2017. október 19., csütörtök

Boszorkányiskola 28. lecke: repülés, szombat


Üdvözlöm minden kedves Olvasómat a boszorkányiskola huszonnyolcadik leckéjén! Ezen alkalommal megismerkedünk a boszorkányi repüléssel illetve a boszorkányszombatokkal.
 

~ ~ ~
 

Már megismerkedtünk a történelmi boszorkány alakjával a nagy vonásokban. Aztán a legutóbbi a leckénk során tettünk egy kis kitérőt a módosult tudatállapotok élménye felé, amit szükségesnek éreztem ahhoz, hogy megértsük a mostani témánkat. Ez pedig nem más, mint a történelmi boszorkányság azon, sokszor ma képzelgésnek tartott részei, melyek magyarázata pont a transzállapotokban rejlik. Sőt, még egy kicsit tovább is megyünk, és megnézzük, ezek miként éledtek újjá a tradicionális boszorkányságban.

Transzélmény – a transzcendens valós megélése
Mind véletlen, mind akaratlagos transz, vagy álmok alatt megtapasztalták a múlt emberei a másvilágokat, a természetfelettit (az álmokról majd egy későbbi leckében részletesebben beszélünk). Ez megint csak nem egyedül a mágikus specialisták „jussa” volt, hiszen bizonyos esetekben bárkivel előfordulhattak, viszont csak a specialisták voltak azok, akik ezt önszántukból is elő tudták idézni. Sőt, sokuknál úgy szerepel, hogy egyes esetekben akár akartak, akár nem, transzba kellett esniük (pl. táltosok viharok alatt, benandatik évente négyszer, stb.). Amit viszont lényeges erről tudni, hogy a transzban, vagy álmokban megélt élményeket régen a nép valóságosnak tartotta, és ezeken keresztül keresték a közvetlen kommunikációt a transzcendenssel. A történelmi boszorkányság kutatói szerint pedig ilyen, transzban megélt tapasztalatokra utal a periratokban szereplő sok abszurd részlet: a kulcslyukon besurranás, a dióhéjban, szitában átkelés a folyókon, a repülés, az állatokon utazás, stb.

A testet elhagyni képes lélek és más alteregók
A népi elbeszélésekből és ránk maradt írásos emlékekből az látszik kirajzolódni, hogy a hagyományos európai lélekképzet nem egyezik az ortodox keresztény hozzáállással. Az emberi testnek több alteregója is ismert a különböző kultúrákban, akik közül ma talán a germán doppelganger lehet a legtöbbet hallott. A boszorkányokkal kapcsolatos sok monda is csak úgy értelmezhető, ha nagyjából tisztában vagyunk az ilyen képzetekkel. A legfontosabb tudni való ezekből, hogy a lélek képes elhagyni az emberi testet, mikor az álmodik, vagy transzba esik. Ez a lélek aztán másoknak is meg tud jelenni, jobbára álmokban, vagy transzban. Különféle alakokat tud felvenni, legyen az emberi, vagy állati. Tehát, a boszorkány úgy változott macskává, hogy a lelke macska formát vett fel, és így járta a világot, ment el rontani. A lélek képes továbbá ártani, üzenetet átadni, vagy segíteni másoknak ilyen formában. De túlvilági lakomákon, fesztiválokon, csatákon és utazásokon is részt vehet. A lélek, ha sérülést szerez odakint, akkor a seb a fizikai testén is meg fog jelenni - ez pedig sok boszorkányokról keringő történet alapja.
Ennek a képzetnek egy furcsa továbbélése az „asztráltestnek” nevezett modern "találmány", mely szerint az emberek ennek a kivetítésével képesek asztrális utazásokat tenni. Ez jobbára ugyanaz, mint amit a felmenőink a testet elhagyó lélek által megélt túlvilágélményeknek tartanának. Csak nagyon más mitológiai kontextusban, aminek köszönthetően pedig a két élményfajta is nagyon más tapasztalatokat tud eredményezni. Másik modern változata ennek az ún. sövény átlépése, mely kifejezés az utóbbi években kezdett el terjedni a boszorkányok között. Itt a sövény az a szimbolikus fal, ami elválasztja a hétköznapi valóságunkat a másvilágtól, átlépésével pedig megtapasztalhatjuk ami odaát van. De lehet még ez spirit flight, vagyis a "szellem repülése" is, ahol a szellem a testet lehagyni képes lelket takarja. És hogy miért repülés? Az a következőkben kiderült....

