2012. április 22., vasárnap

Egy boszorkány gondolatai a Föld napjára

A Föld hatalmas, csodás, rémisztő és ámulatba ejtő. Fizikai nagyságát igazán fel se tudjuk fogni, szépségein nem győzünk ámuldozni, ereje képes egyszerre elvarázsolni és megrémiszteni. Ő ad nekünk életet, táplál minket, megóv minden rajta élőt, de képes bármit és bárkit is eltörölni a színéről, csak hogy aztán újat alkosson az elhasznált anyagból.

Gondolom sokaknak ismerős a Földanya képe, akit általában az önzetlen tápláló anyával szoktak kapcsolatba hozni. Viszont számomra a Föld inkább egy boszorkányra hasonlít, sőt, még inkább egy khtonikus istennőre, aki ért mind a teremtés, mind a pusztítás tudományához. Ő az, aki képes puszta testével befolyásolni a tér-idő kontinuumot. Ő az, aki az első bájitalt készítette, melyben létrejött az élet szikrája. Ő az első kovács, aki képes volt fémeket megmunkálni, az alkimista, aki  drágaköveket képes készíteni. Ő az, aki előttünk is itt volt, és utánunk is itt lesz.

Az ember pedig, miután elkezdett ráébredni önpusztító életmódjára, elhatározta, hogy megmenti a Földet. Ez nagyon szép gondolat, de egyben szörnyen öntelt is. Hogy tudnánk mi megmenteni a Földet? Amit a környezetszennyezéssel elérünk, az nem a Föld veszélyeztetése, hanem a saját környezetünk pusztítása, azon környezeté, ami lehetővé teszi az életet a Földön. Nekünk nem a Földet kell megmentenünk, hanem a bioszférát kell helyreállítanunk.

A bioszféra az a hely, ahol a földi élet lakozik, ahol az élőlények megszületnek, élnek és meghalnak.  Ez  Föld legnagyobb mesterműve és ajándéka egyben. Önzetlen ajándék ez, olyas valami, amiért semmit sem kér cserébe. Az emberiség legnagyobb része pedig, az évek folyamán megfeledkezett arról, hogy honnan is származik ez az ajándék, és hogyan is illene bánni vele. Felvettük azt a szemléletet, hogy minden azért van a világon, hogy minket szolgáljon. Magunkat a Természet és annak éltető erői fölé helyeztük, és most a véráztatta, csontokból és tetemekből álló trón düledezni kezdett.

De még talán nem késő visszaemlékezni, újra rátalálni a Föld és Szellemeinek hangjára, és újra harmóniában élni velük. Ehhez viszont, véleményem szerint, meg kell tanulnunk elismerni azt, hogy nem vagyunk mindenhatók és sebezhetetlenek. Nem vagyunk a "teremtés koronái", csupán annak apró részei. Nem tudhatunk mindent, és nem vagyunk egyedül képesek mindenre. A bioszféra védelmére nem a Föld érdekében van szükség, hanem a saját és az azt velünk egy időben lakó életek túléléséért. Mi nem menthetjük meg a Földet, viszont a Föld és minden lakója segítségével, megmenthetjük a jövőnket, és társainkét, akik velünk osztoznak s bioszférán.

"A világgal való kapcsolatunk, a minden élőlény és a Föld között lévő, szent egyensúly fenntartásának a képességén kell, hogy alapuljon." - Maria Amanchina, Altaj sámán

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...