bölcsesség, az Univerzummal egyként való lét, a mindennapi tudatos életmód jelenti azt, hogy valaki boszorkány. Ezek nagyon szép elképzelések, de amint jobban belegondol az ember, rájön, hogy e kritériumok nagyon sok minden másra is vonatkozhatnak. A másik nagy csoport a mágia gyakorlását érti boszorkányság alatt, ami megint nem elég pontos meghatározás, hiszen rengeteg hagyomány része a varázslás, amik attól még határozottan elhatárolódnak a boszorkányságtól. A problémát tovább fokozza az is, hogy még a boszorkányüldözéseket és a boszorkányság néprajzát tanulmányozó tudósok sem értenek egyet abban, hogy hogyan is lehetne meghatározni a boszorkányságot, habár náluk  azért leggyakrabban a mágikus úton való rontást szokás boszorkányságnak nevezni.

A történelmi adatok alapján az embereket boszorkánysággal vádló falusiak szerint valaki attól lett boszorkány, hogy valamilyen úton-módon mágikusan kárt okozott egy, vagy akár több embernek (aki elvileg azt nem érdemelte meg). A boszorkányok által előidézett baj azonban nagyon sokféle módon következhetett be. Vannak forrásaink konkrét, varázseszközökkel (bábukkal, főzetekkel, elátkozott tárgyakkal) elvégzett rontásokra, ám ami még gyakoribb, hogy a boszorkány csak megfenyegeti a kárvallottat (valamilyen sérelem miatt), ami után annak valami baja esik. Ilyenkor a boszorkány és az ember kára között a kapcsolat teljesen fiktív, csak a vélt rontást elszenvedő, vagy az ő rokonai fejében létezik, a valóságban pedig semmilyen mágikus történés nem áll mögötte. Ilyen esetekben a boszorkányok kilétét mindig egy közösség döntötte el, esetleg egy boszorkányazonosítással foglalkozó tudósember/asszony, nem pedig maga a "boszorkány". Ezt a gondolatot tovább folytatva pedig eljuthatunk arra a következtetésre, hogy boszorkányok nem is léteztek, csak olyan emberek, akiket a közösségük boszorkányként azonosított.

Ha a periratok azon részét nézzük, ahol olyanokat vádoltak, akik ténylegesen valamilyen varázslással kapcsolatos dolgot is műveltek, a vádlottak szinte kizárólag nem boszorkányként azonosították magukat, hanem javasasszonyként, táltosként (féltáltosként), füves emberként, bábaként, vagy csak olyan egyszerű személyként, aki megtanult valamilyen mágikus módszert és azt hajlandó volt másoknak is megmutatni. Az ő bűbájos gyakorlatuk felölelhetett mind gyógyító, mind rontó módszereket, és a közösségük általában csak akkor fordult ellenük, ha a beígért gyógyítás nem sikerült. A hozzájuk hasonló füves- és tudósemberek a 21. században is léteznek a hagyományos közösségekben, és a periratokhoz hasonlóan kimondottan elhatárolják magukat a boszorkányoktól, akiket az ördög cinkosainak, vagy egyszerűen csak gonosz és veszélyes embereknek tartanak.

Különlegesebb a helyzet, amikor a boszorkányok mint éjszakai, vagy túlvilági rontó démonok jelennek meg az emberek látomásélményeiben, (rém)álmaiban. Ez egyrészt egy hosszú folyamat kulminációja, melyben a valaha nem-emberi ártó szellemi lényeket fokozatosan elkezdték egy adott mágikus képességgel rendelkező emberek manifesztációjának tekinteni. Ez a képesség pedig a szabad lélek a kiküldése volt (melyet ma divatosan asztrális projekciónak neveznének). Azt szinte biztosan tudhatjuk, hogy még jóval a keresztényi boszorkányüldözés megkezdése előtt is léteztek olyan személyek, melyek úgy gondolták, hogy éjszakánként képesek valamilyen (jó, vagy még inkább ambivalens) szellemek csapatával lélekben útra kelni, házakat meglátogatni, lakomázni és ünnepelni. Egyes forrásokban olyat is lejegyeztek, hogy voltak olyan személyek, akik olyan szellemekkel utaztak éjszakánként, akik nem voltak épp a legjobb szándékúak és ártottak az embereknek (pl. a strigák). A keresztény egyház tanításainak hatására aztán (mely szerint minden szellem ördögi volt) a jó és nem kimondottan jó lények mind démoniak lettek, a csapataikban látható emberek pedig mind gonosz boszorkányok. Persze az emberek eleinte sokszor továbbra is jónak, sőt angyaloknak, vagy szenteknek gondolták azokat, akikkel ilyen élményeik során találkoztak. Egy német esetben pl. a vádlott bevallotta, hogy ő éjszakánként ugyan a szellemek csapatával utazik, de azt is kijelentette, hogy ő a jókkal tart (akiket angyal vezet), míg a boszorkányok a rosszakkal. Ebből a szempontból tehát létezhettek boszorkányok, akik olyan személyek voltak, melyek ezekkel a nem-keresztényi túlvilági lényekkel találkoztak álmaikban és látomásaikban.