A boszorkányi repülés
Ma talán a legismertebb boszorkánytevékenység a seprűn való repülés. Természetesen minden újboszorkány meg fogja erről mondani, hogy nem, ők nem szoktak seprűn lovagolni. Mármint, fizikai értelemben. A látomásélmények más tészta. De az egész megértéséhez menjünk vissza pár évszázadot az időben. Az 1000-es éveket környező századokban több egyházi feljegyzés is készült arról, hogy egyes nők azt képzelik, éjszakánként kilovagolnak bizonyos istennőszerű alakokkal (Diana, Herodias, Holda, stb.) és velük együtt járják a tájat. Ezeket a nőket nem boszorkánynak tekintették a papok, hanem az ördög által megtévesztett, pogány butaságokat hívő halandóknak. Az éjszakai utazásokat alapvetően fantáziálásnak látták, majd csak mikor már valóságként kezdték kezelni, akkor olvadt e képzet bele a történelmi boszorkányságba. Ami még érdekesebb, hogy a repülés hite nem egyszerűen Európa egy helyéből terjedt el, egyházi közvetítéssel (mind mondjuk a repülőkenőcs), hanem a legtöbb mágikus specialista repertoárjában (legyen szó sámánról, vagy bármi másról) szerepel valamilyen formában. Így a magyar perekben is repülnek boszorkányok, de az olaszokban is, mint ahogy a skótokban is. A repülés módja viszont nagyon különbözhet: leggyakrabban állatok hátán (kecskéken, kakasokon, macskákon,stb.), tilón, seprűn, vagy minden eszköz nélkül is.
A gyakorlat pedig ma is virágzik, mint lehetségesen megélhető látomásélmény. A transz kezdetét is jelentheti, hogy az ember úgy érzi, felemelkedik testéből, vagy az alatt is fel tudunk libbenni a „talajról”. Ilyen utazások során bejárhatunk teljesen ismeretlen túlvilágokat is, vagy egy, a miénkhez hasonló alternatív valóságot (ami pedig kiterjedhet akár az űrre is). Találkozhatunk alatta más lényekkel. szellemekkel is, akik vagy segíthetnek, vagy akadályozhatnak.

A boszorkányszombat
A boszorkányszombat a boszorkányok gyűlése. Ennek is létezett egy, a démonológusok fejében élő képe, gyermekgyilkosságokkal, ördögimádással, orgiákkal és közös rontásvégzéssel. A boszorkányság ügyben kihallgatottak viszont nem teljesen a papok szövegei szerint számolnak be az ilyen alkalmakról. A leírások nagy lakomákról, zenélésről, táncolásról, és általános mulatozásról szólnak. Pincékbe való betörésről, és az ottani összes bor megivásáról. Csodás repülésekről, állatokon való utazásról, tündérszerű lényekről, metamorfózisokról, és holtakkal való találkozásról. Máskor csatákról boszorkánycsapatok között, akár állati alakban is. De természetesen, a démonológia egyes, éppen divatos mozzanatait is beleszőtték a vallomásaikba. Nyilvánvaló, hogy mindezek beszámolók egy részét annak a számlájára lehet írni, hogy tortúra alatt az emberek mindent hajlandóak voltak beismerni. Amikor pedig egy-egy kérdés részletezését kérték tőlük, a saját életükből ismert tapasztalatokból próbáltak összerakni valami olyan történetet, mely kielégítheti a vallatók elvárásait. Így például vannak olyan esetek, amikor a szombat egy paraszti lakodalomhoz hasonlónak van leírva, vagy egy falusi mulatság mintáját követi. De mindezek mellett még egy másik réteg is felsejlik a leírásokból: a paraszti látomásélmények világa. Többször is előfordult például, hogy a "boszorkányok" azt vallották, hogy csak lélekben vettek részt a gyűléseken, utazásokon. Egy 16. századi perben még kínvallatás előtt azt állítja a vádlott, hogy évente többször is, bizonyos éjszakánként, egy angyal vezetésével (!) kirepült az éjszakába, hogy aztán ott együtt szárnyaljon a holtak szellemeivel. Isobel Gowdie azt beszéli el, hogy egy hegy belsejében együtt lakomázott a tündérkirálynővel. Theiss, a litván vérfarkas, a pokolba járt el harcolni a jó termését. De a lakásokba, pincékbe betörő női alakok is megjelennek már az 1000-es évek előtti leírásokban is. Viszont itt még ezek a "hölgyek" - akik éjszaka bejárnak az otthonokba, ott nagyot lakomáznak, majd reggelre távoznak - bőséget és áldást hoznak. Épp ezért, több tudós is arra következtet, hogy ugyan fizikai szombatok nem voltak, de archaikus elemeket őrző látomásélmények igenis léteztek az emberek körében, melyek a szombatok népi képzetének az alapját adták.
A szombatok tehát a gyakorlatban legvalószínűbb, hogy (esetlegesen csoportos) vízióélmények voltak, melyekben az emberek a helyi természetfeletti lényekkel kerültek kapcsolatba. Pócs Évát idézve: "...a boszorkányszombat képzeteinek alapja a kommunikáció a túlvilággal." Arról viszont nincs szó, hogy ehhez bármi fizikai szertartás is kapcsolódott volna (például körök kivetése). Az újboszorkányok legtöbbjének és a wiccák szabbatjainak tehát nincs semmi köze ezekhez a történelmi gyakorlatokhoz. A valódi „boszorkánygyűlések” álmokban, látomásokban valósultak meg - halottak, tündérek és ördögök társaságában.
Ám a szombatok mitológiáját mára sok tradicionális boszorkány átvette és beépítette a saját világnézetébe, egyesek pedig kimondottan a legfontosabb lehetséges túlvilágélményként írják le. Alattuk elvileg a boszorkány találkozik a Mesterrel (aki a régi, néphitbeli ördög, aki egy mágikust tudást adó ambivalens szellem), tudást és segítőket kaphat tőle, illetve együtt mulatozhat a Mestert kísérő szellemekkel, a holtakkal. Az ilyen tapasztalatokhoz vagy a véletlen mázli szükséges, vagy pedig mélyen el kell merülni ebben a mítoszban, áldozatokat bemutatva az Mesternek és hozzá közeledve.



Repülés
Elérésének nehézsége embertől függ: van, akinek magától megy, van, akinek kell egy kis gyakorlás hozzá, van, akinek nehézkes. De senkinek sem lehetetlen! Az alapja a transzba lépés (habár tudatos álmodás alatt is elérhető), majd ha már egy látomáson belül vagyunk, akkor elég lehet azt akarnunk, hogy repüljünk. Esetleg elrugaszkodhatunk a földtől (vagyis attól, amit földnek érzékelünk éppen). A boszorkányperek iratai szerint, a repülés spontán történt, esetleg miután valamire felültek, vagy ritkább esetekben egy kis mondóka kiejtése után. Az ilyen ránk maradt szövegeket fel lehet használni kántálónak a transzba eséshez, ezzel is azt sugallva magunknak, hogy most egy repülési élményt szeretnénk megélni. A leghíresebb ilyen szöveg talán Isobel Gowdie, 17. századi skót boszorkány peréből való és így hangzik: „Horse and hattock! Horse and go! Horse and pellatis! Ho, ho!” Segíthet még, ha transzba esés alatt azt képzeljük, hogy felemelkedünk éppen a testünkből, egészen addig, míg lélekben tényleg azt tesszük (ami pedig egyben magát a transzba lépést is jelöli).