Még egy fajta „boszorkányt”szeretnék bemutatni, ezúttal a tanult ideológiák szemszögéből.  A keresztény tudósok szerint attól lett valaki boszorkány, hogy mágikus hatalomért cserébe paktumot kötött az ördöggel. Az ördög pedig a teológusok szemében minden olyan szellemi lényt jelentett, melyet nem ismert el hivatalosan az egyház, vagy amit nem szent életű személyek láttak (habár a vallásosság sem garantálta ezt feltétlenül…). Így keveredhettek démonidézés, vagy akár kimondottan ördögimádás gyanújába a tanult mágiát végző személyek, akik gyakorlatának szerves részét képezte, hogy szellemeket, angyalokat, vagy éppen ténylegesen démonokat evokáltak. De nem csak a tanult, hanem a népi mágiát űzők között is akadtak olyanok, akik különféle szellemekkel (familiárisokkal) dolgoztak, melyek az egyház szemében persze démonoknak, vagy magának az ördögnek számítottak. Így pl. skót perekben nem egyszer előfordul, hogy míg a boszorkánysággal gyanúsított személy arról beszél, hogy egy-egy tündérrel, vagy holt szellemmel milyen kapcsolatot ápolt, addig azt a vallatói úgy értelmezik, mintha egy démonnal közösködött volna (ezt ahhoz hasonló szófordulatok is tanúsítják a periratokban, mint: "az ördög, akit a tündérek királynőjének nevez"). Ezek a személyek megint csak nem feltétlenül tartották magukat boszorkánynak, habár a keresztény ördöggel való lepaktálás sztereotípiájának terjedésével egy idő után már az emberek is tényleg kezdték azt hinni, hogy ők bizony a démonokkal szövetkeznek és igen is boszorkányok.

Mint ebből is látszik, nem könnyű meghatározni a történelmi adatokból sem, hogy ki volt boszorkány és ki nem. Amit viszont fontos belátnunk, hogy a boszorkányságot nem lehet egy adott ősi mágikus kultusz fennmaradásának tekinteni. Helyette sokkal inkább arról van szó, hogy a kereszténység előtti Európa varázslóinak, javas embereinek és samanisztikus mediátorainak a gyakorlata fokozatosan megváltozott az egyház által az emberekre kényszerített ideológiáknak hála. E szerint, a növényeket ismerők, a mágiát űzők, a szellemekkel kapcsolatot tartók és/vagy éjszakai lélekutazásokban résztvevők azért, hogy a keresztényi képzeteket valló közösségekbe tudjanak illeszkedni, fokozatosan elhagyták a kétesebb tulajdonságait, „csak” javassá válva. Ezzel párhuzamosan persze azok, akik megmaradtak az ilyen „démoni” praktikák mellett, elkezdték önmagukat is boszorkánynak tekinteni, hogy az évek múlásával és a szkepticizmus növekedésével fokozatosan eltűnjenek és csupán legendák és mondák szereplőivé váljanak. 

Visszatérve a meghatározás problémájára, a fentiek alapján tehát mikor is volna valaki boszorkánynak nevezhető? Első kritérium a képesség arra, hogy az ember látomásélményeket tudjon átélni. A második pedig az ambivalens, nem-keresztényi szellemek, vagy a saját kiküldött lélek által elvégzett tudásszerzés, esetlegesen általuk való varázslatok végzése. Ezt aztán kiegészítheti még a növények ismerete, a különböző tanult és népi mágikus módszerek alkalmazása, esetlegesen a jóslás. Persze ha a mai újboszorkányok gyakorlatát megvizsgáljuk, a két feltétel megléte jobbára hiányzik (tisztelet persze a kivételnek), így ebből a szemszögből ők vagy 20. századi kitalációkat, vagy a régi javasok és tudósok (mint mágikus tudással rendelkezők, nem mint az akadémiai tudományokban jártasak) hagyományát viszik tovább. Ami persze rokon a boszorkánysággal, de nem feltétlenül az. Sokak nem érzik szükségét ennek a megkülönböztetésnek, ám én nem tartozom közéjük. Szerintem tartozunk legalább ennyivel mindazon ártatlan népi mágiát űzőknek, bábáknak, füves embereknek és javasoknak, akik nem tartották magukat boszorkánynak mégis meghaltak annak a vádjával. Nincs semmi baj azzal, ha az ember ezen személyek hagyományait őrzi a mai világban, sőt, nagyon is dicséretes dolog, ameddig nem tesszük ugyanazt, mint üldözések áldozatainak vádlói, és nevezzük őket boszorkánynak.