~ ~ ~
 
Ennyi volt ezen alkalomra a tanulni való, remélem legközelebb is találkozunk, amikor is különféle védekező mágikus módszerekkel fogunk megismerkedni.
Kérdés, észrevétel, vagy bármi egyéb esetén itt lehet elérni: bosziiskola(kukac)gmail.com, illetve itt helyben a blogon és a blog Facebook oldalán.

2017. október 14., szombat

Boszorkányiskola 27. lecke: módosult tudatállapotok



Üdvözlöm minden kedves Olvasómat a boszorkányiskola huszonhetedik leckéjén! Ezen alkalommal megismerkedünk a módosult tudatállapotok mibenlétével és előidézésével.
~ ~ ~


Nehéz meghatározni, hogy mit is takar pontosan az, hogy módosult tudatállapot. Már az elnevezésében is benne van, hogy valami más, a mindennapi tudatállapotunktól eltérő élményt értünk alatta.  Alapvető jellemzője, hogy közben a környezetünk érzékelése igen drasztikusan megváltozik. Tipikusak az időérzékünk tévedései, mikor egy adott időszakaszt vagy nagyon rövidnek, vagy nagyon hosszúnak vélünk. Ehhez hasonlóan, a külső ingereket is vagy egyáltalán nem vesszük észre, vagy mindent a szokásosnál hangosabbnak, fényesebbnek, színesebbnek észlelünk, de arról is meg lehetünk győződve, hogy valaki/valami áll mellettünk, mikor egyébként egyedül vagyunk a szobában. A saját testünk érzései is megváltozhatnak: a végtagjainkat nem érezhetjük, vagy máshol véljük őket, mint ahol fizikailag vannak, esetleg az, ahol a testünkben „vagyunk” elmozdulhat a szokásos helyéről (pl. a fejünkből a hasunkba). Hirtelen melegünk lehet, de fázhatunk is. Természetesen „komolyabb” érzéki csalódások, hallucinációk szintúgy megeshetnek ilyenkor. Hallhatjuk, hogy beszélnek hozzánk, akár számunkra ismeretlen nyelven is. Érezhetjük, amint felrepülünk az égbe, vagy éppen leszállunk a föld mélyére. Az átélhető látomások formájának pedig nincs határa; enyhébb módosult tudatállapot szintjén láthatunk színeket, különféle formákat, míg mélyebb transz alatt már teljes utazásokat élhetünk meg, mondjuk a tündérek országába.
Mint ebből is látszik, a módosult tudatállapotoknak az az alapvető jellemzője, hogy a normális emberi érzékelésmódnak ellentmondóan tapasztaljuk meg benne a világot, és ilyenkor sokszor furcsán is reagálhatunk rá egy külső szemlélő számára. Az ilyen normál tudatállapotú személyeknek egy transzban lévő egyén tűnhet úgy is, mintha csak aludna, esetleg mereven bámulna. Ám az is lehet, hogy az illető elkezd rángatózni, furcsa hangokat kiadni, vagy más extrém módon viselkedni. Ilyenkor ez teljesen „normális” és be kell kalibrálni a lehetséges történésekbe, gondolva arra is, hogy bizony ilyenkor könnyen válhat bárki önmagára veszélyessé. Sőt, aki amúgy is hajlamos a pszichológiai problémákra, annak a módosult tudatállapotok könnyen előhozhatnak ilyen kórképéket, de ideiglenesen még az teljesen egészséges (van ilyen egyáltalán?) emberekkel is megtörténhet ez. De szintúgy feljöhetnek elfojtott érzések, elnyomott traumák és heves érzelmek. Szóval, nem minden csak játék és mese….
A módosult tudatállapotok többfajta módon és szinten is megjelennek az emberek életében és kultúráiban. Amikor nagyon belemerülünk valamibe, és azt sem vesszük észre, ha hozzánk szólnak, már egy enyhe módosult tudatállapotnak minősül. Míg a leghétköznapibb formájuk az alvás, és azon belül is az álmodás. De ide tartozik a vallási jelenségek között sokszor emlegetett eksztázis, transz, vagy, hogy tipikusan magyar szót használjak rá, a révülés. Ezek a mágikus specialisták munkájának a szerves részt szokták képezni, melyekből legalább a sámánok transzáról már biztosan mindenki hallott. A transzot és társait mélyebb módosult tudatállapotoknak tartják, melyben az varázslók közvetlenül kommunikálnak a természetfelettivel, hallva a szellemek hangját, ellátogatva az országukba, de egy-egy szellem meg is szállhatja az embert (és ez itt kimondottan pozitív és kívánt dolognak minősül, nem pedig ördögűzést igénylő jelenségnek!).

Mire jók a módosult tudatállapotok?
A módosult tudatállapotokra, azt hiszem, nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy minden emberi kultúra úgy tekint, mint a természetfelettivel, a szellemekkel, az istenekkel való közvetlen kommunikáció eszközére. Kivétel ez alól persze a felvilágosult nyugati világunk, ahol általában az agy képzelgéseinek minősülnek. Mindenesetre, azzal a nyugati pszichológia is egyet ért velük kapcsolatban, hogy alattuk az emberi gondolkodás folyamatai a szokásostól eltérőek. Nagyon gyakoriak alatta az „aha-élmények”, amikor hirtelen megértünk egy problémát, a nélkül, hogy azt logikailag levezettük volna a fejünkben. Hirtelen meggyőződések is előfordulnak ilyenkor: egyszerűen biztosan tudunk dolgokat, amikre semmi bizonyítékunk sincs, vagy előzőleg nem is gondoltunk rá. Érezhetjük úgy is, hogy egyek vagyunk az univerzummal, és mindent hirtelenjében új fényben látunk.
Ha pedig elfogadjuk, hogy amit így tapasztalunk, az a természetfeletti világ megélése, akkor nyílván a szellemektől, istenektől kapott útmutatások, üzenetek ezen állapot elérésének a fő okai. A sámánok ilyen állapotban gyógyítanak, a boszorkányok ez által repültek, de még sok boszorkányperekben szereplő tanú is ilyen állapotban élte meg a boszorkány(ok) általi rontást.
Érdekes tény, amit mindenképpen meg szeretnék jegyezni, hogy a transz során mindenki a saját kultúrájának, vallási világának megfelelően értelmezi a látottakat. A keresztény látók mennyországról és pokolról fognak beszámolni, az eurázsiai sámánok felső- és alsó világokról, stb. Ennek a jelenségnek egy igen szép példája a mai UFO elrablásokról szóló beszámolók: valaha a tündérek ragadták el az embereket (adtak nekik tudást, létesítettek velük nemi kapcsolatot), míg ma a földönkívüliek mítoszának részeként élnek meg hasonló élményeket az emberek.