Válogatott források:
Jeffrey Burton Russell: Witchcraft in the Middle Ages
Norman Cohn: Európa démonai
Joyce Froome: Wicked Enchantments: A History of the Pendle Witches and Their Magic
Wolfgang Behringer: Shaman of Oberstdorf: Chonrad Stoeckhlin and the Phantoms of the Night
Pócs Éva: Élők és holtak, látók és boszorkányok: mediátori rendszerek a kora-újkori forrásaiban
Carlo Ginzburg: Éjszakai történet: a boszorkányszombat megfejtése
Carlo Ginzburg: The Night Battles: Witchcraft and Agrarian Cults in the Sixteenth and Seventeenth Centuries
Emma Wilby: Cunning Folk And Familiar Spirits: Shamanistic Visionary Traditions In Early Modern Witchcraft and Magic
Emma Wilby: The Visions of Isobel Gowdie: Magic, Witchcraft, and Dark Shamanism in Seventeenth-Century Scotland
Alan MacFarlane: Witchcraft in Tudor and Stuart England: A regional and comparative study

2012. szeptember 29., szombat

Telihold a Kosban


Asztrológiai szemszögből dolgozz ennek a teliholdnak az erejével, ha nagy lelkesedést kívánsz hozni a terveidbe, vagy ha gyors sikert szeretnél egy vállalkozásban. Viszont az ehhez értők arra is felhívják a figyelmet, hogy ügyelni kell a varázslataid szavainak az alapos és pontos megfogalmazására, mert a Kos elég önző tud lenni, ezen ereje pedig állítólag könnyen elragadhat, és megfeledkezhetsz mások igényeiről.
Elvileg az atlétikai és egyéb sporttehetségek támogatásának az érdekében alkalmas ekkor még mágiát űzni, habár ezt nem az azonnali sikerek elérésére tartják alkalmasnak, hanem a hozzájuk szükséges nehéz munka véghezvitelében segít.


A telihold a Kosba esik szeptember 23. és október 23. között.


Megfelelései

Szín: piros
Füstölő: fahéj, cédrus
Égitest: Mars
Használható: asszertivitás és megalkuvás kiegyenlítése, sport, versenyzés, első hely megszerzése, kiemelkedő erő, kihívással való szembenézés, akadályok legyőzése, bátornak lenni, valami teljesen újba való belekezdés, a fej betegségeinek (különösen a fejfájásnak) a gyógyítása

Lásd még: szeptemberi telihold és októberi telihold

Források:
Elen Hawke: Praise to the Moon: Magic & Myth of the Lunar Cycle
Maria Kay Simms: A time for magick: planetary hours for meditations, rituals & spells
Teresa Moorey: The Little Book of Moon Magic

2012. szeptember 28., péntek

Árnyak könyve, grimoire

Kezdőként azt olvastam, hogy minden boszorkánynak kell, hogy legyen egy Árnyak könyvéje, amiben kézzel le vannak jegyezve a rítusai és a varázslatai. Kellemes bizsergéssel töltött el ennek a munkának a gondolata, és örömmel láttam neki az első lapok megírásának. Aztán rájöttem, hogy nem tetszik az, ahogy elkezdtem kialakítani a könyvet, de se baj, kezdtem egy újat. Majd még egyet. És még egyet.
Most pedig újra változtatni akarok, igaz már közben rengeteg minden más is megváltozott, így az egész munkára teljesen más fényben tekintek. Az egyetlen, ami megmaradt, hogy még mindig tetszik a rajta való dolgozás. Innen jött az ötlet, hogy írok pár sort erről is.

Hadd kezdjem az Árnyak könyve gondolatának a valószínűsíthető eredetéről. A kifejezés Gerald Gardnertől származik, de hogy ő honnan vette, azt senki sem tudja. Az első ilyen könyv Crowley munkásságából, salamoni írásokból, Leland Aradiájából és más hasonló mágikus szövegekből kimásolt részeket tartalmazott. Aztán kerültek hozzá az ünnepekre írt rituálék, és Doreen Valiente munkáival is ki lett egészítve.
A történet az volt erről a könyvről, hogy a boszorkányok évszázadok alatt felhalmozott tudását rejtik, amit minden beavatottaknak magának, kézzel kell lemásolni a saját példányába, amit aztán a boszorkány halála után meg kell semmisíteni.
Azt figyelembe véve, hogy a régi idők boszorkányai olvasni sem nagyon tudtak, nem hogy írni, ez a feltételezés enyhe túlzásnak nevezhető. Igaz a mágikus könyvek használatának a gyakorlata létezett, ám ez a tanult emberek kedvtelése volt, akik nem boszorkányságot, hanem szertartásos mágiát űztek, és az ilyen könyveket inkább grimoire-nak nevezték.

Mindenesetre az Árnyak könyvének a gondolata nagy kedveltségre talált a modern gyakorlók körében. Hisz, kit ne érdekelne egy olyan könyv, amiben a mágia minden csínja-bínja le van írva? Talán ezért is van az, hogy sokan azok közül is kedvelni szokták a könyvírásos módszert, akik nem a wicca ösvényt járják, mivel igen kénylemes, ha minden számodra fontos információ egy helyre van összegyűjtve, és nem kell azon morfondíroznod, hogy vajon melyik könyvben is találtad az éppen kellő varázslatot vagy receptet.

Tehát, mondjuk azt, hogy neked is megtetszett ez az ötlet, és szeretnél egy sajátot. De hogyan is kezdj hozzá? Mi legyen benne?
Általában azt szokták írni, hogy végy egy üres könyvet, vagy egy nagyobb füzetet, és ezt fogd be varázskönyvednek. A másik kedvelt ajánlat az  irattartó, lefűzhető lapokkal, mely azért is kényelmes, mert könnyen át tudod rendezni benne a tartalmát.