Módosult tudatállapotok az újboszorkányságban
Az enyhébb formáikat a varázslatok, szertartások és rituálék alapvető követelményeinek lehet tekinteni. Mélyebb, transz mélységű formáik csak az utóbbi évtizedben leltek újra nagy népszerűségre, melyek közül egy új elnevezés is született kimondottan a másvilági élmények megélésére: a sövény átlépése (ahol a sövény az emberi világot a másvilágtól elválasztó vonal). A transz viszont nem csak túlvilágélmény lehet (melyhez annak kimondottan mélynek kell lennie), hanem bizonyos jóslási formáknál (amikről majd kicsit később tanulni is fogunk) általa láthatjuk meg a jövőt, vagy kommunikálhatunk mondjuk egy fa szellemével. Vagyis egy igen alapvető képességről van szó, amelyről sajnos igen keveset és kevesen beszélnek, vagy ha mondanak valamit, az sok-sok butaságot tartalmaz. A legnagyobb részük, a vezetett meditációkat kész túlvilági élményeknek állítja be: vagyis amit a fejünkben elképzelünk, a „lelki szemeink előtt látunk”, azt valóságnak is veszi. Az igazi látomások ezzel szemben nem a fejünkben jelennek meg, hanem úgy látjuk őket, mintha a saját szemünkkel tennénk azt (hasonlítsuk pl. össze magunkban, hogy milyen egy álmot látni, és milyen, amikor becsukjuk a szemünket és magunk elé képzelünk egy almát). Ezt fontos mindig a fejünkben tartanunk, mert a boszorkányság iránt érdeklődők különösen hajlamosak arra, hogy nagy vágyukban, hogy valami különlegeset tapasztaljanak, elhitetik magukkal, hogy ők bizony láttak valamit, mikor csak a fantáziájuk szárnyalt el velük. Az igazi boszorkány viszont nem a saját fantáziálásaira kíváncsi, hanem a másvilágok és szellemek valóságára. Ezek pedig a módosult tudatállapotok által élhetőek meg.

Módosult tudatállapotok elérése
Módosult tudatállapotba lépni végtelenül egyszerű, egyben nagyon nehéz is tud lenni. A mai ezoterikus, New Age és wicca vonalakban a vezetett meditációkat alkalmazzák rá, mint fő módszert. Én személy szerint minden mást ajánlanék rá, csak ezt nem, habár itt is embere válogatja, hogy kinek mi működik a legjobban. Általánosságban szólva viszont, ahogy az élményt is az extrémitás jellemzi, úgy elérésére is ez illik. Vagy a figyelmünk kitágítása minél nagyobb körben, vagy annak a teljes beszűkítése szükséges hozzá. A teljes mozdulatlanság, vagy a vad tánc. A böjtölés, vagy a részegség, esetleg a tudatmódosító szerek fogyasztása. A lényeg, hogy a kiválasztott módszert (melyek közül nyugodtan lehet egyszerre többet is alkalmazni, a józanész határán belül) huzamosabb ideig fenntartsuk. Természetesen a transz hirtelen is beállhat, ám általában (főként, ha minden előkészület nélkül fogunk neki) egy 10-20 perc kellhet az eléréséhez. Ez megint csak ember és helyzetfüggő.
Pár konkrét módszert hadd említsek még. A sámánok éneklését és dobolását talán sokan ismerik. Ám alkalmazhatnak botokat, csörgőket, vagy a saját combjuk ütögetését is, sőt olyan sámán is van, aki csak ének segítségével esik transzba. A grönlandi sámánok, amikor a segítőszellemüket mennek megkeresni, egy elhagyott helyen, egy nagyobb sziklán köröket rajzolnak egy kővel, egészen addig, míg a szellem meg nem jelenik, vagyis transzba nem esnek. Ezen módszerek kulcsa az egysíkú fókusz egy adott ingerre (amely lehet az ének, a dob hangja, a körözés a sziklán, stb.). A régi boszorkányok repülő kenőcseiben a hallucinogén anyagokat tartalmazó növényeknek volt köszönhető a „repülés”. A dervisek keringése a mozgással előidézett módosult tudatállapotokra nagyon jó példa. A különféle buddhista remeték a böjt és a meditáció segítségével jutnak el hozzá, esetleg különféle szútrák recitálásával segítve a folyamatot (vagy irányítva). De a tánc, a hegyről fel-le futkározás, bizonyos testpózok kitartása is ide juttat. A légzésünk megváltoztatása is jó módszer: a gyors, kapkodó légzés, vagy a nagyon lelassított, esetleg időközönként teljesen megvont. A fájdalom, az (ön)korbácsolás, bizonyos végtagjainknak a vérellátásának a csökkentése, stb. A lehetőségek száma végtelen.
A megélt élmények alatta pedig három dologtól függenek: hogy mennyire mély transzba esünk éppen, hogy milyen körülmények között történik az, illetve, hogy a szellemek hajlandóak-e kommunikálni velünk. Az első két kritérium a saját gyakorlatunk, lelki és fizikai állapotunk, illetve környezetünk függvénye. Persze kivételek mindig előfordulhatnak, és akár egy vonatút alatt is átélhetünk valami nagyon mélyet, de az általánosságra az a jellemző, hogy minél több alapozó munkát teszünk érte, annál többet kapunk vissza. A rákészülés már napokkal, ha nem hetekkel előtte megkezdődhet: egy adott diéta betartásával, önmegtartóztatással, böjtöléssel, általános viselkedésünk megmásításával, stb. A transz könnyebb elérésében segíthet, ha azt gyakoroljuk, nem feltétlenül rituális keretek között is, illetve az egysíkú fókuszt igénylő relaxációk és meditációk is nagyon jó alapozó technikák hozzá. A harmadik pont pedig, a szellemek akarata, sem teljesen befolyásolhatatlan. Ha előtte már többször mutattunk be felajánlást, áldozatot annak, akivel kommunikálni szeretnénk transz alatt, akkor annál valószínűbb, hogy ő válaszolni fog. De ez megint csak nem egzakt tudomány, így soha ne képzeljük azt róla, hogy ha megteszünk valamit, azért mindig az elképzelt eredményt fogjuk kapni! A tiszteletteljes viselkedés, az egónk elhagyása, a fantáziáink feladása mind szükséges lehet egy mély élményhez (vagy maga az élmény fogja ezeket megtanítani nekünk, nem feltétlenül a legkedvesebben).

Az alatta átélhető élmények és buktatóik
Ha transzba esünk, még nem fogjuk rögtön a világfa aljában találni magunkat! Sokszor, főként enyhébb módosult tudatállapotok esetén (a kezdőknél, vagy amikor nem tudunk olyan mély transzba esni) csak finom érzéseket, benyomásokat észlelünk. Nem hallunk hangokat, csak benyomásokat kapunk, amiket majd az agyunk fog értelmezni. Míg ezt a formáját a legkönnyebb elérni, addig ez a legmegbízhatatlanabb is, hiszen a kommunikációt mi magunk fordítjuk szavakra, ami nagyon könnyen eredményezhet félrefordítást, téves értelmezést. Ezt teljes mértékben soha nem fogjuk tudni kikerülni, viszont önismerettel és kegyetlen önvizsgálatokkal minimalizálhatjuk a hatását. Ez pedig létfontosságú ahhoz, hogy ne vesszünk el egy Alíz-féle csodaországban, amit mi magunk kreálunk (és a saját lelki állapotunktól függően lehet nagyon rózsaszín, vagy nagyon sötét).
Komolyabb már, amikor ténylegesen érzékelünk valamit, ami a fizikai valóságban nem érzékelhető. Így pl. hangokat hallhatunk (egy-egy szót, mondatot), láthatunk dolgokat (mind a fizikai valóságban, mind egy bevillanó látomásként), illatokra figyelhetünk fel, vagy megérinthet valami. Míg ezek lehetnek nyilvánvaló üzenetek (pl. egy szellemet meghívunk magunkhoz, majd azt érezzük, hogy valaki megérinti a vállunk), addig lehet, hogy az értelmezésük megint ránk marad, és sokszor hetekig eltarthat. Az előző pontnál felmerült dolgok pedig ide is ugyanúgy elmondhatóak.
A végső szintje pedig, amikor tényleg, egy igazi látomást élünk meg. Ez lehet kellemes, vagy kellemetlen, egyértelmű, vagy látszólag értelmetlen. Mindegyik normális és bármelyikkel találkozhatunk. Fontos tudni velük kapcsolatban, hogy nem feltétlenül azt fogjuk látni, amire számítunk. Van, hogy nem az válaszol a hívásunkra, akit eredetileg megszólítottunk. Ez nem kimondott veszélyforrás, viszont olyasmi, amin nem szabad meglepődnünk. A lényeg, hogy mindig maradjunk tisztelettudóak odaát, mindenkivel. Félelmetes lényekkel is összehozhat a sors, ám ezek nem biztos, hogy ártani akarnak nekünk, lehet, hogy csak egy üzenetet hoznak, ami aztán majd nagy segítségünkre lesz. Persze kimondottan ártó szándékú szellemek is léteznek, ahogy vannak kimondottan ártó emberek is, ám ettől még nem úgy kell hozzáállnunk, hogy minden sarkon ők leselkednek ránk. A szellemek állatok is lehetnek, vagy növények, illetve ölthetnek állati alakot, vagy állatok, növények emberit. Mi magunk is alakot válthatunk ilyen élmények során, állatokká válhatunk, és léteznek kimondottan ezt megcélzó módszerek is (erről majd később bővebben szólok).