Az, hogy mi is kerüljön bele, már egy kicsit trükkösebb. Megjegyezném, hogy nem szükséges semmilyen már megírt Árnyak könyvét lemásolnod, főképp, ha nem is vagy wicca! Arról írj, ami számodra fontos lehet a gyakorlatodban. Tehát, ha a pl. nem használsz rúnákat semmihez, akkor ne írj róluk több oldalas jegyzeteket.
Itt van egy lista, amit még én szedtem össze, több évvel ezelőtt a lehetséges könyvben szereplő témákról:
  1. Általában a boszorkányságról: történelem, én miben is hiszek, alapelgondolások
  2. Szabbatok és más ünnepek: az évkerék gondolata, szabbatok, esbatok, egyéb ünnepek, kalendárium
  3. Növények: leszedésük, szárításuk, tárolásuk, elkészítésük, a növények leírása
  4. Megfelelések: elemek, égtájak, bolygók, napok, ásványok, színek, mágikus célok
  5. Istennők leírása
  6. Istenek leírása
  7. Varázslatok, mágia: különböző mágikus módok és varázslatok
  8. Boszorkánykonyha: különféle receptek, bájitalok, boszorkánykenőcs
  9. Tündérek és társaik: tündérek, sárkányok, mitikus alakok, szellemek, elementálok, stb.
  10. Jóslás: rúnák, tarot, tealevél olvasás, asztrológia, számmisztika, stb.
  11. Samanizmus: sámánok, táltosok, erőállatok, stb.
  12. Rituálék leírása
  13. Plusz: imádságok, versek, eszközök, meditációk, dalok meg minden egyéb
 Persze ennek a hosszú listának a feléről sem írtam semmit eddig, és az érdeklődésem az évek folyamán jócskán beljebb is szűkült. Az asztrológia pl. már belátom, hogy egyáltalán nem az én asztalom, és az istenek és az istennők sem foglalkoztatnak annyira, hogy érdemes lenne túl sok energiát beléjük fektetni. Míg a növények rész, ami eredetileg is elég részletes volt, még részletesebb kell, hogy legyen.

Azt persze igen nehéz lehet eldönteni, hogy mi is a fontos számodra, amikor kezdeti szakaszában jársz a boszorkányságnak, főképp, mivel oly sok témát lehet ide sorolni. Nekem az volna a javaslatom, hogy válassz ki maximum 10-et, ami nagyon érdekel, és koncentrálj rájuk. Ne kezdj el olyasmivel foglalkozni a legelején, amit nem tartasz érdekesnek. Ez csak elvenné a kedved a további munkától. És olvass sokat, jegyzetelj sokat.

Az elején ne a tökéletességre és a szépségre törekedj, hanem az átláthatóságra és az olvashatóságra. Később majd jöhet a világ összes külcsínje!

És még egy megjegyzés: lehet gépelni is a könyvet, nem kötelező kézzel írni az egészet! Ha nehezedre esik a kézzel írás, ha csúnya a kézírásod, és nem hiszed, hogy egy fél év múlva is ki fogod tudni olvasni, akkor nyugodtan fordulj a modern technika csodáihoz. Ám, arról se feledkezz meg, hogy a kézzel való munkába befektetett rengeteg energiának is megvan a maga varázsa. Középkori szerzetesek a kódexek másolását is Istennek való szolgálattevésnek tartották (vagy éppen vezeklésre használták). Ha például egy istenekhez intézhető imádságos könyvet írsz a saját kezeddel, annak sokkal nagyobb értéke lesz, mint egy kinyomtatott, és csodásan formázott darabnak!

2012. szeptember 20., csütörtök

Másokat idézve

Mostanság több blogon is találkoztam már olyan bejegyzésekkel, ahol más blogírók cikkeit linkelték be, egy listába szedve a számukra kedveseket, vagy éppen érdekeseket. Nekem is általában sok ilyen bejegyzésem van, amiket angolul írtak, de épp ez a problémám. Tudom, hogy sok olvasómnak nem az erőssége az angol, így nem is nagyon mertem ilyesmivel próbálkozni. Viszont, helyette kiválogatom tőlük a kedvenc idézeteimet, és magyarra lefordítva felrakom ide őket. Alattuk ott lesz a blogíró neve, és egy link a bejegyzéshez, amiből származik. Ha tetszik, akkor azt lent, a bejegyzés aljában, a "vélemények" sávon ki lehet fejezni, és majd máskor is fogok ilyeneket írni. :)



The Forest Door - Dver:

"Aggódnék, ha a vallásos gyakorlatom változatlan maradna, mivel a tapasztalat, a gyakorlat, a növekedés és interakció az istenséggel egy élő, légző táncot kell, hogy kialakítson közted és köztük... minden alapelem maradhat ugyanaz, de attól még lesz mozgás és változás az idő múlásával." -Agriona.