Egy konkrét transzba esési próbálkozás
Először is, találjuk ki, hogy kb. mely szellemmel szeretnénk kapcsolatba lépni. Ez lehet egy hely szelleme, egy fa, egy növény, egy állat, vagy valami egészen más. A lényeg, hogy a valahogy próbáljunk meg a fizikai világban is közel kerülni hozzá: menjünk ki az erdőbe, járuljunk egy fa elé, legyen előttünk egy cserépben a kiválasztott növényfaj egy példánya, a szellem egy szobra, vagy szimbóluma, stb.
Ezután keressünk a szellemnek méltó felajánlásokat/áldozatokat. Írjunk hozzá egy megszólító szöveget, ahogy azt a rituálékkal kapcsolatban megtanultuk.
Válasszuk ki azt, amire majd fixáljuk a tudatunkat. Ez a már említett módszerek bármelyike lehet: egy dobszólam (akár felvételről is, habár ez nyílván nem olyan elegáns, de ugyanúgy működik, csak legyen úgy 20 perces-fél órás legalább), egy mondóka, egy kis meditációs zene, egy dalocska, stb.. A jövőre való tekintettel viszont érdemes lehet később is mindig ugyanezt a módszert, dallamot használni, hogy az agyunkban egyfajta pavlovi reakciót váltson ki már ennek a meghallása is. Vagyis tudja, hogy ha ezt halljuk, akkor itt a transz ideje. Másrészt viszont, ha többször is próbálkoztunk ugyanazzal a módszerrel, zenével, és egyszer sem sikerült semmit elérnünk, akkor érdemes lehet mással is kísérletezni.
A próbálkozás előtti napokban tartózkodjunk a szexuális élet egyedi és társas formáitól is.
A megelőző nap estéjétől böjtöljünk (vagyis ételt ne fogyasszunk, hanem helyette sok gyümölcslevet, cukros teákat, szőlőcukrot, stb.).
A rituálét hozzá alapvetően a nap bármely szakában meg lehet tartani, ám általában a napkeltét és napnyugtát, illetve az éjszakát szokás rá a legalkalmasabbnak tartani.
A rituálét kezdjük a szokásos módon.
Hívjuk meg a kiválasztott szellemi lényt, majd mutassuk be neki az áldozatot/felajánlást.
Próbálkozzunk a transzba eséssel.
Befejezés után búcsúzzunk el a szellemtől, akármit is éltünk meg.
Zárjuk le a megszokott módon a rítust. Együnk, igyunk, és ezt most különösen fontos, hogy ne hagyjuk ki! Írjuk le tapasztalatainkat, ami megint csak kiemelten fontos lehet, mert a transzban átéltek hamar elpárologhatnak, ha közvetlenül utána nem jegyezzük le őket! Takarítsunk le magunk után.

~ ~ ~
Ennyi volt ezen alkalomra a tanulni való, remélem legközelebb is találkozunk, amikor is a történelmi boszorkányságot boncoljuk tovább.
Kérdés, észrevétel, vagy bármi egyéb esetén itt lehet elérni: bosziiskola(kukac)gmail.com, illetve itt helyben a blogon és a blog Facebook oldalán.

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...