"Talán én vagyok a legkevésbé humán-centrikus pogány, akit ismerek. A szellemek, istenek, növények, állatok és a teljes biorégiók sokkal erősebben vonzanak magukhoz, mint a pogány "hittársaim"." -Gods Not Our Own


Witch of the Forest Grove - Sarah Lawless:
"..., de ha fejlődni akarsz, és többet tanulni, hátra kell hagynod a színes, könnyű olvasmányokat, amiket tisztán boszorkányságnak jelölnek, és belevágni a kutatás, a tudományok és a folklór világaiba. Meg kell tanulnod magadért gondolkodni, felfedezéseket tenni és kapcsolatokat találni egyedül, író vagy tanító nélkül, aki vezethetne." 101 Syndrome


Root and Rock - Scylla:
"Minden szellemnek más gondolkodásmódja van, más természete. Egy szellem halálra röhögné magát, ha egy salamoni szertartás módjában közelítenék hozzá, aztán meg igen mogorva lenne velem. Egy másik egyszerűen felmutatná nekem a középső ujját, ha bármi kevesebbel közelítenék hozzá, mint drága gyanták füstjével és latin szövegekkel." The Finer Lines


Walking the Hedge - Juniper:
"Késeket és hasonlókat NEM használnak invokációk és idézések során [mármint a tradicionális boszorkányok]. Most tartanál egy fegyvert a kezedben, mikor meghívsz valakit vagy valamit a rituálédra?" Some differences between Traditional, and Contemporary, Witchcraft and Wicca


Gangleri's Grove - Galina Krasskova:
"Az önmagunk dedikálása során egy istenségnek, vagy istenség csoportnak, az emberi lény kezdeményezi a dedikációt. [...]a pártfogóságot (Patronage) nem a szóban lévő személy, hanem az istenség indítványozza. Ennek a kifejezésnek a használata arra utal, hogy az istenség választotta az embert, és ezt gyakran (helytelenül) veszik annak a jeleként, hogy az ilyen személy valamilyen módon különleges, és megérdemli az istenség figyelmét" Pagan Blog Project: P is for Patronage

2012. szeptember 15., szombat

A Természet és a boszorkány

A minap beszélgettem egy barátommal, aki sok, meditáció alatt átélt mágikus élményeiről való beszámolás után sebtében megemlítette, hogy bizony ő néha a természetben is meditatívabb állapotba hozza magát, és hogy az milyen fantasztikus érzés is. Előtte nem sokkal pedig, egy fórumozó a Sövény Társaságának az oldalán a fákkal való kapcsolat kialakításának a "gyakoriságáról" kérdezett.
Ez a két esemény elég komolyan elgondolkodtatott. Vajon mellékesnek tűnik a mai, útjuk elején járó boszorkányok számára a Természet, egészen pontosan a vele való kapcsolat kialakítása? És ezzel egy másik, még mindezen történések előtt, egy Erdésszel való beszélgetés során felmerült kérdéshez is eljutottam: jó, hogy a mai boszorkányság szinte csak a varázslatokra és bűbájokra koncentrál?


Az a legvalószínűbb, hogy a legtöbben először a mágia gyakorlása miatt kezdenek érdeklődni a boszorkányság iránt, sőt, sokan egynek is veszik a kettőt. Természetesen, a boszorkányságnak létezik ez az oldala is, de ez kicsit olyan, mintha azt mondanánk, hogy Olaszországban egyedül Firenzét érdemes megnézni, mikor ott van sok más gyönyörű város még mellette. Véleményem szerint egy boszorkány fő dolga amúgy sem a varázslás, de erről majd egy másik alkalommal.

Aztán belegondoltam, hogy mi is áll, a ma magyarul hozzáférhető wicca könyvekben (mert ugyebár kimondottan boszorkánysággal foglalkozó könyveket esetleg a könyvesbolt néprajzi részlegén lehet lelni, az ezoterikuson biztos nem). A Wicca kezdőknekben le van írva, hogyan lehet varázslatokhoz az "energiákat" manipulálni, hogy mik is a szabbatok, stb. Buckland A boszorkányság nagykönyvében szintén emlegetve vannak a szabbatok, rengeteg rituálé, jóslások, hogyan kell meditálni, gyógynövények, stb. Holland Boszorkánypraktikákja varázslatokat tartalmaz, és óriási halom megfelelést.
Mindhárom wicca könyv, a wiccák pedig, tudtommal, alapvetően tisztelik a Természetet; természeti vallásnak is mondják magukat, nem? Mégis, egy szó sem esik arról, hogy hogyan is lehetne közelebb kerülni Hozzá, vagy konkrétan tisztelni!

És hasonló a helyzet az interneten is. Annyi információ van fent az istenekkel való munkáról, azok mitológiájáról, varázslatok és rituálék leírásáról, vagy különféle megfelelésekről. De arról, hogy hogyan is lehetne megszólítani a Természetet, már drasztikusan kevesebb.

A kezdő boszorkány így megtanulhatja, hogyan kell precízen kivetni a kört, milyen színű gyertyát kell használnia egy-egy varázslat alatt, és melyik másik kontinensen termő füstölőt kell használnia egy szertartás sikeressége érdekében. Ami jó, és (biztos) hasznos, de igen rémisztően hiányos.


Nekem az a szilárd véleményem, hogy ha valaki boszorkánysággal akar foglalkozni, akkor az első teendői közé kell, hogy tartozzon az, hogy újra felfedezi a Természettel meglévő kapcsolatát, hogy újra megtanul egy lenni Vele, hallgatni rá, és szívből tisztelni. Ahhoz is, hogy megtanuljon valaki futni, először meg kell tanulnia a földön mászni. A Természet az a biztos alap, amire aztán majd rá lehet építeni a további boszorkányos gyakorlatokat.

És pont ez az, amivel a mai könyvek és íróik nem törődnek. Szerintem ezért is van az, hogy sokan leragadnak egy bizonyos szinten a boszorkányos gyakorlataikkal, és nem tudnak tovább lépni. Ingoványos talajra is lehet házat építeni, csak az vagy nagyon hamar le fog dőlni, vagy nagyon kezdetleges kell, hogy legyen. A boszorkányok számára pedig a biztos talaj a Természet. Ha ez megvan, akkor már nyugodtan építheted a mágikus felhőkarcolóidat!

2012. szeptember 11., kedd

Deosil és widdershins

Mindkét kifejezés ismerős lehet azoknak, akik már olvastak wicca irodalmakat. A szavak nagy múltra tekintenek vissza, viszont mai népszerűségük a Wicca Intésben való szereplésüknek köszönhető.

Deosil: 
A Nap és az óramutató járásával megegyező irányt jelöli ez a szó sok mai ember mágikus gyakorlatában. A kifejezés maga ír eredetű, és "jobbra fordulni" vagy "a szent kör"-ként lehetne lefordítani. Kevésbé ismert leírási módja a deiseal. Mivel ez a Nap mozgásának az iránya, így ebben az irányban nő a fény is. Ezért is használják mágikus energiák növelésére, és a kör kivetéséhez a mai varázslást alkalmazók. A régebbi hagyományokban is pozitív bűbájok kivetésekor használták, vagy védelemért. Az újszülötteket volt, ahol egy fáklyával háromszor körbejárták ebben az irányban, hogy a tündérek ne cserélhessék el. Más helyeken az ételt, a lekvárokat és az italokat, mind ebbe az irányba kellett keverni, vagy ehetetlennek tartották őket. A Nap irányát a keresztények az Isten útjának gondolták.

Widdershins:
A Nap, és az óramutató járásával ellentétes irányú mozgásra utal ez a kifejezés. Ez a skót eredetű szó, melynek másik változata a withershins, a fénnyel ellentétben való mozgásra utal (az angolszász "with sith" a valamivel ellentétben járásra utal). Ezt az irányt általánosan szerencsétlenséget hozónak gondolták, mely behívja a sötétség erőit az ember életébe (vagy magát a Sátánt). A modern mágikus gyakorlatban erők elengedésére, a kör lebontására, és ártó varázslatok, valamint nekromancia során alkalmazzák. Régen úgy tartották, hogy már csak az ebbe az irányba való mozgás is képes átkot hozni valaki fejére. Egy izlandi történet szerint egy nő földcsuszamlást hozott egy házra, azáltal, hogy egy botot lóbálva körbejárta a Nap ellenében. A boszorkányokról több helyen is az járta, hogy ebben az irányban végzik szertartásaikat.


E gondolkodás lehetséges eredetéről:
A Napot a világon több kultúrában is tiszteletre méltónak tartották, ha nem magának egy istennek. A régi európai népekről is elmondható ez a napimádat, amiből az is következik, hogy az imádott Nap mozgása szentnek számított számukra. Ez az az elgondolás, ami oly sokáig megmaradt ezen népek körében.
A Queen of the Night című könyvben (lásd források) egy érdekes fejtegetést találtam ezen elképzelés ír vonaláról. Itt le van írva, hogy a kelta és indo-európai hagyományokban a rituálék általánosan keleten kezdődtek, és a Nap mozgásának irányában folytatódtak (ebben is nyilvánvalóan ott a napimádat, és a naphoz való igazodás; mivel az keleten kel, így a szertartás is ott kezdődik). A régi ír szó a délre dess, amiből a deosil kifejezés is származik (ha keletről indulsz, az óramutató járásával megegyező irányban, akkor délhez jutsz, ugyebár). A régi ír szó az északra túath, amiből megkapjuk a tuathil kifejezést, ami a Nappal ellentétes mozgásra utal. A tündéreket gyakran hívták a "tuathil irányba mozgóknak", de a boszorkányokra használt kifejezésben is szerepel ez a szó (ban-túathach).
Tehát, a deosil irány megegyezik a Nap látszólagos mozgásával az égen, vagyis ilyenkor a fény felé haladunk. A widdershins irány ennek az ellentéte, ekkor a sötétség felé indulunk. A Nap irányában való mozgás érthető lehet a mi világunkban, de meglehet, hogy a sötétség felé való mozgás számított normálisnak és elfogadhatónak a másvilág lakói számára.

És még egy megjegyzés a végére: a Nap látszólag az óramutató járásával megegyezően mozog az égen, de ez csak illúzió. Ugyanis, nem a Nap forog a Föld körül, hanem fordítva. A Föld pedig saját tengelye körül is forog, ami pedig az óramutató járásával ellentétes irányú!


Források:
John Michael Greer: The New Encyclopedia of the Occult
Jan Fries: Cauldron Of The Gods: A Manual Of Celtic Magick
James R. Lewis: Witchcraft Today: An Encyclopedia of Wiccan and Neopagan Traditions
Kristen Madden, Raven Grimassi, Starhawk: Exploring The Pagan Path: Wisdom From The Elders
James Napier: Folk Lore Superstitious Beliefs in the West of Scotland within This Century
Sharynne MacLeod NicMhacha: Queen of the Night: Rediscovering the Celtic Moon Goddess
Cora Linn Daniels,C. M. Stevans: Encyclopedia of Superstitions, Folklore, and the Occult Sciences of the World
 Dorothy Morrison: Everyday Sun Magic: Spells & Rituals For Radiant Living

2012. szeptember 10., hétfő

Mágikus időzítés: napnyugta (este)

 A napnyugta a megnyúlt árnyékok, és az aranyos fény perceit hozza el nekünk, melyek tele vannak halkan suttogott misztériumokkal. Míg a napkelte az új nap reményét hozza el, addig ez az időszak a megnyugvást, a reflekciót és a pihenést segíti elő bennünk.
Ezt is tündér-járta napszaknak tartják, mivel már nem tartozik a nappalhoz, de még az éjszakához sem. Épp ezért érdemes ekkor a másvilági kapcsolataid megerősítésén dolgozni, vagy a Szellemekkel kommunikálni.
Ahhoz, hogy a napnyugta erejére könnyebben ráhangolódj, a legegyszerűbb, ha végignézed magának a Napnak a lenyugvását a nyugati horizonton. Ha ez nem lehetséges (magas házak, hegyek vagy fák miatt), akkor figyeld az árnyékok mozgását, ahogy egyre több teret hódítanak maguknak. Ha felhők vannak az égen, akkor érdemes felfelé is nézni, hogy gyönyörködhess a rózsaszín, narancssárga vagy piros színben úszó csodákban.


Megfelelései

Energia: befogadó
Elem: víz
Égtáj: nyugat
Évszak: ősz
Szín: kék, indigó, narancs, rózsaszín, bíbor, piros
Ásvány: ametiszt
Állat: róka, oroszlán, bagoly, platypus, miden ekkor aktívvá váló állat
Növény: minden éjszaka virágzó növény
Istenség: Amon, Annis, Astraios, Atargatis, Aton, Baál, Baál Qarnaim, Basztet, Breksta, Cautopates, Dysis, Hanwi, Janus, Mithras, Nephthys, Ozirisz, Sandhya, Savitar, Shalim, Szekhmet, Szet, Tayau Sakaimoka
Felhasználható: kiűzés, tisztítás, fogyasztás, befejezés, csökkentés, visszafordítás, meggyengítés, meditáció, imádkozás, vizualizáció, tükörmágia, vízmágia/rituálék/varázslatok, sötétség, halál, reménytelenség, eltávolítás, visszafordítás, bánat, átváltozás, transzformáció, súlycsökkentés, Másvilág


Források:
Poppy Palin: Craft Of The Wild Witch: Green Spirituality & Natural Enchantment
Eileen Holland: The Spellcaster's Reference: Magickal Timing for the Wheel of the Year 

2012. szeptember 6., csütörtök

A "drake"

Drága Mr. V-mnek szánom ezt a bejegyzést, egyrészt utólagos névnapi ajándákként, másrészt felvidítónak ezeknek a "zord időkben". :)


Az angol "drake", vagy német "Drache" kifejezés a latin "draco" (sárkány) szóból származik. Többféle természeti jelenséget, vagy szellemet is értettek alatta az idők folyamán az emberek. Az egyetlen, ami közösnek mondható talán az értelmezések között az, hogy valamilyen módon kapcsolódtak a tűzhöz.

Angliában a lidércfényéket illették, többek között, ezzel a kifejezéssel.

Ennél már nagyobb kiterjedésű területen nevezték drake-nek az égen feltűnő fényes jelenéseket, tüzes vonalakat. Ezeket sárkányszerű lényeknek gondolhatták, mert állítólag kincset is őriztek, vagy vittek magukkal. Egy észak-németországi hit szerint, ha egy ember az égen, a kincsét vivő drake-et látott, akkor azt kellett kiáltania, hogy "Halb part!", és a "madár" megfordult, és hozott az illetőnek értékes rakományából.
Egy hasonló elképzelés szerint, ha két ember biztosítani akarta magának a drake-et, vagy a kincsének egy részét, kettejüknek keresztezi kellett egymáson a lábukat, majd gyorsan tető alá menekülni, vagy csúnya véget ért a próbálkozás.

Németországban viszont már sok helyen a koboldokkal azonosították őket. Ha, egy addig szegény család hirtelen meggazdagodott, azt gyakran tulajdonítottak egy Drache munkájának.
Alakváltó tulajdonsággal rendelkeztek ezen lények. Sokszor úgy kerültek el egy házhoz, hogy elázott csirke vagy macska formájában találták meg őket az ajtóban, mire a ház egy lakója bevitte, hogy megszáradjon. A Drache ezután már könnyen befészkelte magát a háztartásba.
Egy otthonba bekerülve, a Drache 6 különböző áldást hoz. Gyakran említik, hogy gabonát gyűjt maga köré, vagy a szomszédoktól lopva, vagy a környező, még le nem aratott mezőkről. Néha még aranyat is adhatott a házigazdájának.
Viszont, minden leírásban a Drache segítsége démonikus természetűnek van jellemezve, így veszélyesnek tartották (habár, azért nem szabad megfeledkezni a szomszédok irigységéről, és a keresztény egyház befolyásáról sem).


Források:
T. F. Thiselton Dyer: Folklore of Shakespeare
Cora Linn Daniels,C. M. Stevans: Encyclopedia of Superstitions, Folklore, and the Occult Sciences of the World
D. L. Ashliman: Fairy Lore: A Handbook

2012. szeptember 4., kedd

Receptek az őszi napéjegyenlőségre



Füstölő #1:
  • 2 rész tömjén
  • 1 rész szantálfa
  • 1 rész ciprus
  • 1 rész boróka
  • 1 rész fenyő
  • 1/2 rész tölgyfazuzmó
  • 1 csipet porított tölgylevél
Forrás: Scott Cunningham: The Complete Book of Incense, Oils & Brews


Füstölő #2:
  • hibiszkusz
  • mirha
  • rózsaszirmok
  • zsálya
Forrás: Dorothy Morrison: The craft: a witch's book of shadows : includes rituals, spells, and Wiccan ethics


Füstölő #3:
  • maréknyi porított szantálfa
  • 1/2 maréknyi morzsolt fehér zsálya (Salvia apiana)
  • 2 evőkanál mirha
  • 1 evőkanál pacsuli
  • 2 teáskanál benzoé
  • 2 csepp pacsuli illóolaj
  • növényi glicerin
Forrás: Timothy Roderick: Wicca: A Year & a Day: 366 Days of Spiritual Practice in the Craft of the Wise


Füstölő #4:
  • 4 rész tömjén
  • 2 rész szantálfa
  • 1 rész ciprus
  • 1 rész borókabogyó
Forrás: A. J. Drew: A Wiccan Bible: Exploring the Mysteries of the Craft from Birth to Summerland


Olaj #1:
  • 1/3 rész rozmaring
  • 1/3 rész tömjén
  • 1/3 rész almavirág
  • pár csepp kamilla
Forrás: Celeste Rayne Heldstab: Llewellyn's Complete Formulary of Magical Oils


Olaj #2:
  • 6 rész tömjén
  • 6 rész szantálfa
  • 4 rész ciprus
  • 2 rész boróka
Forrás: A. J. Drew: A Wiccan Bible: Exploring the Mysteries of the Craft from Birth to Summerland




Olaj #3:
  • 5 csepp pacsuli
  • 6 csepp zsálya
  • 3 csepp mirha
  • 2 csepp rózsa
  • csipetnyi szárított fehér zsálya
Forrás: Timothy Roderick: Wicca: A Year & a Day: 366 Days of Spiritual Practice in the Craft of the Wise


Olaj #4:
  • 1/3 rész fenyő
  • 1/3 rész szantálfa
  • 1/3 rész gyömbér
  • pár csepp citrom
Forrás: Celeste Rayne Heldstab: Llewellyn's Complete Formulary of Magical Oils


Olaj #5:
  • 1/4 rész szantálfa
  • 1/4 rész fenyő
  • 1/4 rész szegfűbors
  • 1/4 rész szerecsendió
  • pár csepp fahéj
Forrás: Celeste Rayne Heldstab: Llewellyn's Complete Formulary of Magical Oils

2012. szeptember 2., vasárnap

Növények a mágiában: gyertyán

Gyertyán

Latin név: Carpinus betulus (közönséges gyertyán)
Nem: feminin
Elem: víz
Égitest: Szaturnusz
Csillagjegy: bika
Felhasználható: védelem, jólét, spirituális szeretet, állóképesség, kiűző varázslatok, élet fordulópontjai


Hildegard von Bingen ezt a fát az embert védelmezőnek tartotta a "légi szellemektől és ördögi illúzióktól". Talán épp ezért is javasolta azt, hogy ha valakinek az erdőben kellett éjszakáznia, akkor a fejét egy gyertyán alatt hajtsa nyugovóra.
Egyes feljegyzések szerint, szerencsétlenséget hozhat a házba bevitele; egészen pontosan fájdalmas halált, vagy szülést okoz.
Pálcaként érdemes lehet kipróbálni csoportos munkák során, segíthet harmonizálni a tagok egyéni erőit (a csoport minden tagja ilyen fajú pálcát használjon).
A fája igen kemény, és a faipar kedvelt alapanyaga. Már a rómaiak is alkalmazták szekereik készítéséhez.
Habár gyógyító hatásáról nem sokat tudunk, de a leveleit valaha alkalmazták vérzéscsillapításra és sebek gyógyítására.
A nyírfafélék családjába tartozó fa.


Források:
Anna Pavord: The Naming of Names: The Search for Order in the World of Plants
http://www.woodlandtrust.org.uk/SiteCollectionDocuments/pdf/communications-and-engagement/learning-education/Sainsbury%27s%20ActiveKids%20Resources/English%20Language%20Versions/For%20Scotland/fascinating-facts-sco.pdf
Sandra Kynes: Whispers from the Woods: The Lore & Magic of Trees

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...